Kutyamesék 2018. júl. 30. - aug. 5.

Kutyás blog | 2018. augusztus 6.

A héten két kutya is szabadulhatott a veszettségi megfigyelés után a karanténból, helyet biztosítva ezzel másoknak, akik szintén segítésre szorulnak. Hogyan lehetséges, hogy két hely felszabadult? A múlt heti örökbefogadásoknak köszönhetően kicsit átszerveztük az együtt lakók névsorát, továbbá a nagyudvaron jelenleg végtelenül toleráns, békés kutyák vannak, akiket nem zavar, ha többen élnek együtt, kiválóan megférnek akár nyolcan is egymással anélkül, hogy bármi konfliktus lenne. Griffi és Lizi, a mostanában leadott két idősebb kutya is hasonló vérmérsékletű, konfliktuskerülő, békés, így könnyen beilleszkedtek hasonló mentalitású táraik közé, akik stresszmentesen élhetnek tovább. Ezzel nemcsak ők boldogabbak, hanem végre mi is tudunk újabb, bajbajutott kutyákon segíteni, hiszen átadják a helyüket másoknak, miközben ők végre társas életet élhetnek, amire alapvetően minden kutya vágyik.

Sajnos azonban a bekerülő kutyák nagy része megfelelő szocializáció hiányában, vagy éppen heves vérmérsékletük miatt, nem illeszthetőek be olyan könnyen más kutya közé úgy, hogy a saját, vagy a többi kutya testi épségét ne veszélyeztessük. Ilyen nehezebben kezelhető kutyák közé tartozik szinte az összes bull típusú kutyánk, akik javarészt egy társsal élnek, de van olyan, aki egymaga, mert nem tűr mást, vagy éppen beszélhetnénk olyan kutyákról is, akik nem bull típusúak, de hasonlóan problémásak. Pákó pédául még fiatal, de sajnos mentális állapota, kiszámíthatatlan viselkedése miatt egyszerűen alkalmatlan arra, hogy más kutyákkal éljen. Itt lehet megemlíteni Periklészt, Torkost, vagy Csipetkét, akiknek pedig egyértelműen a szocializáció teljes hiánya okoz problémát. Nekik nagyon nehéz feladat, szinte lehetetlen lesz megfelelő társat találni, ezzel nehezítve meg a menhely életét. A szocializáció pedig nem egy bonyolult dolog, mindössze hozzá kellett volna szoktatni őket ahhoz, hogy más kutyák is élnek a földön, kutyás társaságba kellett volna vinni őket, amihez minden kutyának alapvető joga van. 

Csipetke és Torkos története azért is különösen szálka a szememben, mert alapjában véve mindkét kutya könnyen kezelhető. Idős gazdáik azonban semmit nem törődve velük a telek két sarkán kikötve tartották őket, gondolom, igen fiatal koruk óra, így volt lehetőségük elszokni minden normális viselkedéstől. A kutyatartás - nem győzzük hangsúlyozni - nem kötelező senki számára! A kutya nem bioriasztó, nem a tulajdonaink őrzésére való használati fogyócikk, hanem társállat, aki az ember kedvéért szinte bármire képes, és ez az, amit rengeteg ember ki is használ, ameddig kihasználhatja. Utána pedig eldobja, mint egy használt fogyócikket, és szerez másikat, miközben zavarodott kutyák egész hada várja a menhelyeken, hogy családhoz kerülhessenek, és sokuk számára ez a pillanat talán sohasem jön el. Hiszen mi esélye van egy 8-10 éves, szívférges, szocializálatlan, emberek által kihasznált, tönkretett kutyának új életet kezdeni? 
Akik szerető családjai lehetnének egy idős, szívférges kutyának, mert elég felvilágosultak ahhoz, hogy tudják, mennyire is szeret és kötődik egy ilyen kutya, az az ember azért nem fogja őket választani (teljes joggal) mert otthon már van egy kedvence, akinek a testi épségét sohasem veszélyeztetné. Akiknek pedig nem számít, hogy milyen a természete más kutyákkal, azoknak általában az számít, hogy egy fiatal, életerős kutyát vihessenek, akire nem kell sokat költeni, mert használni akarják, pont úgy, ahogy ezeket az öreg kutyákat kihasználták. Ők azok a látogatók, akik tőlünk dühösen, nem egyszer bosszúszomjasan távoznak, mert azt gondoltuk, hogy talán van bennük annyi emberség, hogy megértsék, miről beszélünk. Aztán szereznek egy ártatlan kiskutyát, aki 8-10 év múlva Torkosként, Csipetkeként, vagy Zeuszként végzi a menhelyen, akik újra és újra megbénítják a várólistát. Addigra a mostani Zeusz, Torkos és Csipetke már nem fog élni, hiszen mindannyian 8-10 év körüliek, viszont az emberek gondoskodnak róla, hogy újabb és újabb szocializáció nélküli kutyageneráció nőhessen fel,  hogy aztán magányosan, gazda nélkül, menhelyen haljanak meg olyan emberek miatt, akik meg sem érdemlik a kutya szeretetét.

 

 

Hétfő

Lizinek nem kellett sokat várnia a karanténidő letelte után, hogy az idős kutyáknak kijáró szabadságot élvezhesse. A múlt héten túlesett az ivartalanításon, most pedig a nagyudvarba költözött, s láss csodát! Egy csapásra mintha kicserélték volna! Jön-megy, követ minket mindenhová, barátkozik a többiekkel, amolyan igazi társasági öreglány lett, akit persze kitűnő tulajdonságai miatt a többiek is azonnal megkedveltek. A mindig szomorú Lizi egy csapásra a mindig boldog Lizi lett. Öröm ránézni!

 

Lizi

 

Kedd

Ivartalanításra és szívféregtesztre igyekeztünk dr. Sebő Ottó rendelőjébe, Makóra. Ezúttal a nem is olyan régen nagyon rossz körülmények közül mentett Szeder és Szilánk utazott, hogy túlessenek a műtéten. Sajnos a szívféregteszt mindkettejüknél pozitív lett, de ezen túlságosan nem lepődtünk meg, hiszen furcsán torz testfelépítésük miatt gyanakodtunk is erre: vékonyka, száraz, csontjukra tapadó bőrük, szúrós csontjaik, ugyanakkor hihetetlen nagy hasuk miatt a gondozók már sejtették a tesztek eredményét. Túl sokszor láttunk már ilyet. Az ivartalanítás ettől függetlenül komplikációmentes volt, hiszen állapotuk még nem olyan súlyos.

 

A két félénk sztafink is túlesett az ivartalanításon

 

Szerda

Karbantartónk, Gábor nincs éppen túl jó véleménnyel Lottiról, az egyébként nagyon barátságos stafford keverékről. Lotti az idegenekkel elég bizalmatlan a kezdetekben, de Gáborral a kapcsolatuk ezen túlmutat: amikor csak lehetett, megugrasztotta Gáborunkat, amikor alkalma nyílt rá, módfelett élvezte, ha törleszthet a karbantartónknak. Lottit nagyon rossz állapotban szállította be Gábor és az egyik dolgozónk a menhelyre, miután a menhely környékén élő egyik tanya tulajdonosa kért segítséget, mert ki sem mert menni a házból Lottitól, aki valahogy beszabadult az udvarába. Szegény éhes is volt, kimerült, így nem sokat finomkodott a bejelentővel, gyorsan beparancsolta a házba, azonban a mi dolgozóink már nem voltak könnyen lerázhatóak. Ki tudja miért, Lotti azóta is fúj Gáborra, de ma végre megtört a jég, és a hosszú ellenségeskedés után Lotti végre elfogadta Gábor közeledését, aminek egy óriási játék lett a vége.

