Ismét két megdöbbentő esettel lettünk "gazdagabbak". Igyekszem nem bántóan fogalmazni, kérem, nézzék el nekem, ha ez nem mindig sikerül.
Az első történetem egy tüzelő szukáról, Láncosról szól, akit 4 óra után kötöttek a menhelyet jelző tábla mellé. Kollégám épp az aznapi munkát fejezte be, amikor a menhelyi szomszédunk jelezte, hogy kutyát talált. Neki is csak azért tűnt fel, mert a saját kutyája nagyon ugatni kezdett, de mire kinézett az illető már tovább állt, bizonyára felettébb sietett.
A munkatársam kiszabadította a kutyát, akin látszódott, hogy többször szült, és egész életét láncon töltötte. A nyomok ott vannak a nyakán. Azzal a láncdarabbal drótozta oda a fához szegényt, amivel egész életében magához kötötte.
Egy újabb megunt állat, egy újabb felelőtlen gazda. Hát sohasem lesz már ennek vége? Mit szólna hozzá, ha az ő gyerekei is így bánnának vele, ha már rájuk szorul?!
Alaposan felborzolta a kedélyeket Láncos története, de a kegyelemdöfést mégis Pericles adta, aki egy fajtatiszta, állítólag törzskönyvezett németjuhász, akinek a héten kimondták a halálos ítéletét.
Pár hónapja már szerették volna őt leadni, de a várólistára vétel, a várakozás nem felelt meg a gazdának, így fel sem iratkozott. A napokban azonban felkeresett az egyik állatorvosunk, hogy el akarják a kutyát altattatni, arra hivatkozva, hogy beteg, féltik a gyerekeket, és költöznek. Az állatorvos azt hitte várólistán van, persze nem volt. Két éve diagnosztizálták nála a szívférgességet, de a kezelés sem egészen úgy történt, ahogy az állatorvos mondta. Valamiféle bőrbetegsége is van a kutyának, állítólag nagyon rossz állapotban van, a gyerekeket féltik, hogy elkapnak tőle valamit, ráadásul el is költöznek, így a kutyának a halálba kellett volna mennie. Nagyon-nagyon nehezen, fogcsikorgatva ürítettünk egy kis helyet a németjuhásznak, és az állatorvos kikönyörögte, hogy hozzák be a menhelyre a kutyát. Igen, kikönyörögte, mert nem akarták kocsiba sem tenni a kutyát, mert taszítónak tartották. Amikor megérkezett a kutya, akkor hoztak vele rengeteg gyógyszert, nem használt játékot. Simogatás nélkül adták át nekünk, de nem felejtették el jelezni, hogy fajtatiszta, de két éve nincs oltva,mert az állatorvos azt mondta, hogy nem lehet! Természetesen lehetett volna, de nem mentünk bele semmiféle vitába, hisz nem volt értelme. Több állatorvosra is hivatkoztak, hogy ki mit mondott, de leginkább egy összevissza túlmagyarázott, zavaros félrebeszélésnek tűnt az egész. A kutya szinte biztosan nem rühes, mint ahogy ők gondolták. Lehet táplálékallergia vagy autoimmun bőrbetegség, ki tudja, micsoda, a bőre és szőre erősen avas szagú. A testi problémái biztosan kezelhetőek, a lelki gondjai már kevésbé. Egész életében egyedül volt, tele van felgyülemlett idegességgel, és sohasem találkozott más kutyákkal, ennek megfelelően teljesen antiszociális. Két végletben viselkedik: teljesen nyugodt, vagy épp őrjöng a többi kutyára.
A gazdái csak annyit szerettek volna tudni, hogy jó helyre adjuk-e a kutyát, és közölték, hogy jó házőrző.
Azóta sokszor eszembe jutott, hogy otthon mit mondtak a gyerekeknek, ha egyáltalán a gyerekeknek feltűnt, hogy nincs ott a kutya. És mit mondtak volna akkor, ha kioltják az életét?
Szerencsére ezekre a kérdésekre nem nekem kell válaszolnom , de ettől még nem szabad a szőnyeg alá seperni, hiszen nap-nap után tehetnek fel ilyen, és ehhez hasonló kérdést a gyerekek a szüleiknek. És gyanítom, hogy a legtöbben válasz nélkül maradnak...
Hétfő
A hirtelen jövő nyárnak köszönhetően múlt héten a fürdőkagylókat hadrendbe állítottuk a menhelyen, a kutyák pedig rögvest használatba is vették. Személy szerint én minden percét élvezem ennek az időnek, de a tűző napot bizony kerülni kell. Elkezdtük felszerelni az árnyékoló hálókat is a kutyáknak, először a karanténban, hiszen itt nem sok árnyék van. A háló felszerelésével egészen más hangulat uralkodik ilyenkor ott.
Kedd
Délelőtt egy szegedi óvodában jártunk, ahonnan adományba kapunk nagyobb mennyiségű plédet. Ezeket raktároztuk el a menhelyi konténerben. Ma minden a megszokott, normális rendben zajlott volna, ha délután nem köti ki valaki Láncost a menhelyi útjelző tábla mellé. A félénk, chip nélküli kutya biztonságba helyezése azért nagy feladat, mert nincs üres kennelünk. Két idegen kutya összerakása záróra után pedig több, mint felelőtlenség. Úgy tudtuk megoldani, hogy másnap reggelig egy kutyánkat a betegszoba egyik pihenőjében helyeztük el, ami nem ezt a célt szolgálja!
Szerda
A tegnap adományba érkező kutyánk, Láncos alaposan felkavarta a menhely életét, hiszen több más kutya érkezését várjuk várólistáról, ráadásul neki plusz helyet kellett előkészíteni. A mai nap a karanténidejüket letöltött kutyák költöztetéséről szólt. Az eddig igen félénken viselkedő Bence szabályosan kinyílt az új helyén, az öregek udvarában, mi több, már azt gondolja, hogy ő ott a főnök. Megjegyezném, hogy velünk most sem kommunikál szívesen, de egyre inkább érdeklődik, és féltékenykedésre utaló viselkedést is figyeltünk meg nála a nap végére. Ez a Bence nem összekeverendő a mi örök mókamester Nagy Bencénkkel, hiszen ő a nagyudvar lakója. Az egyszerűség kedvéért a menhelyen kis és nagy Benceként emlegetjük őket.
Csütörtök
A szokásos állatorvosi vizit alkalmával menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila 10 veszettség elleni védőoltás mellett 16 kombinált oltást és 3 mikrochipet osztott szét.
Péntek
A bevezetőm második részében említett bőrbeteg, szívférges németjuhász, Pericles érkezett a menhelyre. Azt hisze róla még gyakran olvashatnak majd a blogban.
Nemcsak Pericles, hanem más kutyák is érkeztek a menhelyre. Sándorfalváról egy kocsinyi kiskutyának kértek segítséget az elhelyezésében. A kiskutyák két alomból származnak. Három testvér különösen félős, az ember látványára halálfélelem lesz úrrá rajtuk, őket egyelőre nem háborgatjuk, így is elég sokk volt nekik, ami eddig velük történt. Neveket természetesen ők is kaptak: Datolya, Dante, Derelye, Dakota és Diesel lett a nevük.
Szombat és vasárnap
A hétvége a megszokott módon, igen pörgősen telt. Rengeteg látogató, érdeklődő nézte meg a menhelyet, ismerkedett meg közelebbről a munkánkkal. Két örökbefogadás is történt: Rónát Szegedre, Rigót Budapestre vitték. Sok boldog gazdis éveket kívánunk!
Természetesen a hétvége nem hétvége sétáltatás nélkül. Ez alkalommal 11 önkéntesünk segítségével 73 kutya sétálhatott.
Köszönjük a 153 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások