2025. márc. 31 - ápr. 6.

Ezen a héten volna miről bőven bevezetőt írni, de a bőségben azt sem tudom, hogy melyik történetet részletezzem. Mivel mindkettő eset briliánsan mutatja a mai állattartási kultúrát, így úgy döntöttem, hogy mindkét esetről hírt adok, de nem a bevezetőmben, hanem a blogomban. Sajnos biztosan nem olvassák a blogot, de amennyiben igen, úgy bízom benne, hogy magukra ismernek, és mélységesen szégyenlik magukat!

Hétfő
Zeuszról, amióta kiderült, hogy csontdaganatos, szinte minden héten hírt adok. Talán egyrészt azért, mert mindenki gondolatai most körülötte forognak. A daganat nem műthető, áttétes így az előkészítőben élt, ahol könnyebben tudjuk figyelni. Látnunk kell, hogy mikor van az a pillanat, amikor már nem hat a fájdalomcsillapító, amikor elfogy az étvágya, a jókedve. Amikor már az élet csak a szenvedésről szól. Mert abban a pillanatban, amikor az élet már csak a szenvedéséről szól, akkor elengedjük. És nem azért, mert kegyetlenek vagyunk, hanem pont azért, mert nem vagyunk azok. Nem fogunk videókat feltenni, vagy pénzt kérni és teljesen felesleges plusz szenvedésnek kitenni, hanem kihívjuk az állatorvost, hogy a gondozói keze között békésen, nyugalomban, stresszmentesen átsegítse ott egy olyan világba, ahol nincs fájdalom. 
Most viszont még egyelőre jól van, élvezi az életet, az előkészítő nyújtotta kényelmet, a finom falatokat. Mert bizony az ilyen kutyák mindenféle ínyencséget kapnak, sokszor a gondozók otthonról hoznak olyan finomságokat, amit úgy éreznek, hogy szívesen megenne. Talán ő sem volt sohasem benti kutya, de mégis nagyon gyorsan megtanulta, hogy micsoda különbség van egy kutyaház és egy kényelmes fekhely között. Amennyire csak lehet igyekszünk egy család biztonságát is nyújtani neki. Ő pedig ezt most maximálisan élvezi, és ki is használja. Nagyon jól teszi!

Kedd
Úgy két hete számoltam be egy kicsi yorkiról, akit elütöttek Szegeden, majd a Vezér Állatorvosi Központba került baleseti ellátásra. Két napot a kórházban töltött, de ezalatt a gazdák nem jelentek meg érte. egyszer telefonáltak, majd elérhetetlenné váltak. Tekintve, hogy a kutyában nem volt mikrochip, és nem tudták hova is juttassák haza, így a menhelyre került. Itt természetesen a gazdák visszakaphatják, ha letelik a két hét megfigyelési idő. A kutya chipet, oltást kap, a gazdik pedig kifizetik a költségeinket, és vihetik haza. Molly veszettségi megfigyelése letelt, de a gazdákat egyszerűen nem lehet elérni. Amikor pedig valamilyen csoda folytán mégis sikerül beszélni velük, akkor teljesen komolytalanná válik a beszélgetés.
Egyrészt állandóan "üzletelni" akarnak azzal, hogy csak a költségek egy részét tudják csak kifizetni. Előkerült a zsarolós mondat is, hogy a gyerekek sírnak érte...
Nem tudunk toronyórát lánccal, vagy cipőt, vagy kutyatápot, semmit sem beszámítani, ahogy hitelezni sem, hiszen ezeket a költségeket nekünk már ki kellett fizetni, ugyanis az orvosi ellátás nem ingyenes. A felmerülő költségeket tudják, már többször megbeszéltünk egy időpontot, hogy mikor jönnek Mollyért, de egyetlen alkalommal sem jelentek meg a menhelyen. Ő pedig még mindig a menhelyen van, a sorsa csak lóg a levegőben, mert a gazdái képtelenek felelősséget vállalni. Már kicsit kezd a türelmünk is fogytán lenni a meddő beszélgetésekkel, már amikor sikerül egyáltalán egyeztetni.
A legfelháborítóbb, hogy így ő még nem gazdikereső, a gazdája pedig itt "panzióztatja" a menhelyen, ezáltal megvonja a lehetőséget egy másik kutyától, hogy bekerülhessen.
Nem tudom, hogy mit gondolnak a gazdák,hiszen ez a kutya bármikor lebetegedhet. Ha orvoshoz viszik, ott fizetni kell az ellátásért. Vagy akkor nem viszik orvoshoz, mert most épp nem tudnak/akarnak annyit fizetni. Vagy csak épp drágának találják a szolgáltatást? 
Sajnos igen, minden sokba kerül. De az állattartás senkinek sem kötelező. És ha valaki tart állatot, annak azt is vállalnia kell, hogy elviszi állatorvoshoz, amelyikhez szeretné, vagy amelyik szolgáltatást elbírja a pénztárcája.

Szerda
Ma menhelyünk állatorvosa, dr Farkas Attila érkezett a menhelyre. Ez alkalommal 5 veszettség elleni oltást, 2 veszettségi-kombinált oltást, 4 kombinált oltást, valamint 8 kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki. 

Csütörtök
Smi azt illeti, Kifli elhelyezése a menhelyen a karanténidő letelte után elég nagy fejtörést okozott nekünk. Kistestű kutya, de elég sajátos világnézetei vannak. Ha neki valami nem tetszik, simán nekimegy az embernek. A karantén viszont karantén, nem arra való, hogy ott életvitelszerűen éljenek kutyák. Kiflit ezért elköltöztettük a Nyolcas kennelsorra, ahol két lány kutyával fog osztozni az élettéren. Fel voltunk rá készülve, hogy nem fog működni a dolog, de meglepetésünkre Kifli elég jól vette az akadályt.  A lányokkal jól kommunikál, gyorsan össze is szoktak. A napi kimenőt is gyorsan megtanulta, ugyanis a kennelekhez udvarok tartoznak, minden nap meghatározott sorrendben mindenki szaladgálhat, hogy levezessék a stressszt ès a felgyülemlett energiát. Szerencsére a lányoktól eltanulta, hogy vissza kell menni a helyére, hogy mások is kijöhessenek. Összességében tehát igazán kellemes meglepetést okozott nekünk Kifli. 

Péntek
Eléggé szürreális történettel folytatom a beszámolómat. Konkrétan egyik döbbenetből estünk a másikba a mai nap után. 
Segítségkérő telefont kaptunk, miszerint a Bordányi úton, Subasa körül találtak egy németjuhász kutyát, aki ott rohangál az utók között. Ha ez még önmagában nem volna elég, egy termetes láncot húzott maga után…
A megtaláló körbekérdezte a környèket, de senki sem tudta, hogy kié. 
Természetesen mikrochip sem volt benne, hiszen csak 2013 óta kötelező…
A megtalàló beszállította a kutyát komplett szerelékkel, amitől meg is szabadítottuk azon nyomban. Már itt felment az agyunkban a pumpa, hogy hogy lehet ilyen felelőtlen a gazda, de a java még csak most következett!

Kira gazdája egy óra múlva jelentkezett, hogy bizony övé a kutya, vinné is. 
Ekkor a munkatársam felvilágosította, hogy a kutyában törvény szerint lennie kellene mikrochipnek illetve érvényes veszettségi oltással kellene rendelkeznie ahhoz, hogy most haza szállíthassa. A férfi megértette, hogy a karantén idő, valamint a kötelező dolgok pótlása pénzbe kerül, amiket nekik ki kell fizetni, amikor elviszik a kutyát. Természetesen ilyen helyre nem adnánk vissza, de sajnos minket is kötnek a törvények, tehát vissza kell adnunk.

Körülbelül másfél óra múlva nagy sebbel-lobbal érkezett az úr “kedves” felesége. Az ajtón minden kérdezés nélkül jött be, mi több még örülhetünk hogy nem rúgta ránk a kaput. Artikulálatlan hangon ordította, hogy azonnal adjuk vissza a kutyát. Mikor a kollégám őt is tájékoztatta, hogy ilyenkor mi az eljárás, akkor még neki állt feljebb. Továbbra is üvöltözött, majd közölte, hogy akkor adjuk vissza a láncot, meg a nyakörvet, nem kell neki a kutya! Ugyanis majd szerez egy másikat! Úgyhogy valószínűleg Kira meg menekül tőlük, de valahonnan úgyis fognak szerezni egy másik kutyát, aki Kirához hasonlóan fogja leélni az életét. Mi pedig nem tehetünk semmit. 

Bámulatos, hogy még mindig olyan sok ember van, aki azt hiszi, hogy neki mindenhez joga van. Ő nem tartja be a szabályokat, ő tartja a láncon a kutyát, ő nem akadályozta meg hogy elszökhessen, és nyilvánvalóan a kutya lett volna a hibás, ha okoz valami balesetet. Mert az oktondi gazdája még csak arra sem képes, hogy felelősséget vállaljon. 

Mérhetetlenül feldühít bennünket, hogy ilyen tudatlan emberek ilyen hangot mennek megütni, azok után, hogy ők követtek el szabálytalanságot, ráadásul szegény kutyának egész életében egy ingerszegény környezetben kellett élnie. Ha rajtunk múlna, akkor az ilyen kutyatartást minimum kőkemény bírságokkal sújtanánk. De sajnos ezt nem mi határozzuk meg, nekünk csak be kell tartani a törvényeket, ha már mások ezt nem teszik! 

Egyik szemünk sír, a másik nevet, hiszen Kira nem fog visszamenni erre a helyre, de valószínűleg egy másik kutya már napokkal később ott fog vegetálni, hiszen új kutyàt szerezni a legkönnyebb…

Szombat és Vasárnap
A hétvége már jóval kellemesebben telt, mint a tegnapi nap. A múlt héten az esős idő miatt elmaradt a kutyasétáltatás, de ez alkalommal már ismét teljes erőbedobással zajlott. 
Plútó számára pedig ma új èlet kezdődik, hiszen mától neki is lesz saját családja, Szegeden élheti tovább az életét. Nagyon sok boldog együtt töltött éveket kívánunk nekik!

Köszönjük a 137 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak. Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda