Sok menhely fél a bull típusú kutyák tartásától. Hogy okkal, vagy ok nélkül, azt mindenki döntse el maga. Én azoknak a táborát gyarapítom, akik tartanak ettől a típustól, sok volt a rossz tapasztalatom. Emberekkel nem agresszívek, viszont más kutyákkal olykor kiszámíthatatlanul viselkednek, épp emiatt vannak fenntartásaim. A fajta kétség kívül sokat szenved emiatt, gyakorta kerülnek rossz kezekbe, aminek a következményei akár végzetesek is lehetnek. Ismerek persze kivételesen nyugodt, kiegyensúlyozott bull típusú kutyát is, de a legtöbb, akivel találkoztam átmenet a két szélsőség között. Ilyen Zara is, aki újra visszatért a menhelyünkre, immár negyedik alkalommal.
Ő egy félelmetes kinézettel megáldott, vajszívű kutya, akinek mindene az ember, valahogy még sincs szerencséje velük. Az ő történetét szeretném most bemutatni.
Sok-sok évvel ezelőtt került a menhelyre, akkor az utcán kóborolva leltünk rá. Gazdihoz is került, de sajnos Zara amolyan nyughatatlan lelkű kutya volt, aki kereste a kalandot, ha épp nem volt otthon senki, akkor ő is lelépett. Így fogta be a gyepmester, majd került újra a gondozásunkba, hiszen a gazdája megunta, hogy állandóan úton van Zara. Már akkor jelezték felénk, hogy a kutyákkal a kapcsolata nem felhőtlen. Ezt szem előtt tartva kerestünk neki újra gazdát, ami nem volt egyszerű szökős természete miatt. Közben megismerkedett későbbi társával, Sirállyal, akivel jól kijöttek egymással, játszottak, nem unatkoztak. Azt hittük menhelyi kutya marad, de egy család ismét bele szeretett. Mivel több generáció élt együtt, így Zarának szinte állandó felügyelete volt. Kertes házban élt, szabad bejárással a házba, ahol élvezte az emberi szeretetet, figyelmet. A nagy boldogságba egyetlen dolog rondított bele, a kerítés túloldalán csaholó szemtelen pici szomszéd kutya, aki fel-alá rohangálva idegesítette történetem főhősét. Egyik napon aztán, amikor épp senki nem figyelt oda, Zara gondolt egyet, és átugrott a szomszédba rendezni az ellentéteket. A néhány másodperces nézeteltérés majdnem a szemtelen kiskutya életébe került, Zarának pedig visszautat jelentett a menhelyre. Újra visszakerült Sirály mellé, és folytatták együtt az életüket. Közben kisebb-nagyobb egészségügyi gondjai akadtak Zarának, néha minden ok nélkül vérzett az orra, de semmilyen rendellenességet nem találtak nála az orvosok, gyógyszereket kapott, majd néhány hónap múlva ezek a furcsa tünetek megszűntek.
Azt hittük már sohasem talál gazdira, de ekkor jött a tuti hely: lakásba költözhetett, és gazdija ígérte, hogy nagyon vigyázni fog rá, és rendszeresen viszi majd úszni a partra, mert Zara nagyon szerette a vizet. Évek teltek el, és munkatársam is jelezte néhányszor, hogy találkozott Zarával a parton. Úgy tűnt, minden rendben. A héten azonban furcsa telefont kaptunk: Zarát otthagyták Tatán, az Ökofaluban, ahol a gazdája pár hónapot dolgozott. El sem akartuk hinni, gondoltuk, hogy félreértés lesz, hiszen mindenhová ment a gazdával, miért hagyná ott bárhol is. Aztán kiderült, hogy a történet mégsem olyan idilli, mint amilyennek hittük: a gazdája édesanyja lakásában élt, akinek a halálával egy csapásra utcára került, majd onnan átmeneti munkát vállalva Tatán kötött ki. Zarát elhanyagolta, ahogy önmagát is, majd távozott a munkahelyről, a kutyát hátrahagyva. Köszönettel tartozunk a tatabányai Tappancsnak, hogy értesítettek minket, és egy napra befogadták védencünket, amíg érte nem mentünk.
Szomorú történet ez, egy olyan kutya története, aki nem is annyira problémás, pusztán csak az emberek nem jól kezelik a lényét, félreértik, vagy felelőtlenül veszik magukhoz. Igyekszünk számukra felelősségteljes gazdit, jó otthont találni, de úgy látszik, hogy ez legnagyobb igyekezetünk ellenére sem mindig sikerül. Zara is egy áldozat, aki újra és újra felülkerekedik az emberi hanyagságon, meggondolatlanságon, és bízik szüntelen mégis bennünk. Nem tudom, hogy valaha sikerül-e neki egy végleges otthont találni, ahol végre azt érezheti, hogy hazaért, és nem kell sodródnia az árral. Egy olyan helyet, ahol megkap mindent, ahol nem kell az utcán új kalandokat keresve lekötnie magát. Egy olyan helyet, ahol nem lesz a szomszédban egy idegesítő apróság, aki előhozná belőle a másik oldalát.
Egy olyan helyet, ahol biztonságban élhet, és ahol nem fogják elhagyni. Igen, áldozat ő, egy olyan világban, ahol a fajtáját sokan kihasználják, míg mások félik. Mégsem érzem, hogy balszerencsés sorsa ellenére rossz csillagzat alatt született. Hiszen megtanult más kutyákkal együtt élni, még ha rossz kezekbe került is, de sohasem kellett harcolnia, és nem volt más emberek, vagy saját fajtájának áldozata. Nem menthetetlen, kiégett, gladiátorkutya, mint megannyi fajtársa. Ő csak Zara, akinek a megszokottnál kicsit nagyobb feje van, és akit idegesítenek a szemtelen apró kutyák, de méretes társaival baráti kapcsolatot képes ápolni. Aki nagyon szeret lubickolni, és a kutyaház tetején heverészni, ellenben nehezen viseli a hideget. Olyan gazdit keresne magának, aki nem nézi státuszszimbólumnak, aki szereti, és figyel az igényeire. Aki végre olyan gazdája lesz, amilyet megérdemelne egy sokat szenvedett, de annál szeretetéhesebb kutya. Ugye nem is kér olyan sokat?!
Hétfő
Úgy látszik ez a hetünk a tanulságos esetekről szól. Várólistáról került hozzánk a 10 év körüli Bogár, aki a Bogi névre hallgat, de a mikrochipje szerint Pici a neve. Idős gazdái nem tudták már ellátni szegényt, de sokkal inkább arról volt szó, hogy az idős hölgynek volt leginkább útjában a blöki,mert mindent összeszőrözött... az udvarban!
Szerencsére Pici nagyon pozitív személyiségű, aki azonnal a gondozók szívébe lopta magát.
Gábor mesterünk segítője, István ma is tiszteletét tette a menhelyen, így haladhatott tovább az elkülönítő kennelek projektje.
Mi pedig a szokásos havi szívféreg elleni védekezésre szántuk a délutánunkat.
Kedd
Ma viszonylag gyorsan végeztünk a takarítással, így délután nem kevesebb, mint négy kutya szépült meg a kezeink alatt. Bolyhos Pufi, Kalandor, Csöpi és Tökmag nyári frizurája nemcsak kényelmes, hanem igen szép is lett. Amíg ők szépültek, addig Bella kutyánk búcsút intett a menhelynek. Gazdis kutyaként élheti tovább az életét Szegeden. Megjegyezném, hogy gazdiai sokat kijártak őt látogatni, folyamatos telefonos kapcsolatban voltunk, és az ivartalanítása napján már érdeklődtek is hogyléte felől. Szeretetben és törődésben nem lesz hiány, abban biztos vagyok.
Szerda
A szokásos csütörtöki állatorvosi vizit ezúttal szerdán volt. Helyettesítő állatorvosunk, dr. Bárkányi Pál ma 5 veszettség elleni védőoltást és 5 kombinált oltást osztott szét, valamint elvégezte Bolyhos Pufi, Kalandor és Duda szívféregtesztjét. Közülük csak egyetlen kutya, Duda tesztje lett pozitív.
Nemcsak kutyaoltás, hanem bódítás is történt: két problémás kutyánkat, Csontost és Zsoltárt kellett egy picit lenyugtatni, hogy nyári bundájukba öltöztessük őket. A bódítás után örömmel vették a nyári frizurát, szemmel láthatóan sokkal jobban érezték magukat.
A délutánom egy volt Tappancsos kutya, a bevezetőmben bemutatott Zara hazaútjának szervezésével telt.
Csütörtök
Munkatársam reggel nem a kenneltakarításnak kezdet neki, hanem elindult Zaráért Tatabányára, és így is csak későn délután láttuk őt viszont.
Rendszeres blogolvasóink, munkánk követői jól tudják, hogy beteg, balesetes, és kölyök kutyákat erőn felül mentünk, lehetőség szerint azonnal. Noha ezt sokan kétségbe vonják, mégis mindig forgás van a betegszobában. Ezúttal egy apró kölyköt találtak Kiskundorozsmán a tűző napon a kukoricásban kutyasétáltatás közben. Dumbót azonnal gondozásunkba vettük, nevét egyik munkatársunktól kapta hatalmas fülei miatt.
Péntek
Állandó támogatónk és segítőnk, Marlou érkezett a menhelyre, hogy új fényképeket, videókat készítsen a gazdit kereső kutyáinkról. A nap végére kellemesen el is fáradtunk. Marlou a nap végén magával vitte Kármin kutyánkat is, akinek nagyon kijárt végre a gazdis élet.
Szombat és Vasárnap
Barnabást a hétvégén örökbefogadták, és ezzel új lehetőség nyílt meg a karanténidejüket letöltött kutyák előtt. Némi átszervezéssel több kutyát is fel tudtunk hozni a karanténból, akiknek már időszerű volt a költözés.
Újfent köszönet illeti önkénteseinket, akit a napi feladatok ellátásában segítettek, valamint kutyát sétáltattak a hétvégén.
Újabb kutyák szépültek meg a nyári melegben, ezúttal a szerencsések: Hamu, Kócos, Bogi és Hercegnő voltak. Új lakónkat, a pár napja érkezett, rendkívül elhanyagolt Bolyhost is kibontottuk a bundájából. Még mi magunk is meglepődtünk, amikor előbújt Bolyhos csontsoványan a bolhaürülékkel teli nyári bundájából.
Azt ugyan tudtuk, láttuk, hogy szörnyű állapotban van, mégis megdöbbentünk, hogy hogy néz ki egy szerető, de szegény családban élő kutya a teljes valójában.
Köszönjük a 150 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások