Igyekszem minden héten valami érdekesebb, fontosabb eseményt megírni a bevezetőmben. Most azonban kicsit tanácstalan vagyok, mert a mostani bevezetőm témája szinte ugyanaz, mint a múlt heti. Akkor két stafford jellegű kutyát eresztettek szélnek a menhely előtt, pár nappal korábban pedig egy másik kutyát kötöttek ki az erdőbe. Most a menhelyhez vezető úton, egy romos tanya elé kötött egy "jóérzésű" ember egy megunt állatot.
Látogató jött a menhelyre, aki meg akart róla bizonyosodni, hogy a szomszédja végül nem ölette meg a saját kutyáját, hanem hagyta, hogy hozzánk kerüljön. Nos, a hölgy megbizonyosodott, hogy a kutya jó helyen, biztonságban van, de közben szólt is, hogy amikor jött a bekötőúton egy barna kutyát látott a fák között, de mivel nem tudta mi a teendő, jelezte nekünk. Egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy röpke másfél hét alatt ennyit értünk el a létszámstopos hirdetésünkkel! Be sem jelentik a kutyát, egyszerűen hozzák, kidobják, kikötik, aztán angolosan távoznak. Ezzel a pici, barna, kb 9 hónapos kan kutyával telt be a pohár! Majdnem felakasztotta magát a bálamadzagra, amivel kikötötték! Végiggondolta ezt ön, kedves gazdi?! Otthagyta a tulajdon kutyáját egy rövid madzagon az erdőben, miközben nem is gondolt rá, hogy talán napokig nem is jár arra senki? És ha még jár is, egy nagyobb, hozzá hasonló kóbor kutya ha megtámadja hová menekülhetett volna? Ugye nem kell ecsetelnem, hogy mindkét esetben pusztán a kiskutya maradványait találtuk volna meg?
Karcsi, mert így neveztük el a kiskutyát megmenekült, de egy újabb kutya kárára, akinek már biztos helye volt. Egy régi menhelyi kutya, Demi helye vált ezzel bizonytalanná, akinek ráadásul gyógyszerekre, külön figyelemre is szüksége van, de ez bizonyára önt, kedves gazdi, szintén nem érdekli, ahogy a saját kutyájának sorsa sem.
Talán most meglepődnek azon, amit írok, és lehet, hogy néhányan meg is haragszanak, de elérkeztünk a tűrőképességünk határáig! A saját kutyáinkat nem tudjuk elhelyezni, mert a felelőtlen emberek a menhely elé kötve próbálnak megszabadulni a problémájuktól. Ezzel nagyon nagy veszélybe sodorják a menhelyen élő kutyák életét. Eljött a pillanat, amikor döntenünk kell. Nekünk a legfontosabb feladatunk a már bent élő kutyák körülményeinek megőrzése, az ő biztonságuk garantálása, de ez nem megy tovább! Ha még egy nem várt kutya kerül a menhelyre veszélybe kerül a többi állat léte, hiszen nem tudjuk őket hová tenni! Sajnos ha még egy kutyát találunk a menhelyünk körül, aki ki van kötve, akkor nem lesz más választásunk, a sajátjaink érdekében, nem fogjuk fogadni! Még így erőszakkal sem. Kérem, hogy ezt mérlegeljék mielőtt bárki ilyen lépésre szánja el magát, mert jelen helyzetben ekkora létszámmal fele annyi kennellel már nem tudjuk biztonságba helyezni a kutyákat.
Hétfő
A napközbeni hőmérséklet folyamatos csökkenésével elkezdtünk még intenzívebben készülni a télre. Karbantartónk, Gábor a kutyaházakat erősítette meg, valamint küszöböket rakott rájuk, hogy a szalmát a helyén tartsa. Mindemellett gondolnunk kel arra is, hogy hamarosan a menhelyi kennelek egy része felújításra kerül, ami azt jelenti, hogy az ottani kutyáknak kell biztonságos szállást készíteni. Mivel nem kevés kutya van, így a feladat sem könnyű. A mostani udvarok lerekesztésével, mobilkennelekkel próbáljuk megoldani az elhelyezést, ami azt jelenti, hogy már most nagymértékben lecsökkent a kutyák mozgástere. A felújítás várhatóan 2 hónapot vesz igénybe, tehát összességében nagyjából 3 hónapot kell kibírniuk így a kutyáknak. Mivel mi sem tudjuk, hogy ki hogy viseli az új körülményeket, így a költöztetést apránként oldjuk meg, hogy lássuk, ha valami valahol nem jó, vagy máshogy kell megoldanunk. Talán így a kutyáknak is könnyebb lesz az alkalmazkodás.
Kedd
Délelőtt Negyedik Bobi gazdájának szomszédja látogatott meg minket, adományt hozott, valamint aggódott Bobi miatt, hiszen gazdája el akarta őt altattatni, a szomszéd hölgy pedig azt hitte, megtette, csak nem mondta el az igazat. Ez a hölgy szólt, hogy a menhelyhez vezető romos tanyánál egy barna színű kutya van felcsavarodva a fára, ki kellene szabadítani. A váratlan vendégnek a Karcsi nevet adtuk. Karcsi nagyon barátságos, de bármilyen hirtelen mozdulatra összevizeli magát, és a földbe lapul. Fiatal kutya, de sajnos máris megtapasztalta az élet árnyoldalát.
A felújítási munkálatokra való készülés miatt a menhelyi létszámstopot úgy látszik megint semmibe vették az emberek.
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe készültek kora délután a kutyák: Herta, Hermin, Bizalom és Polli ivartalanításra, valamint szívféregtesztre érkeztek. A tesztje Pollinak sajnos pozitív lett. Az ivartalanítást mindannyian jól viselték. Zsámoly vizsgálatra érkezett, ő a lábát fájlalja. Ő injekciós szteroidos kezelést kapott, vélhetően csak meghúzódott neki.
Közben a menhelyen is zajlottak az események: egy házaspár érkezett hozzánk, akik annyira meg voltak elégedve a kutyák helyével, hogy később visszatértek pénzadománnyal, és nem fukarkodtak a dicsérettel sem. Ritka, hogy egyetlen családtól ennyi kedvességet kapjunk!
Szerda
Foltos múlt héten volt vizsgálaton, akkor elhagyhatta az egyik gyógyszer szedését, amit eddig súlyos szívférgessége miatt kellett szednie. A gyógyszer nagyon hatékony, viszont van mellékhatása: étvágytalanságot okoz. A kúra egy hete befejeződött, és Foltos étvágya egyre jobb! Ma az összes neki szánt élelmet elfogyasztotta. Azért hozzá kell tenni, hogy Foltos etetése külön mutatvány, ugyanis egyedül semmilyen körülmények között nem hajlandó enni, csak akkor ha valaki szorosan az edénye mellett ül, és megvárja amíg eszik. Nagyon ragaszkodik a gondozókhoz, és alaposan rá is nevelt mindenkit, hogy ő bizony csak társaságban hajlandó enni. Ez általában tizenöt-húsz percet vesz igénybe. Okosan kitalálta! És mi meg azt gondoljuk, hogy mi tanítjuk őket!
Csütörtök
Közel 300 kg húsadományt kaptunk, amiben igazi ínyencségek is találhatók: csirkemell, csirkeszív, sertés egész comb. Igazi finomság az étvágytalan, vagy lábadozó kutyáknak. Nagyon örültünk, hogy számukra is több napra sikerült összeválogatni olyan élelmet, amit szívesen fogyasztanak.
Mint említettem, készülődünk a télre, ma a menhelyi autón is lecseréltettük a gumikat.
Korábbi kutyánk kedves gazdijától házadományt kaptunk postán, amit ezúton is nagyon köszönünk neki! Bizonyára rendszeres blogolvasóink emlékeznek még Nyuszira, a hófehér vadóc kutyára, aki egy időben Baktó lakosságát tartotta rettegésben, majd menhelyre kerülése után minden gondozónak belopta a szívébe magát. Aztán Nyuszi gazdisodott, és azóta is boldogan él. Gazdija pedig nem felejt el minket: most éppen kutyaházat adományozott.
Péntek
Ismét nagyobb mennyiségű, ínycsiklandozó élelemhez jutottak a kutyáink, ami ebben a hűvös időben igazi kincs! Mindenkinek egyre növekszik az étvágya, és bizony ebben a zord időben nagyon jól esik mindenkinek a finom meleg étel: a mai menü egész csirke, csirkemell, szárny, valamint vadhús.
A karanténból kikerülhetett egy csapat kölyök, akik a kezdeti megszeppentségüket gyorsan levetkőzték. Néhány óra múlva már meg is barátkoztak az új, kényelmesebb, vidámabb környezetükkel, így hamar kinyíltak.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén ezúttal hat önkéntes látogatott ki a menhelyre, így ötven kutya élvezhette a várva-várt szombati sétát. Az önkénteseket ezúttal is hatalmas ováció fogadta.
Bogár, a nem olyan régen menhelyre került idős pulinak sikerült helyet szorítani az előkészítőben, ahol az arra leginkább rászoruló kutyák vannak. Ő szívbetegsége, valamint passzivitása miatt került ide. Bíztunk benne, hogy egy kis környezetváltozás jót fog neki tenni. Az új hely megtette a hatását: nagyon jól érzi magát kortársai gyűrűjében. Hamar felfedezte hol a konyha, és hogy lehet jó falatokat csenni, és élvezi az eseménydús élet minden pillanatát. Mintha kicserélték volna!
Köszönjük a 149 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások