Egy kicsit elérzékenyültem ezen a héten. Amióta világ a világ, a menhelyen van első és hátsó négyes. Az első négyes logikusan öt kennelből áll, a hátsó pedig négyből.
Már önkéntes koromban megtanultam ezeknek a szavaknak a jelentését, és hogy mi hol található. Hogy kik lakják a négyest, hogy milyen sorrendben engedjük ki őket, és hogy ez a kennelsor talán olyan öreg, hogy még látta Lenint. Amikor a menhelyen önkénteskedtem, szabályosan belevésődött a fejembe az a csúnya piros-zöld szín, amivel a kennelek voltak festve, de a kutyák mindig lekaparták.
Ahogy teltek az évek, immár dolgozóként csodálhattam minden nap a legendás négyest, a karbantartónk napi harcát, hogy minden a helyén maradjon. Szép lassan a kutyák kicserélődtek, de az épület, a kennelsor a régi maradt. Pórázokkal, kapcsokkal erősítettük estére a kenneleket, hogy az ugrálástól nehogy kinyíljanak az ajtók. Volt olyan ajtó, amelyiket nyitáskor, csukáskor fel kellett emelni egy picit, hogy kinyíljon (miközben pirosodott a fejünk, olyan nehéz volt), ez napjában többször. Lehet ez a titka a jó kondinak? A bent élő kutyák is tudták, hogy az ajtók nehezen záródnak, nyitódnak, mindenki türelemmel viselte, amíg mi pepecseltünk a zárással, nyitással.
Öreg volt, rossz volt, de önkéntes korom egyik utolsó nagy kennelsora, ami még a múltat képviseli. Sohasem láttam üresen, csendesen a négyest, csak most, ezen a héten, és bizony elérzékenyültem. Annyi kutya átmeneti otthona volt már! Mindig zajos, fiatal, vidám kutyák otthona volt, akikre naponta többször rá kellett szólni, mert mindig rosszban sántikáltak.
Most utoljára látom így, ebben az állapotban ezt a kennelsort, és tele vagyok nosztalgiával, emlékekkel. Most nem élettel teli, ahogy mindig ismertem, hanem elhagyatott, már-már kísérteties. Régi, csúnya, rossz, mégis a szememnek annyira szép. Pedig nem veszítem el, csak átalakul, vigasztaltak a többiek. Tudom jól, de mintha már nem ugyanaz lenne. Most még sajnálom, később pedig olyan boldog leszek, mert többé nem kell pórázzal kötözgetni a csúnya ajtókat az elavult kennelekben, csak becsukni a szép ajtót a modernebb átmeneti otthonukra. Nekik sokkal jobb lesz, nekünk sokkal kényelmesebb, és nagyon várom. De egy életre a szívemben marad a régi négyes, mert a múltam része.
Hétfő
Kereken egy hét múlva kezdődnek a menhelyi felújítási munkálatok, ami alaposan feje tetejére fordította az életünket, és persze a kutyák napirendjét. Ma költöztettük át az utolsó két csoportot. Dinit betegsége miatt az előkészítőben helyeztük el, hiszen nagyon könnyen székrekedést kap, ott pedig fokozatosan figyelünk a puha táplálékra, mert öreg kutyák lakják, Dini azonban nem érezte jól magát az új helyén. Régi társaira vágyott, és addig-addig ügyeskedett, hogy sikerült átszöknie egy átmeneti udvarba. Nem volt hát más választásunk, visszahelyeztük barátai közé. Ezt leszámítva teljesen zökkenőmentesen sikerült minden kutya beilleszkedése az új környezetbe.
Kedd
A karanténidejét letöltött Fannit a nagyudvarban helyeztük el. Ezt az udvart nem érintette a felújítási munkálat, itt nem emelkedett a létszám. Fanni szabályosan röpködött, hogy végre kiszabadult, és rögtön szoros barátságot kötött Foltossal. Most sülve-főve együtt vannak, játszanak, szaladgálnak, ráadásul Foltosra is jó hatással van a hirtelen barátság: az étvágya megnövekedett, és menhelyi életében először nem kézből evett, hanem tálból, mint Fanni.
Szerda
A zökkenőmentesnek hitt udvari költöztetés mégsem ment annyira simán, mint gondoltuk. Matyi és Tempó két nap alatt rájött, hogy hogyan lehet kinyitni a klilincses ajtót, így a nagyudvarba szöktek, akiket ugye nem érint a kennel felújítás... Nem elég, hogy kiszöktek Foltosékhoz, még szemtelen módon vissza sem akartak menni a helyükre, mondhatni önkényesen beköltöztek az udvarba, ahol köszönik szépen, nagyon jól érzik magukat. Miután pórázzal visszavezettük őket, kellő bűntudatot keltettek bennünk hatalmasra nyitott szemeikkel, így nem volt mit tenni, visszaengedtük őket az általuk választott udvarba.
Csütörtök
A szokásos menhelyi vizit alkalmával dr. Farkas Attila 10 veszettség elleni védőoltást, 9 kombináltat és 6 mikrochipet osztott szét a soron következő kutyáknak.
Úgy tűnik, hogy idős Dzsudink, aki a menhely egyik legangyalibb és legördögibb kutyája egyben, sajnos kezdi teljesen elveszíteni a látását. Egyik szemére bekerülése óta vak, de az utóbbi időben észrevettük, hogy nem látja jól az elé tartott jutalomfalatot, és néha-néha előfordul, hogy nekimegy tárgyaknak, ami nem a megszokott helyén van. Mivel régóta az előkészítő lakója, így remekül tájékozódik, nem csoda, hogy nehezen tűnik fel, ha egy kutya lassan, de folyamatosan elveszíti a látását.
Péntek
A mindig ugrabugráló Bobink lába ismét begyulladt, úgyhogy újra injekcióra és folyadék eltávolításra utazott dr. Sebő Ottóhoz. Ez mindaddig nem is fog változni, amíg be nem nő a feje lágya, mert a gyulladás bizony a sok ugrálás miatt van. Vele utazott Pici egy emlődaganat eltávolításra, Pepszi pedig erős szőrhullása miatt vizsgálatra ment. Az ő eredményei még folyamatban vannak, de lehetséges, hogy pajzsmirigy problémák miatt veszíti a szőrét. Egyelőre a véreredményre várunk.
Mila azért volt vizsgálaton, mert sokszor kedvetlennek tűnik, és csökkent az étvágya. Gyanúnk nem volt alaptalan, Milának fejizom sorvadása van, ami azt jelenti, hogy fokozatosan el fogja veszíteni a fején lévő izmokat, ami miatt a rágás is fájdalmassá válik. A betegség autoimmun eredetű, gyógyszerezéssel igyekszünk a problémáján segíteni.
Beni vizsgálatra utazott, de sajnos számára nem volt visszaút. Az utóbbi időben jó étvágya ellenére is fogyott, illetve sokszor ki is hányta az eledelt, amit elfogyasztott. Őt pontosan egy évvel ezelőtt műtötték szájdaganattal, titkon attól féltünk, hogy ismét daganatos megbetegedés áll a háttérben. Sajnos nem tévedtünk. Mellkasába terjedt el a daganat, ezúttal ami nyomta a belső szerveit, így nem volt más választásunk, mint megelőzni a szenvedését. Nyugodj békében, Beni!
Szombat és Vasárnap
Herta kutyánkat vihette haza az oltási programja befejeztével gazdija, akik már alig várták, hogy hazavihessék kiválasztott kedvencüket.
Hat apró kölyökkutyát hoztunk a menhelyre ideiglenes befogadónktól. Őket korábban Subasán találták. Mindannyian fiúk, és hihetetlen aktívak, mozgékonyak, így a fényképezési próbálkozásaink egyelőre sorra kudarcot vallottak.
Kisebb riadalmon vagyunk túl, Bazsi evés közben epilepsziás rohamot kapott, és sikerült félrenyelnie, de szerencsére épp ott voltunk, így sikerült a szájából minden falatot eltávolítani. Gyógyszert kapott, és délután már úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna.
Susu, Szlávik és Szofia is gazdisodott a hétvégén. Ők Ausztriába utaztak. Az önkénteseink egyik szeme sír, a másik nevet. Susu ugyanis a sétáltatós önkénteseink egyik nagy kedvence volt. Imádott sétálni, miközben kedvesen, türelmesen ment mindenki után. Ő soha ki nem maradhatott a hétvégi kirándulásból. Természetesen ez a hétvége sem telhetett el sétáltatás nélkül: ezúttal 7 önkéntes segítségével 53 kutya nézhetett szét a nagyvilágban, közöttük Susu is, gazdátlan kutyaként utoljára!
Köszönjük a 150 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások