Ez a hét az Állatok Világnapja jegyében telt. Sok helyen voltunk, hiszen városszerte rendezvények voltak, amik arra hivatottak, hogy egy kicsit megemlékezzünk az állatokról, és felhívjuk a felelős állattartásra a figyelmet. Egyik legfőbb küldetésünk a felelős állattartás népszerűsítése, ami generációk múlva hozhat eredményt.
A rendezvényeken sok adomány gyűlt, az emberek kedvesek, érdeklődőek voltak, eközben a menhelyen az utóbbi idők legrosszabb állapotú kutyáját vettük át gazdától. Egy berni pásztorról van szó, aki sorra került a várólistán, és gazdája jelezte, hogy pár napja "kicsit fáj a lába" néhány napja.
Amikor megérkezett Foltos, a döbbenettől alig találtam szavakat. Gazdája szabályosan kicibálta a csomagtartóból, és ő majdnem kiesett, miközben csendesen tűrte, hogy lerángassa róla a nyakörvet, ami alatt a szőre már teljesen összecsomósodott. Egyik lábán nagy seb éktelenkedett, a lába duplájára volt bedagadva. Megdöbbentő, de Foltosnak jártányi ereje nem volt, nagy szőre alatt pedig szemmel láthatóan csonttá aszalódott a teste. A látvány egyszerűen sokkoló volt, és ezt most nem is tudtam magamban tartani, egyszerűen megkérdeztem, hogy hogyan juthatott el a kutya idáig, én meg ne haragudjanak, de az utcáról jobb állapotú kutyák kerülnek hozzánk. Ők nem értették mi a problémám a kutya kondíciójával, mert szerintük nem sovány, sőt eszik bőven. A lábára pedig megvonták a vállukat, hiszen "csak" néhány napja ilyen. Természetesen ez nem igaz, egyértelműen látszik, hogy régen nem használja a lábát, az izomzatát is elveszítette. Mikor megkérdeztem, hogy mi a leadás oka, akkor a gazdái egyszerűen lerendezték annyival, hogy nincsen hely. Nem értem, hogy mi történik ilyenkor. Ahol eddig 5 évig elfért a kutya, utána mi történik, ami miatt hirtelen nem lesz hely? Nem részletezték, én sem kérdeztem, jobb így mindenkinek.
Foltos, aki a saját nevét sem tudja, nem bírt besétálni a helyére, vinni kellett. Még aznap segítséget kértem dr. Sebő Ottótól, aki azonnal igent mondott a rengeteg betege mellett a vizsgálatra. Szívféregtesztet is csináltattunk, ugyanis a soványsága egy intő jel. Az állatorvosi vizsgálat azonban megdöbbentő eredménnyel zárult: Foltos gyakorlatilag haldoklik az előrehaladott szívférgessége miatt. Olyan rossz állapotban van, hogy az sem biztos, hogy a holnapot megéri.
Azonnal el kell kezdeni a terápiát, most ez a legfontosabb. A lábával nem tudjuk mi történt, és egyelőre nem is fogjuk, ugyanis a röntgenhez altatás kellett volna, azt pedig egészen biztosan nem élte volna túl.
Iszonyúan sajnáltuk, éppen ezért kitaláltuk, hogy egy műanyag ágyba fektetjük, és minden nap kitesszük napozni, hiszen bármelyik napja lehet az utolsó.
Ebben az ágyban vittük ki minden nap, beérkezése óta Foltost. A gazdái szerint oly jó étvágyú kutya egyszerre csak pár falatot tud enni, azt is kézből. Iszonyú fájdalmai lehetnek, és bizonyára nagyon szédül a szívférgessége miatt.
Mégis, ahogy teltek a napok, egyre szívesebben vette be a gyógyszereit. Már nem fél tőlünk, örül ha lát minket, és néhány nap múlva megtörténik a csoda! Foltos lábra áll, és tesz néhány lépést. Amikor a helyére visszük mindig visszamegy a kosarába, ahonnan ki sem akar ugrani menet közben, hiszen élvezi a figyelmet, amit a gondozóktól kap, mert talán ennyi törődést életében nem kapott.
A hétvégén már nem fulladt, nem zihált, a szívféreg elleni kezelés azt hiszem már javított is a közérzetén. Bizakodunk, hogy talán már nem is haldoklik, talán ez egy új élet kezdete. A gondozókkal a viszonya napról napra szorosabb, minden törődés, minden érintést meghálál, és élni akar. Egyre többet sétál, néha már a lábát is használja.
Sokat gondolkodtam, hogy mi lenne a méltó bevezető ehhez a héthez. Foltos története megmutatta, hogy mennyi rejlik egy kutya akaratában, hogy mire képes, ha nem adja fel. Rájöttem, hogy valódi hősökkel dolgozom, pedig észre sem vettem. Dzseni, Foltos, Vileda, csak néhány kutya aki az elmúlt pár hónapban megmutatta nekünk, hogy sohasem szabad feladni.
Engedjék meg nekem, hogy a heti történetek mellett az ő harcaikról is megemlékezzek az Állatok Világnapja alkalmából. Megérdemlik!
Hétfő
Foltos befogadásával indult a nap, majd neki intéztünk állatorvost, valamint a kennelt a számára kényelmes állapotba kellett átrendezni. Például be kellett szőnyegezni, hogy ha úgy alakul, hogy képes lesz járni, akkor meg tudja magát támasztani.
Nemcsak gazdától, hanem ideiglenes befogadótól is érkezett kutya, ráadásul kölykökkel. Az állatbarát család kertjébe beköltözött egy anyakutya, akit természetesen gondoztak a csöppségekkel együtt, menhelyre kerüléséig. Az idős házaspár nagyon megszerette Pollit, az anyát, sírva adták le, mert nem tudják vállalni, hogy végleg náluk maradhasson. Foltosért a gazdája nem hullatott könnyeket...
Kedd
Újabb beköltöző kutyával növekedett a menhelyi létszám. Fannit a gazdái ivartalanítva, mikrochippel ellátva, érvényes oltással adták le. Költözés miatt kellett menhelyre kerülnie.
A bevezetőmben említett hétköznapi hőseim második szereplője Vileda, akit a menhely melletti erdőbe kötött ki a gazdája egy biztonsági övvel. A nevét, kedves olvasók, a felmosóról kapta a kutya, az iszonyú állapotú bundája miatt. Akkor még nem tudhattuk, hogy a bunda alatt egy végletekig lesoványodott, bolhák által szétmart, kizsákmányolt kutya várja, hogy szabaduljon.
Mára már elfelejtette a megpróbáltatásokat. Rendbehozott bundával, élősködők nélkül, vidáman, egészségesen várja az álomgazdiját.
Szerda
Ma ismét többen lettünk, Bogár az idős szuka kutya került hozzánk, kissé elhanyagolt bundával, gazdája halála miatt.
A mai bemutatott hősöm Dzseni, akiről a blogolvasók már sok képet láthattak, és folyamatosan beszámoltam fejlődéséről. Őt egy önkormányzat juttatta be hozzánk, szintén kritikus állapotban. Sokáig kóborolt, azt evett, amit talált, így bélgyulladása alakult ki, valamint a bőre a melegben nem szellőzött, így szabályosan megfőtt a bőre a bundája alatt, emiatt fürdetni, kozmetikázni kellett, hiszen a nyári melegben a legyek gyorsan rápetéznek, a nyűvek pedig elevenen falják fel a szöveteket. Egy hatalmas emlőciszta miatt pedig állandó fájdalmakban élt, a végletekig le volt fogyva. Kétoldali, súlyos fokú diszpláziája miatt alig tudott mozogni, de a gyógyszeres kezelésnek köszönhetően fájdalmai elmúltak. A ciszta eltávolítása után új erőre kapott, gyorsan megbarátkozott a menhelyi légkörrel, és már annyit hízott, hogy előjegyezhető ivartalanításra. Ha meglátja a gondozókat rohan eléjük.
Csütörtök
A szokásos heti állatorvosi vizit ezúttal elmaradt, de így sem unatkoztunk. Egy gondozónk, és a karbantartónk azzal töltötte a napját, hogy előkészítették a téli tüzelő egy részét.
A mai menhelyi hősünk Bundi, a problémás komondor, akitől megvált gazdája, mert nem tudta megfelelően ellátni. Csontsoványan, nemezszerűen összeállt szőrrel érkezett, és minden gondozónak neki akart menni, így folyamatosan rajta kellett tartanunk a szemünket. Az öntörvényű kisasszony miatt előfordult, hogy menekülni kellett néhány gondozónak a kennelből, de szépen lassan belátta, hogy a jól viselkedő kutyák jutalmat kapnak, így jobb ha alkalmazkodik. Kozmetika után láthattuk csak, hogy mennyire vékony. Étvágytalansága miatt gyanítottuk, hogy szívférges, amit a tesztek igazoltak. Állapota gyorsan javult a kezelés hatására, sokáig egyedül élt, hiszen napi háromszor etettük, hogy végre összeszedje egy kicsit magát. Ma már nagyon jó kondícióban van, és mindenkit imád, aki vele foglalkozik, de nem hazudtolja meg önmagát, így hozzáértő gazdiról álmodozunk. Kicsit karakán természetű, és vehemens, emiatt nagyon nehéz megfelelő családot találni a számára. Sokakat elriaszt a hatalmas termete és hihetetlen magabiztossága.
Péntek
Ezúttal Bordányból érkezett egy segítségre szoruló, fiatal szuka, Gréta. A szokásos heti veszettségi megfigyelés bonyolítására érkezett hatósági állatovosunk, valamint ellenőrizte a hétvégén Ausztriába utazó kutyák egészségi állapotát.
Megérkezett osztrák partnerszervezetünk is, és a menhely bejárása után a jövőről is sokat beszélgettünk. Természetesen nem jöttek üres kézzel, óriási mennyiségű kölyöktápot, minőségi eledeleket hoztak ajándékba.
A mai napi hétköznapi hősről sem feledkezem meg, ezúttal Tökmag történetét szeretném bemutatni. Ő két társával érkezett a menhelyre, szintén szívférgesen, csontsoványan. Utánfutón hozták, több méter kötéllel összetekerve a lábai, szája bekötve, mert gazdái szerint veszélyes. Rettegett mindentől, életében nem simogatták, egy láncon tengette mindennapjait. Gazdája a tulajdon kutyái nevét sem tudta. Nagyon hosszú idő volt elnyerni a bizalmát, a mai napig is csak gondozóival hajlandó kommunikálni, és nagyon könnyen megijed. Hihetetlen érzékeny, de nagyon kedves kutya. Soha nem él vissza fizikai fölényével.
Szombat és Vasárnap
A hétvégn Ausztriába utazott Lili, Zsivány, Vérmes, Kalandor, Kafi, Körte, Kuvi, Kávé, Kókusz, Riki, Frigó, Felhő, Fridzsi és Tücsök. A helyüket pedig elfoglalhatták a karanténidejüket letöltött kutyák, ami azt jelenti, hogy újabb segítségre szoruló kutyák érkezhetnek a menhelyre.
Külön köszönettel tartozunk egy kedves felajánlónak, aki a cicája után maradt gyógyszereket adományozta a menhelynek, és köszönet az önkénteseinknek, akik ezen a héten is lehetővé tették, hogy a kutyák sétálhassanak.
Már említettem, hogy szívügyünk a felelős állattartásra való oktatás, és hogy ez nem hiábavaló egy történettel szeretném bemutatni: az első nyári gyermektáborban volt egy kislány, aki a szívemhez nőtt, habár én nem voltam annyira aktív részese a tábornak. Alexa azóta többször kilátogatott, és kérte szüleit, hogy hozzanak adományt. Sok kutya megmaradt az emlékezetében, és sokat mesél a menhelyi élményeiről. Az édesanyja mesélte a hétvégén, hogy korábban kutyafogkeféket szeretett volna vásárolni nekünk, és pár csomagot tett a bevásárlókosárba. Alexa emlékezett rá, hogy mennyi kutyáról gondoskodunk nap, mint nap, és a következőt mondta:
"Anya, ennyi fogkefe nagyon kevés! Tudod, hogy 160 kutya él a menhelyen? Mindenkinek vinni kell!"
A hétvégi hétköznapi hősömet egy véletlen szülte. Pajtás egy igen aktív, szuperbarátságos vizsla, akinek gazdijelöltjei többször kilátogattak már a menhelyre. Boldogok voltunk, hogy ennyire lelkesek, Pajtás már nagyon megérdemelte, hogy végre valaki őt akarja.
Hétvégén el is érkezett az örökbefogadás, miután már elég sokszor találkoztak egymással. Pajtás a sajátos vehemenciával vette tudomásul, hogy utazni fog, és ekkor derült ki a számomra, hogy nem ő lesz az egyetlen kutya. Nem is értettem ezt korábban miért nem mondták, hiszen lehetőség van saját kutyával kijönni a menhelyre, hogy még itt kiderüljön, ha nem kölcsönös közöttük a szimpátia.
Kiderült, hogy a másik kutya csak tegnap érkezett hozzájuk, de mivel Pajtás nagyon barátságos, biztos nem lesz gond. Furcsálltam, de elfogadtam a döntésüket, én sem tartottam a kutyáim körében közvélemény kutatást, hogy mit szólnak ha jön egy kutya átmenetileg, esetleg véglegesen.
Még a tinta sem száradt meg az örökbefogadásin, amikor szóltak az önkénteseink, hogy visszahozták Pajtást. Először azt gondoltam itt felejtettek valamit, de nem! Meggondolták! Röpke egy órás otthonlét után kitalálták, hogy mégsem lesz ez jó, mert Pajtástól fél a másik kutya! Pajtás ugyan nem bántja, és nem csinál semmi rosszat, de a tegnap szerzett másik kutyát nem akarják ennek kitenni. Persze nem az örökbefogadó maga jött vissza, hanem az édesapjával küldte el Pajtást.
Ezen a héten volt az Állatok Világnapja. Mégis, oly könnyedén tudtam összegyűjteni a közelmúltból olyan kutyákat a bloghoz, akik már rengeteget szenvedtek. Felelőtlen gazdák, felelőtlen gazdajelöltek, elhagyott, feleslegessé vált csontsovány kutyák. Minden napra egy történet egy hanyag emberről, és egy csodálatos kutyáról, akik letették voksukat egy új, jobb élet mellett. Én így emlékezem az Állatok Világnapjára.
Köszönjük a 145 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak!
Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Külön köszönet kedves munkatársnőmnek, Icunak, hogy segített a képi anyag összeállításában. Nélküled biztosan nem sikerült volna!
Linda
Hozzászólások