Azok közé tartozom, akik azt vallják, hogy az évszakoknak van illatuk, ami mutatja az eljövetelüket. A héten sokszor hűvös reggelre ébredtünk, és éreztem is azt a bizonyos "tél illatot". Már biztos, hogy vége a nyárnak, a strandidőnek és a hőguta helyett gyorsan a fagyhalál lesz a közelgő ellenség.
Míg a bent, vagy a kint-bent tartott kutyák maximum pár órára, vagy egy-egy séta alkalmával vacognak, addig mások csak az idő enyhülésében, a tél gyors végében bízhatnak. Rengeteg szívfacsaró kép kering az interneten vashordókban reszkető, hó által belepett, láncra vert kutyákról, akik sokszor reményvesztve várnak a halálra. Ezek a képek nagyon közeliek, hiszen ezek a kutyák sokszor ott élnek mellettünk: a szomszédban, vagy a szomszéd utcában, egy közeli, vagy távoli rokonnál, bárhol. Sokszor észrevétlenek, a hátsó kert árnyai, akiket sohasem látunk, vagy nem akarunk látni. A téli gyilkos legalább annyira kínlódással teli, mint a nyári, csak talán valamivel gyorsabb. Ahogy nyáron a víz, úgy télen egy szigetelt kutyaház, egy zsák szalma, egy tál meleg étel mind-mind életmentő, hiszen a legyengült, sovány szervezetnek nincsenek vésztartalékai. A plédet, pokrócot, a kutyaházak elé, mint szigetelést használjuk, de ne a pléd legyen a kutya fekhelye, mert a lábára fagyott hó kiolvadhat, így könnyen megfázhat, mert állandó vizes, hideg környezetben él. Ne feledkezzünk meg a napi többszöri vízcseréről, és ha az idő tartósan hideg, akkor legalább a garázsba, vagy a tárolóba engedjük be a blökit melegedni, hiszen ők is ugyanúgy fáznak, ahogy mi.
A láncon tartott kutyák még nagyobb veszélyben vannak, hiszen kellőképpen mozogni sem tudnak, ezáltal hőt termelni sem.
Ne hagyjuk hát magukra kedvenceinket, hiszen könnyen az életükbe kerülhet, ha átfáznak. A legideálisabb persze az, ha a kutyának lehetősége van bent, fűtött helyen, a család mellett átvészelni a telet, de sajnos a gyakorlatban még mindig a legtöbb a kertben tartott kutya. Ha mi magunk is fázunk, gondoljunk hát azokra is, akik éjjel-nappal őrzik a biztonságunkat, akik olykor az életüket adják értünk.
Ugye, hogy ők is megérdemlik, hogy biztonságban átvészeljék a telet?!
Hétfő
Délelőtt a hétvégén gazdihoz utazó kutyákat költöztettük fel a pár héttel ezelőtt elkészült transzport boxokba. A hatósági állatorvosunk kérését valósítottuk meg ezzel, így a külföldre utazó kutyák egy hétig teljesen elkülönítve készülhetnek az útra.
Kedd
Valahogy mindig azt gondoltuk, hogy az öreg, házsártos Fürgénknek sohasem lesznek kutyabarátai, hiszen meglehetősen magának való. Ha valaki csak a közelébe megy, akkor már hatalmas hisztériát csap, de ha épp nincs ott senki, akkor keres valakit, akibe beleköthet. Miután jól "leugatta" a kiszemeltet, pökhendi módon továbbáll, és persze büszke magára, hogy tőle mindenki fél. Valójában senki nem veszi őt túl komolyan, hiszen mindenki tudja milyen. Kuvi, a kölyökkutya azonban nem hagyta annyiban Fürge pökhendi viselkedését, hanem visszapiszkálta. Így alakult ki közöttük egy őszinte, nem mindennapi barátság. Nem telik el nap, hogy a "kicsi" és az "öreg" ne játsszon egy hatalmasat.
Szerda
Egyre gyakrabban érezzük, hogy nehéz felkelni a puha, meleg ágyból, és bizony egyre csípősebb reggelekre is ébredünk. A menhelyen is elkezdtünk apránként a télre készülni: a nagyházra például visszaszereltük a hőfüggönyöket, amik télen a hideget, a szelet, a havat kint tartják. Tavaly óta azonban sok új lakó költözött a nagyházba. Sokan játéknak nézik a függönyt, mások pedig holmi megátalkodott démonnak, így meg kell nekik mutatni, hogy a függöny nem bánt. Ha a jutalomfalatos csalogatás nem vezet eredményre, akkor elhúzzuk a függönyt, és a kutyát a lamellák közé toljuk. Olyankor a félénkebbek igen-igen elcsodálkoznak, hogy az az átlátszó valami nem ette meg őket. Ettől kezdve sikeresen használják, bár a félősebbek pár napig csak átrohannak rajta a biztonság kedvéért.
Csütörtök
Egész napos áramszünetre készültünk, úgyhogy reggel pánikszerűen indítottuk a munkát, de az áramszünet csak vaklárma volt.
Változott a transzportszabályzat, így rengeteg plusz munkánk akadt az utazó kutyák papírjaival. A szomorú csak az, hogy mindig a szabályokat betartó szervezetek munkája növekszik, az illegális transzportok ugyanúgy virágkorukat fogják élni. A szokásos heti állatorvosi vizitre megérkezett dr. Farkas Attila, aki ezúttal 9 veszettség elleni oltást, 5 kombináltat, és 7 veszettségi-kombináltat osztott szét. Megérkezését követően előkerültek a pórázok, Boxos pedig előadta a szokásos sivalkodását, mert azt hitte sétálni megyünk. Mély megdöbbenéssel fogadta, és sértődötten vette tudomásul, hogy itt ma bizony szurit kapnak, és nem felfedezőútra indulnak.
Péntek
Délelőtt Icuval nekifogtunk a bolha elleni kezelésnek, valamint az utazó kutyákra kerestünk nyakörvet. Megérkezett a menhelyünk hatósági állatorvosa is, hogy a veszettségi megfigyelésen lévő kutyákat ellenőrizze, valamint az utazó kutyákat megvizsgálja. Mára is akadt teendő bőven.
Szombat és Vasárnap
A már sokat emlegetett utazó kutyák névsorával kezdem: Antóniónak, Bekának, Rékának, Totónak, Kedvesnek, Maxnak, Zukinak és Zulunak sikerült gazdit találnunk, de magyar örökbefogadás is történt. Dolgozónkból lett önkéntesünk, Máté tett ígéretet egy kutyának, Dórinak, hogy amint lehet örökbefogadja, és ez a nap most érkezett el. Dórinak ez jelent mindent, hiszen egyedül Mátét engedte magához közel. Már képeket is kaptunk Dóriról, aki mindenhová követi gazdáját.
A menhelyen maradottak sem szomorkodhattak, hiszen érkezett a sétáltatós különítmény, akik újra és újra, fáradhatatlanul viszik sétálni az arra vágyókat, akikből egyre több van.
Köszönjük a 152 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak. Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások