2016 májusában három kaukázusi jellegű kutya került hozzánk. Tökmag, Vakkancs, és Bingó. Amíg élek nem felejtem el őket, és azt sem, ahogy hozták ezt a három magatehetetlen kutyát: utánfutóval, első-hátsó lábukat összekötve, szájuk szigetelőszalaggal körbetekerve. Csontsoványan, elhanyagoltan, láncról érkeztek, mert gazdájuk elköltözött. Azt sem tudta a tulajdonos, hogy ki kicsoda, és milyen neműek, így aztán nem csoda, hogy óriási kalamajka volt őket beazonosítani. Vakkancsot például úgy tudta, hogy kan, és Gyurinak hívta, persze arra sem hallgatott. A chip alapján derült ki, hogy az ő neve Vakkancs, és hogy tulajdonképpen 2015-ben ő meghalt az országos adatbázis szerint. Miután jeleztük az állatorvos felé, hogy nagyon is él, és hogy gazdája a nagy kavalkádban halottnak nyilváníttatta, rögtön kezelésbe vettük őket. Mindannyian iszonyúan soványak, bolhásak voltak, és mint kiderült, szívférgesek. Rettegtek mindentől, és mindenkitől, de Bingónak viszonylag könnyen a bizalmába férkőztünk, ő hamar gazdisodott.
Tökmag és Vakkancs csak a menhelyi dolgozókat fogadta el, de meg kellett érte dolgozni, nem adták a bizalmat ingyen. Mivel iszonyúan ragaszkodtak egymáshoz, nagy álmom volt, hogy együtt gazdisodjanak, bár tudtam, hogy ez szinte lehetetlen. Vakkancs idős, alig lát, ráadásul sokkal kevésbé barátkozik, mint Tökmag. Pár héttel ezelőtt azonban megtörtént a csoda. Németországból jelentkezett egy család értük, de először Vakkancsot akarták elvinni, hogy előbb beilleszkedhessen. A partnerszervezetünk már jelezte, hogy csodálatos helyük lenne, így Vakkancsért már múlt héten elutazott a gazdi, aki bőven fel is pakolt számunkra adománnyal, de nem fukarkodott a dicsérettel sem, nagyon tetszett neki minden. Akkor Vakkancs elutazott, és pár nap múlva már kaptuk is a visszajelzést, hogy kiválóan beilleszkedett, és mellékelték a képeket is. Alig akartunk hinni a szemünknek, és alig hittünk a fülünknek, amikor megtudtuk, hogy Tökmag azonnal utazhat utána. A fotó az újratalálkozás első perceiben történt, ami nagyon megható volt a család szerint.
Vakkancs Tökmagot körbevezette az új otthonában, kint a kertben, és bent a házban. Újra együtt vannak, újra elválaszthatatlanok, és nekem is teljesült az álmom, mert egy családban élnek végre boldogan, ahogy megérdemlik. Boldog vagyok, hogy az életük része lehettem, és hogy talán egy picit én is hozzájárultam ahhoz, hogy új életet kezdhessenek!
Hétfő
Két igen idős kutya érkezett hozzánk várólistáról. Rudinak és Totónak gazdájuk halála miatt kellett menhelyre kerülniük. A két kisöreg ráadásul szemmel láthatóan ízületi problémákkal küzd.
Rózi egyik kölykétől, Regétől kellett ma búcsút mondanunk. Elveszítettük a kicsit. Ő volt az öt testvér közül a leggyengébb, és legkisebb, így halála állandóan ott lebegett a feje felett. Még egyik testvérkéje is igen gyenge, és picit nehezen eszik, de reménykedünk, hogy erős lesz. Mindenben segítjük a kicsiket, egyre ügyesebben esznek tálból is, de természetesen az első számú táplálék még mindig az anyatej.
Kedd
Újabb kutya került gondozásunkba, akit a szőre miatt Szálkának neveztünk el. A fiatal barátságos kant Sziksósfürdőn találta egy állatbarát, és vállalta, hogy gondoskodik róla, amíg sorra nem kerül. Az utóbbi időben azonban Szálka elég sok borsot tört vendéglátója orra alá, ugyanis rendszeresen tizedelte a baromfiudvart.
Szerda
Niki kutyánk viszonylag rövid időt töltött a menhelyen, hiszen jó természete és különleges kinézete miatt gyorsan gazdira talált. Csólyospálosra került, ahol egy másik kutyának lesz a társa, akivel már a menhelyen többször találkoztak, és nagyon gyorsan össze is barátkoztak, így nem volt kérdés, hogy Niki lesz a család másik kedvence.
Évek óta sikeresen dolgozunk együtt a Máltai Szeretetszolgákat munkatársaival. Mi elsősorban a hajlék nélküli emberek kutyáinak sorsának jobbá tételén dolgozunk, ivartalanítással, védőoltással, állatorvosi segítségnyújtással segítünk. Ezúttal három kutyának tudtunk segíteni, akiknek gazdája munkát kapott, és az albérletbe nem vihette őket.
Bobó a többieknél kicsit félénkebb, távolságtartó kutyus, aki egyelőre a morgást látja kiútnak mindenből.
Dodó és Rocky sokkal közvetlenebb kutyusok, akik úgy tűnik bárhol feltalálják magukat.
Csütörtök
Tökmag életében az utóbbi pár hétben nagy változások történtek. Örökbefogadták társát, Vakkancsot, és most pedig ő is új helyre költözik. Vakkancs gazdija ezúttal Tökmagért jött. Ő még ugyan nem tudja, de nagy meglepetés fogja érni.
Egy igen termetes, nagyhangú, bizalmatlan kutyával gyarapodtunk. Az ő neve Bence és a bűne az volt, hogy gazdái nem bírtak vele, mitöbb féltek is tőle. Rombolta a kertet, idegesítette a gazdáit, s ők gyorsan ítéletet mondtak felette! Meg kell halnia. Ezért került menhelyre. Mert az állatorvos rábeszélte őket, hogy ne kelljen meghalnia. Szomorú történet ez, de sajnos nem egyedülálló. Ha nem kell, pedig m magunk vállaltuk, akkor gyorsan ítéletet mondunk. Még akkor is, ha az halálos a számára. Kutyák, életek jönnek-mennek számlálatlanul. Mert ebben a világban nincs értéke az életüknek. Bence biztonságot lelt, azonban nem tudunk mindig, mindenhol ott lenni!
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett a heti vizitre. Kiosztott 7 veszettségi-kombinált, 1 veszettségi, és nyolc kombinált oltást, valamint megvizsgálta Csöpit, akinek ezentúl gyógyszereket kell szednie, ugyanis idős kora miatt problémák vannak a szívével.
Péntek
Ez volt a hét első napja, ami viszonylag nyugalomban telt, nem érkezett kutya a menhelyre, és nem történt semmi rendkívüli. Ilyenkor egy kicsit több idő jut a simizésre, vagy arra, hogy egy-két kutyára kicsit jobban odafigyeljünk.
Szombat és Vasárnap
A hétvége minden volt, csak nyugodt nem. Támogatónk, Marlou érkezett a menhelyre, természetesen ajándékokkal, de a szakadó eső ellenére az önkénteseink is érkeztek a - már mondhatom így -, elmaradhatatlan sétáltatásra. Hat önkéntesünk ezúttal 51 kutyát sétáltatott meg.
A hétvégén kicsit átszerveztük az öregek udvarát is, Csöpi a betegsége miatt az előkészítőhöz közelebb költözött. Duda is furcsán viselkedik, és sokat köhög az utóbbi időben, így ő az előkészítőbe költözött, és vizsgálatra küldjük. Bobit pedig, idős korára tekintettel szintén az előkészítőbe költöztettük. Az egykor igen problémás Bobi szinte pár óra alatt "beköltözött". Elfoglalta az ágyát, és a kályha mellett élvezte az idős kutyáknak járó kényelmet.
Külön köszönet volt gondozónknak, Máténak, és barátnőjének, Alexának, hogy újból meglátogattak minket, és hogy a segítségünkre voltatok! Alexa egyébként a héten már másodjára jár a menhelyen, hiszen szíve csücskétől, Tökmagtól is külön elbúcsúzott a héten.
Köszönjük a 155 mentett kutya nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások