A heti beszámolóm főszereplője Dzsinó (Dinka), akinek példája szintén jól mutatja, hogy milyen példákból okulva vezettük be a szigorú(bb) örökbefogadási szabályokat. De kezdjük a legelején, hiszen úgy igazságos, ha megismerjük Dzsinó teljes történetét.
Valamikor még a Tappancsos dolgozói karrierem elején történt, hogy reggel egy kutyát találtunk az egyik fához kötve. Egy barátságos dobermann keverék volt, akihez egy szép beszámolót és cafatokra vagdosott oltási könyvet is mellékelt a gazdi.
Dzsinó ivartalanított, oltott kutya volt, akinek a bűne az volt, hogy felásta a kertet. Sajnos akkoriban a mikrochip még nem volt kötelező, a gazdi pedig gondoskodott róla, hogy ne tudjunk utána járni, hogy ki olthatta be a kutyát. Az oltást igazoló matricát a dátummal kivágta, de az állatorvos bélyegzőjét eltávolította. A levélhez ragasztotta a kivágott darabkákat, majd kikötötte a kutyát a menhely elé, és távozott.
Dzsinó gyorsan beilleszkedett, kedves, játékos kutya volt, így egy gazdikeresős rendezvényen is részt vett, ahonnan annak rendje és módja szerint, hirtelen fellángolásból haza is vitték. Itt kezdődtek a bonyodalmak, ugyanis az évek alatt a második gazdi rájött, hogy Dzsinónak nagyon fekszik a tanyasi élet, amit lehetett a lába alá fektetett: miután lerendezte a komplett baromfiudvart, eldőlt a sorsa is. Nem maradhat! Azt a legkevésbé sem értem, hogy miért most hozta vissza a gazdi, hiszen évekkel ezelőtt örökbefogadta. Úgy sejtem, hogy nem most kezdett a baromfiudvar felszámolásába ez a blöki. Egy szó, mint száz, Dzsinó visszakerült a gondozásunkba.
Amikor átvettük rögtön eszembe jutott, hogy nap mint nap jelzik, hogy tőlünk már lassan olyan körülményes kutyát vinni, mint gyereket örökbefogadni. Ez a történet is azt igazolja, hogy nem véletlenül kell "megnehezítenünk" a gazdijelöltek dolgát. A minap éppen egy idős férfi mondta, hogy ő "csak" egy kutyát szeretett volna, nem pedig egy fiatal dilinyós (ő kicsit durvábban fogalmazott) rögeszméit végighallgatni. Ha tőlünk nem is, de valahonnan biztosan sikerül "csak" egy kutyát szereznie, aki jelzi a postást, elrettenti a betörőt, és bízzunk benne, hogy nem vadássza le a tyúkokat, mert akkor könnyen Dzsinó sorsára jut.
Kicsit elkalandoztam, de folytatnám is a történetemet, hiszen még nem ért véget. Mikor kitöltöttük a papírokat, visszakaptam Dzsinó papírjait, az érintetlen oltási könyvével, ugyanis örökbefogdása óta nemhogy saját nevére nem vette a kutyát, akiért felelősséget vállalt, de egyetlen oltást sem adatott be neki. Amikor végignéztem a szinte új illatú oltási könyvet, akkor láttam meg Dzsinó régi gazdájának levelét, ami a könyv hátulján volt. Szinte belém égett annak idején a papír mondandója. Libabőrösen mentem vissza a dolgomat végezni, de valahogy egész nap ez járt a fejemben. Évek alatt mit változott az emberek hozzáállása? Semmit. Dzsinó még ma is a "kertek" réme. Hozzák-viszik, mert az emberek szerint képtelen alkalmazkodni. Ez valóban az ő hibája lenne?!
Hétfő
Zajlik az élet nálunk: Bazsi epilepsziás rohamot kapott délelőtt a menhelyen, és mivel járása bizonytalanná vált, így jobbnak láttuk, ha egy napra a betegszobában szállásoljuk el. A rohama meglepő, eddig nem tapasztaltuk nála, de volt gazdája sem említette, hogy ilyen jellegű panaszai lennének.
Van valami a levegőben, kutyáink mostanában eléggé nyugtalanok, többet ugatnak, láthatóan feszültebbek. Lehet, hogy ez már az évszakváltozásnak köszönhető. Bubli is külön elfoglaltságot talált magának a kifutó udvarban. Az egyik fának épp a kérgét nyúzta le. Most legalább tudjuk, hogy ki az egyik merénylő. Feltételezzük, hogy nem ő egyedül.
Kedd
Az utóbbi időben hihetetlen összefogást tapasztaltunk. Nagyon sok állatbarát küldött nekünk segítségként csomagot, tápot, tisztítószereket, vagy pénzadományt. Hálásan köszönjük mindenkinek, jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Az adományokkal nem csak segítség, hanem hatalmas adag szeretet is érkezett.
Szerda
A mai napon sem maradt egyetlen üres pillanatunk sem. A karantén betegszobáját fertőtlenítettük, és tettük rendbe. Ezt csak abban az esetben megoldható ennyire aprólékosan, ha épp nincsen lakója, hiszen a vegyszerek, az állandó zaj zavarhatja a bent élő betegek lábadozását. Természetesen itt könnyen emészthető, tápanyagdús élelem van betárazva, megannyi törölközővel és pléddel, hogy minden külön, de ugyanakkor kéz alatt legyen.
Csütörtök
Két szuperbarátságos fiatal szuka került ma gondozásunkba, Sándorfalváról érkeztek. A Hermina és Herta nevet kapták tőlünk. Elsődleges céljuk, hogy felhívják magukra a figyelmet, és ezért bármire képesek.
A szokásos heti vizitre is megérkezett állatorvosunk, dr. Farkas Attila. 4 veszettség elleni védőoltás és 1 kombinált oltás mellett három kutyától kellett vért venni, hogy megerősítést nyerjen, hogy szívféregtesztjük pozitív.
Péntek
Kölyökkora óta nálunk vendégeskedő Sajkának végre eljött az idő: ma Szegedre költözött egy nagyon kedves fiatal családdal. Biztos vagyok benne, hogy megtalálta a végleges otthonát!
Még mindig nem értünk a végére a "Zs" kölykök ivartalanításának. Ezúttal Zsana, Zsazsa, és két fiútestvérük, Zsámoly és Zsoké volt soron. A nyolc hónapos delegáció túlesett a szívféregteszten is. Sajnos Zsámoly pozitív lett.
Szombat és vasárnap
A hétvégén újabb adományt kaptunk, Horváth Mária, és párja, Péter személyesen adta át nekünk a menhelyen. Köszönjük szépen nekik is!
Kutyasétáltatós önkéntes csapatunk erre a hétvégére nyolcas létszámra duzzadt, ennek köszönhetően pedig minden eddiginél több, összesen 38 menhelyi kutya élvezhette a szabadságot! Köszönjük szépen mindenkinek, fantasztikusak vagytok!
Szomorú hírem a hét zárszava is. Dzsinó (Dinka) kutyánk visszakerült a menhelyre. Egyetlen hibája, hogy nem kompatibilis a baromfiakkal.
Köszönjük a 161 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások