Kutyamesék 2018. dec. 3-9.

Kutyás blog | 2018. december 10.

Számomra az év utolsó hónapja a legszebb, hiszen ilyenkor készülődünk a karácsonyra, ami nekem gyerekkorom óta a legszebb ünnep. Ilyenkor talán mindenki egy kicsit  érzékenyebb. Én két évvel ezelőtt Mikuláskor kaptam életem egyik legszebb ajándékát az élettől, bár akkor még nem tudtam róla. Két évvel ezelőtt, december 6-án a dóci erdőben három újszülött kiskutyát dobtak ki egy szatyorban, akiket vállaltam, hogy felnevelek. Sajnos Puszedlit pár nappal később elveszítettük, de Sziporka és Csuporka a rengeteg betegeskedés ellenére gazdikereső kutyává vált, akiknek én szerettem volna megtalálni a megfelelő otthont. Mivel nagyon betegesek voltak, így az én otthonomban töltöttek minden időt, majd azon kaptam magam, hogy az életem részeivé váltak. Felvették a mi életünk ritmusát, és szerves részévé váltak az életünknek, és bizony a mi dromedár kutyáink is szívesen fogadták a kis aprólékok nagy száját, örökké vidám természetét. Azóta, érthetően, az év utolsó hónapja nekem a világ legszebb időszaka kezdve a Mikulással, a karácsonnyal, és nincs idő, hogy meg ne emlékeznénk róla, hogy kölyköt és kistestű kutyát mi nem fogadnánk örökbe. A tavaly ilyenkori blogom is az én két Pindúr Pandúromról szólt, és jelentem, hogy az imádat szakadatlan, napestig tudnám folytatni a beszámolót a csodálatos pillanatainkról.

 

A mostani bevezetőm azonban nem róluk, hanem Ábelről, legújabb lakónkról szól. Idén Mikuláskor, egy 3 hónap körüli kiskutyával lepte meg a "télapó" a menhelyet. Amikor minden a szeretetről, a törődésről szól, akkor sem képesek néhányan kibújni a bőrükből. Ha még ez nem volna önmagában elég, a kiskutyát a menhely előtti adománygyűjtő ketrecbe rakta bele a kedves volt gazda. Igen, oda, ahová a gazdátlan kutyát számára a napi betevőt gyűjtjük! Ennél arcátlanabb, szarkasztikusabb dolgot nehezen tudnék elképzelni, mint azt, hogy valaki élő állatot "adományoz" a menhelynek december 6-án az eledelgyűjtő dobozba, aminek tetejére nagy betűvel rá van írva, hogy köszönjük az adományát. Szegény kicsi átfázott kutyáról már csak a mikulássapka hiányzott, ha már az illető ennyire cinikus akart lenni.  Ábelnek a karácsonyt, és a szilvesztert is a menhelyen kell tölteni 133 másik társával együtt, akinek nincs családja. Akik sem ma, sem holnap, sem szenteste nem tudnak együtt ünnepelni a családjukkal a szeretet ünnepén. Mert nincs családjuk, ami egy kutya számára az élet valódi értelmét jelenti. Nekik ennyi jutott. És talán jövőre majd számukra is eljön az igazi, aki megosztja egy menhelyi kutyával az életét, aki társ lesz a mindennapokban, és nem kerti dísz, vagy a ház őrzője, hanem valódi családtag. És akkor ezeknek a gazdátlan lelkeknek végre megnyugszik a szíve, és azzal, hogy családjuk lesz, számukra minden nap egy valóra vált ünneppé válnak a hétköznapok. De addig is Ábel és 133 társa a menhelyen várakoznak. Kérjük, ha teheti adományával tegye szebbé az életüket, hogy az adománygyűjtő láda megteljen nekik élelemmel, játékokkal, egy kis figyelmességgel.

 

 

Hétfő

A hideg, fagyos idő beköszöntével pár hónapra megnyugodhatunk, hiszen nélkülöznünk kell a szúnyogok társaságát. Természetesen ettől függetlenül a szívférges kutyák kezelése egy pillanatra sem áll meg, hiszen nekik a téli hónapok sem jelentenek szünetet, ami a gyógyszer szedését illeti. Ma ennek volt itt az ideje. A menhelyi kutyák természetesen felkészülten várják a falatokat, ők sohasem bánják, ha gyógyszert kell szedniük.

 

Vahúr a tablettáját várja

 

Kedd

A múlt héten rekeszbe a menhely elé dobott két kutya történetek kapcsán a közösségi oldalunkon jöttek olyan hozzászólások, miszerint a gazdit - némi túlzással - ki kellene tüntetni, mert nem verte agyon a kutyákat, és felelős módon gondoskodott róluk, hiszen a menhely elé rakta. Ma Mimiről készítettünk posztot, akit a gazdája költözés miatt adott a menhelyre. Tekintsünk el tőle, hogy tele volt a kutya bolhával, de mégis tisztességesen kivárta, amíg sorra kerül, nem aljas módon megbújva rakta ki a menhely elé, hanem vállalta a döntése következményeit. Mimi posztja alatt záporoztak a hozzászólások, és én csak döbbentem olvastam, ahogy a gazdát lehordják mindennek. Egész egyszerűen nem értettem, hogy pontosan mi is történik. Közellenségnek számítanak azok az emberek akik bármilyen okkal leadják a kutyájukat, és kivárják a várólistát, míg mások, akik titokban, settenkedve kihajítják az állataikat, azok felmentést kapnak... Egy kutyát a menhelyre adni döntés, hogy jó vagy rossz, azt ebben az esetben felesleges firtatni. De a kutyát dobozba zárni, és kérdés nélkül a sorsára hagyni, akár a menhely előtt, akár máshol, az bűncselekmény. A kettő össze sem hasonlítható!

 

Mimi

 

Szerda

Hosszú-hosszú évek negatív tapasztalata, hogy a kutyák télen sincsenek biztonságban a kullancsoktól. Folyamatosan védekezünk, ám teljes védelem, mint tudjuk nem létezik. Az kevésbé lenne meglepő, ha egy kutyasétáltatás után valamelyik kiránduló kutyában találnánk kullancsot, azonban a karanténban, a legzártabb világban sokkal kevesebb esély van kullancsot találni, hiszen az oda érkező kutyák a menhely többi részétől teljesen elzártan élnek, amíg le nem telik a megfigyelés. Persze a karantén felett is elszállnak madarak, de mi magunk is bevihetjük a ruhánkon, vagy a szalmában megbújva. Ma délelőtt Karakaszon láttuk, hogy nem úgy viselkedik, ahogy eddig. Étvágytalan, levert, egy keveset hányt is, de amikor megláttuk a vizeletét, akkor már biztosan voltunk benne, hogy fertőzött kullancs a baj oka. Ilyenkor minden perc aranyat érhet, így meg is kapta a szükséges gyógyszereket, holnap pedig ismét megvizsgáltatjuk.

 

Karakasz babéziás lett

 

Csütörtök

Reggel az első utunk Karakaszhoz vezetett, aki a tegnapi állapotához képest már sokkal jobban van, sőt némi főtt húst is csipegetett, ami mindenképp bizakodásra ad okot. Természetesen a heti állatorvosi vizittel, kutyaoltásokkal egybe kötve a menhelyi állatorvosunk, dr. Farkas Attila ismét megvizsgálta. Még néhány napig kapnia kell a gyógyszereket, de a nehezén már túl van.

Hiperaktív, örökmozgó Müzlink is elhagyta ma a menhelyet, hogy végre gazdis kutyaként kezdhessen új életet Németországban. Rá is fér a saját gazdi, aki le tudja kötni a hatalmas energiáit.

Hogy a mai nap se legyen indulatoktól mentes, a délelőtt folyamán megtaláltuk az adománygyűjtó ládában kuporgó kiskutyát, akinek az Ábel nevet adtuk. Döbbenetes, hogy milyen messzire képes elmenni egy ember!

 

Ábelt biztonságba helyeztük

 

Péntek

A héten a Nextend Group  egy nagyobb mennyiségű, 200kg szárazeledellel ajándékozta meg a menhelyet, majd a Dégáz dolgozóitól is kaptak a menhelyi állatok egy csomagot. Példaértékű kezdeményezés, köszönjük szépen mindenkinek az adományt!

 

Nextend Group adomány

 

Dégáz adomány

 

Szombat és vasárnap

A mai napon 18 önkéntesünk 90 kutya napját tette szebbé a sétáltatás által, ugyanakkor a Napfény Parkban eledelt gyűjtő önkénteseink is kitettek magukért: ők több, mint 250 kg eledelt gyűjtöttek össze, ami nagyjából 4 napi élelmet jelent a menhelyi kutyáknak! Köszönjük mindenkinek a lelkiismeretes munkát!

 

Lilu, Bogyó és Amanda ma Németországba költözött, hogy mindenki megkezdhesse végre gazdis életét, amit mindig is megérdemeltek. Bogyó helyét az előkészítőben rögtön át is vette Zsömle, akit korábban az utcán csatangolva szedtek össze. Zsömle sajnos egyáltalán nem használta a kutyaházat, bármit is tettünk, és attól féltünk megfázik a télen. Ezért került ő a karanténideje után rögtön az előkészítőbe, hiszen itt fűtött helyen lehet. Zsömlének nem is kellett sok idő, hogy otthon érezze magát az új helyén.

 

Zsömle fűtött helyen fogja a telet tölteni 

 

Köszönjük a 134 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda

Hozzászólások