 

Lotti és Gábor labdáznak

 

Csütörtök

A veszettségi megfigyelését szintén letöltő idős Griffi is követte Lizit a nagyudvarba. Az ilyen békés természetű, könnyen kezelhető  kutyák sokkal hamarabb tudnak a menhelyen egy szabadabb, boldogabb életet élni, mint problémás társaik.

Griffi beilleszkedése azonban nem volt olyan könnyed, mint Lizié. Ő egyáltalán nem volt kíváncsi az aktívan barátkozó fogadóbizottságra, egyszerűen hagyta, hogy megszagolják, és magányosan folytatta útját, keresve magának egy nyugodtabb sarkot. A többiek rögtön értették, hogy ő nem az a társasági életet élő dáma, mint Lizi. Talán sohasem lesz az, vagy csak időre van szüksége. Nem barátkozik könnyen, viszont nem is árt senkinek, amolyan csendestárs jelenleg az udvaron. A többiek ezt tiszteletben tartják, és nem zaklatják, így délutánra már ki is szúrt magának egy csendesebb pihenőhelyet, ahol nyugodtan sziesztázhatott.

 

Griffi első bizonytalan léptei a nagyudvaron

 

Péntek

Délelőtt még a nagy melegtől és az óriási páratartalomtól szenvedtünk, de meg is érkezett délutánra az égi áldás, és úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. A hirtelen jött égzengés ránk is frászt hozott, mert eszünkbe jutott, hogy Griffi állítólag szabályosan tébolyulttá válik a vihar miatt (ezért adták le), de örömmel láttuk, hogy az égvilágon semmi különösebb gondot nem csinált a viharból, egyszerűen elvonult az eső elől. Nem volt semmilyen dráma, meg kerítésrongálás, meg céltalan rohangálás a végtelenbe ezzel saját magát és mások testi épségét is veszélyeztetve, tehát tényleg remekül vizsgázott. Már csak egy kérdés vetődik fel: valóban ez lehetett a leadásának a valódi oka? Nem véletlenül vagyunk már ennyire bizalmatlanok...

 

Rövid idő alatt iszonyatos mennyiségű eső esett

 

Szombat és vasárnap

Ha hétvége, akkor kutyasétáltatás! Ma 9 önkéntes lelkiismeretes munkájának köszönhetően 86 menhelyi kutya sétálhatott. Köszönjük, hogy ismét a kutyáknak adtátok a szabadidőtöket!

Egy új jövevényről, Foltos-Pajtásról is be szeretnék számolni, akit alaposan megvárakoztattunk a bekerüléssel: eddig ideiglenes befogadónk vendégszeretetét élvezte, akik igencsak megkedvelték ezt a bohókás kinézetű, jámbor kutyalányt. Foltos- Pajtás különös ismérve, hogy póráz használata esetén átvált laposkúszó üzemmódba, de egyébként úgy néz  gomb szemeivel az emberre, hogy azonnal összeszorul mindenki szíve a látványától.

 

Foltos-Pajtás tudja, hogyan kell ártalmatlanná tenni az embereket a nézéssel

 

Foltos - Pajtáson kívül még egy bajbajutott, 10 év körüli, nagyon jámbor németjuhász, Topi érkezett a menhelyre. Idős gazdája meghalt, a szomszédok gondozták őt, vitték állatorvoshoz, és szívesen gondoskodtak volna róla élete hátralévő részében is, de egy sajnálatos baleset miatt mégis le kellett mondaniuk Topiról. A szomszédból lett gazdi lába megsérült, így nem tudják tovább vállalni Topi gondozását, mert a kutya gerincsérült, mozgatni kell. Nehéz szívvel hozta meg a döntést, de a kutya érdekeit tartotta szem előtt. Topi egy jó természetű, nagyon kedves kutya. Reméljük, hogy nálunk minél hamarabb teljesen felgyógyul!

 

Köszönjük 158 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda

Hozzászólások