Kutyamesék 2018. aug. 27. - szept. 2.

Kutyás blog | 2018. szeptember 4.

Az utóbbi évben hihetetlenül megnőtt a menhelyünk látogatottsága. Nincs olyan nap, hogy valaki ne jelentkezzen be szétnézni, vagy hogy a hétvégék csendesen teljesen. Mivel zömében a menhelyen három-három ember dolgozik váltásban, így a tengernyi munka mellett nagyon nehéz minden fronton helytállni. Bizakodunk, hogy előbb vagy utóbb a rengetek energia megtérül, és több adomány is érkezik.

A látogatottsággal együtt az igények is megnőttek, melyek néha még a teljesíthetetlen kategóriába tartoznak. A kétszáz állat napi ellátása önmagában rengeteg idő, illetve a látogatóknak is fontos hogy szétnézhessenek, az örökbefogadóknál pedig nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy megismerhessük egy kicsit a családot, hogy segíthessünk a megfelelő társ kiválasztásában. Ennyi teendő mellett azonban nincs lehetőségünk arra, amire szintén nagy igény volna: gyerekeket segíteni, hogy ne féljenek a kutyáktól, vagy családok számára helyszínt biztosítani arra, hogy kiskutyákat simogassanak, és egy tartalmas délelőttöt, vagy délutánt eltölthessenek nálunk. Erre a nyári táboraink alkalmasak, hiszen akkor rendelkezésre áll annyi ember, hogy a gyerekekre vigyázzunk, és ők kutyázhassanak, de ez rengeteg előkészületet, anyagi erőforrást igényel, ráadásul sok-sok embert. 

A menhelyen felügyelet nélkül senki nem tartózkodhat, önállóan nem lehet nézelődni, kizárólag kísérővel, s ez kizárólag a látogatók érdekében van így, hiszen a menhely balesetveszélyes.

Sokan megkérdezik, hogy miért balesetveszélyes. Azért, mert sok-sok olyan kutya érkezik a menhelyre, akitől még a saját gazdája is félt, továbbá a kutyák nem szavakkal kommunikálnak, hanem testbeszéddel, és az emberek nagy része nem érti ezt a beszédet, ebből vannak a balesetek. A gyerekek pedig még gyakran a morgást sem értelmezik veszélyforrásként. 

A menhelyen élő állatoknak a menhely az otthonuk, amit sajátnak éreznek, ebből is adódnak problémák, de akár egy jutalomfalat is okozhat sérülést, hiszen nem minden kutya tudja szépen elvenni az embertől, illetve sokan védhetik idegen emberektől az eledelüket. 

Jelenleg a menhelyen 2 fő a kutyák gondozását látja el, egy fő van a nyuszik, cicák gondozására, valamint neki kell a látogatókkal is foglalkozni, és egyéb adminisztratív teendőket elvégezni. Néha egy felügyelő kevés ahhoz, hogy minden gyerekre figyeljen, és ha közben mások is érkeznek, akik szét szeretnének nézni, őket sem küldhetjük el, miközben egyedül kell hagynunk azokat, akik éppen kutyákat simogatnak. Ez nem lehetséges, és dolgozó hiányában egyelőre nem megoldható. A hétvégéken a megnövekedett igények miatt 2 gondozónk is a látogatókkal foglalkozik, de egyre gyakrabban érezzük, hogy ketten is nagyon kevesen vagyunk, hiszen előfordul, hogy külön segítséget kell kérnünk, annyi látogató érkezik egyszerre, s ilyenkor a munka áll. 

Így egyelőre kutyasimogatós, illetve nagycsaládos programoknak idő és ember hiányában nem tudunk megfelelni, de reményeink szerint a jövőben ilyenre is lesz lehetőség.

 

Hétfő

A menhely egyik legidősebb lakója, Demi az idős korára, szívbetegségére való tekintettel az előkészítőben lakik, több, hasonló sorsú társával együtt. Itt kell a legtöbb gyógyszert kiosztani minden reggel és délután. Ők azonban ezt annyira nem érzékelik, vidám, de ügyetlen csapatot alkotva megédesítik a mindennapjainkat. 

Demi azonban most nem hozza a tőle várt, mindenkire morgó, zsémbes formáját, hanem sokat pihen, erősödik a köhögése. A gyógyszerek eddig szépen szinten tartották, de ma sokkal többet pihent, mint amennyit szokott. Lehet, hogy valamiféle időjárás változás közeleg.

 

Demi a múlt heti sétán még vidáman rótta a köröket

 

Kedd

A héten gazdisodik a szatymazi horrortanyáról mentett kutyáink egyike, Árnyék. Az ő történetüket, s hogy mi történt velük azóta, a múlt heti blogomban olvashatták részletesen. Most úgy tűnik, hogy Árnyék is révbe ér, de mi már kicsit előrébb gondolkodunk, hiszen olyan szükség van a szabad kennelekre, mint egy falat kenyérre. Árnyék társait is elköltöztetjük a helyükről, hiszen vele egy idős kutyánk lakott, valamint egy nagyon fiatal. Egy ilyen kutyaköltöztetés hihetetlen nagy körültekintést, sok szervezést igényel, hiszen mindenki számára a legjobb megoldást keressük. 

Rénó, Árnyék fiatal társa egy visszahúzódó, de ugyanakkor nagyon játékos kutya, aki nagyon jól alkalmazkodik a többiekhez. Őt egy olyan udvarba raktuk, ahol el tud játszani fiatalabb társaival, ugyanakkor az idősebbektől megtanulhatja hogyan nyisson az emberek felé könnyebben.

 

Rénó udvarba költözött

 

Szerda

Rénó egyelőre úgy tűnik, hogy nagyon jól érzi magát az új helyén, ma pedig Hoffmant költöztettük el az idősek udvarába, hogy ha mégis szükséges változtatni bármin, akkor legyen rá időnk, hiszen eléggé helyszűkében vagyunk.

Hoffman idős kora ellenére azért meglehetősen karakteres öregúr, így attól tartottunk, hogy a nagyudvarban békességben élők nehezen fogják elfogadni, vagy épp ő lesz az, aki mér rögtön uralkodni akar. Meglepetésünkre azonban Hoffman nagyon jól kijött a többiekkel, és szabályosan megfiatalodott. Keresett magának egy zugot, ahol pihenhet, de a nap többi részében jön-megy a csapattal, sőt egy labdát is szerzett magának, amit elégedetten hordoz.

 

Hoffman a nagyudvarban

 

Csütörtök

Menhelyünk állatorvosának, dr. Farkas Attilának bőven volt dolga a  menhelyen. Hét kombinált oltást, huszonegy veszettségi oltást, hat veszettségi-kombinált oltást, és egy mikrochipet osztott szét ma a kutyák között. Demi ingadozó állapotát valószínűleg idős kora, és a frontok okozzák, így sok-sok pihenésre van szüksége, egyéb tennivalónk egyelőre nincs.

 

Péntek

Elérkezett a nagy nap Árnyék életében is végre. Habár nagyon rögös út vezetett idáig, most végre elfelejtheti mindazt, ami eddig a múltjában történt. Mától ő gazdás kutyaként folytathatja életét Szegeden, és biztosak vagyunk benne, hogy mindent meg fog kapni.

 

Árnyék gazdisodott

 

Szombat és vasárnap

A hétvége a szokásos módon alakult: rengeteg dolgunk akadt. A sok látogató mellett a kutyákat is tovább költöztettük, amiben önkénteseink voltak a segítségünkre, akik a szokásos sétáltatásra érkeztek. 
Ezúttal 17 önkéntes segítségével 105 kutya sétálhatott, és minden sétálós kutya egyúttal spot-ont is kapott az önkéntesektől, ezzel könnyítve a munkánkat.

Bence életében is nagy változások történtek, ő költözgetett be az üres kennelbe 2 leányzónkkal, a szomszéd kennelből Lilivel, és a heves Foltos-Pajtással, akit az önkénteseink el is kezdtek pórázhoz szoktatni. Lili kiváló jellemű kutya, azért költözött át másik kennelbe, mert ő bármelyik társával kijön, a helyét pedig átadhatja olyanoknak, akik nehezebben barátoznak.

Lili és a kissé heves Foltos- Pajtás sikeresen összebarátkozott, amíg harmadik társuk, Bence kizárólag a fürdéssel volt elfoglalva, ezért úgy döntöttünk, hogy neki is legyen meg a boldogsága: kapott egy medencét a kennelbe is, hogy ő is szórakozzon, amíg a csajok játszanak.

 

Bence fürdik

 

Köszönjük a 157 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
 

Linda

Hozzászólások