Kutyás blog

Tudom, hogy már nagyon sokszor írtam a vakcinázás fontosságáról, épp úgy a veszettség, mint a kombinált oltás tekintetében.
Akik rutinos kutyatartók, és figyelmet fordítanak a tájékozottságra, azoknak a következő információk túl sok újat nem fognak tartalmazni. Mégis, úgy érzem, hogy fontos róla beszélni, mert rengeteg problémát okoznak ezek a láthatatlan ellenségek.

Tekintve, hogy ez a hetünk elég konszolidált volt az érdekesebb események szempontjából, amiről érdemes írni, így megpróbálok olyan menhelyi kutyusokat, és az élettörténetüket bemutatni, akik már kicsit régebben élvezik a menhelyünk vendégszeretetét. Az ilyen blogokra ritkán van lehetőség, és a régebben benn élő kutyák is ezáltal talán több figyelmet kapnak. Sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy a gazdikereső kutyusok közül csak az első pér oldalt nézik meg a látogatók, így a régebbi mentéseken átsiklanak.

Sokszor éri kritika a menhelyet, hogy nehezen, körülményesen adunk örökbe. Ezt, vállaljuk, valóban így is van, viszont ezt kizárólag a utyák érdekében tesszük.

Van olyan jelző, amit keverék kutyákra szoktak mondani, de az én fülemnek úgy hat, mintha szitokszó lenne. Amikor meghallom szabályosan ráz a hideg, és érzem ahogy emelkedik a vérnyomásom.

Ez a szó a korcs. Gyakran szokták a keverékeket így emlegetni, és még ha a legtöbben nem is rosszból mondják, nekem valahogy mindig egy negatív jelzőként cseng a fülemben.

Pedig idős embereknek gyakran ez a szava járása, és minden rosszindulat nélkül illeték így a nem fajtatiszta kutyákat.

A blogom bevezetője ezúttal sajnos egy búcsúblog. Egy olyan kutyától kellett most búcsúznunk, aki 10 évig az életünk része volt. Lompi, ezt a blogot Neked szánom! Remélem jó szívvel gondolsz ránk a túlvilágról.

Hétfő
A rendszeres blogolvasók bizonyára emlékeznek arra, hogy Lompinak az utóbbi időben elég sok problémája akadt az egészségével. 
Az epilepsziája súlyosbodott, emiatt epilepszia elleni gyógyszereket kellett kapnia. Később furcsán kezdett viselkedni, így részletesebb kivizsgálásra került sor. 

Kicsit úgy tűnik, hogy az elmúlt hetekben pusztán csak ismételni tudom önmagam. 
Hétről hétre kerülnek a menhelyre olyan kutyák, akik tényleg semmi rosszat nem tettek, pusztán csak túl fiatalok voltak, gazdáik pedig túl idősek.

Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy idős személy már ne gondolkozzon örökbefogadáson, csupán azt, hogy nagyon fontos mérlegelni mielőtt egy másik élőlényért is felelősséget vállalunk.

A heti bevezetőm témája természetesen ismét lehetne az, amiről már oly sokszor beszéltem: az idős ember, fiatal kutya örök problémája. Ezt a témát viszont éppen néhány hete említettem, és csak önmagamat tudnám ismételni, amit inkább nem teszek.

A másik, heti aktuális téma pedig a rossz fajtaválasztás lehetne, de ebben a témában nem érzem magam túl kompetens személynek. A menhelyen legnagyobb százalékban keverék kutyák vannak, sokaknál még a fajta jelleg meghatározása is nehéz feladat, tekintve, hogy a bekerülő kutyák igazi utcai mixek. 

A héten a bevezető egy kicsit fordítva, a blogom végére kerül, ráadásul nem túl hosszan, hiszen a témáját tekintve már ezerszer érintettem. A nmikrochip és oltás meglétének a fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, ennek ellenére még mindig nagyon sokszor hiányzik.

Hétfő
Két új kutyus került a gondozásunkba a mai napon. Mindkettő Szatymazról került hozzánk. Sem eredeti gazdájuk, sem új gazdi nem jelenkezett értük.

A heti beszámolómat ezúttal bevezető nélkül szeretném bemutatni. Ez a blog talán önmagában egy nagy témakör bevezetője, amelyben egyedi eseteket mutatunk be. Ha a témának címet adnék, akkor talán az lenne, hogy miért fontos a korai szocialiáció.

Tudom, hogy már sokszor a blogomban téma a felelősség, de bármennyire is írok róla minden évben többször, valahogy itt a menhelyen különösen lecsapódik, hogy az emberek mennyire felelőtlenek.

Pár hete hallottam, hogy lesz az egyik csatornán egy riport, ami arról szól, hogy miért vállalnak olyan sokan kutyát, és egyre kevesebben gyereket. Érdekesnek találtam a témát, így megnéztem, bár nekem óriási csalódás volt a műsor. Mondanom sem kell, hogy a közösség médiában persze egymásnak is ugrottak az emberek. Véleményem szerint egyébként másra nem is volt jó az egész.

Tekintve, hogy elég eseménydús hetet zártunk, így inkább az események bemutatására fókuszálok, és eltekintek a bevezetőtől. Megint sok olyan téma van, ami alkalmas volna arra, hogy bevezető lehessen. De nincs új a nap alatt, a történetek ismétlődnek, csak a szereplők változnak. 
Felesleges szaporulatok kerülnek utcára, mert nem hajlandóak az emberek ivartalanítani. Chip nélküli kutyák kerülnek a gondozásunkba az utcáról. Sokan gazdásak, mások gazdátlanok, de a tulajdonos ritkán kerül elő. Idős emberek fiatal kutyát választanak maguknak, aminek fájdalmas elválás a vége.

Bár az állatvédelem és a politika nem kapcsolódik szorosan egymáshoz, azért a politikai döntések nagyban befolyásolják az állatvédelmet. Az Ukrán háború egyik sajnálatos hozadéka, hogy elmaradtak a vakcinások a szomszédainknál. Ez pedig magával vonzotta a veszettség egyre gyakoribb megjelenését. 

Ez alkalommal nem fogom kihagyni a blog bevezetőjét, csak épp nem ide, hanem a mondandóm végére kerül. Ha úgy tetszik, nem akarnám már rögtön lelőni a "poént", nem mintha bármi is nevetésre adna okot a leírtakból. A legnagyobb probléma még most is az, hogy nem értik az emberek, hogy mint állattartónak nem csak jogaik, hanem kötelességeik is vannak.

Ez alkalommal nem szeretnék hosszabb bevezetőt írni. Mondhatnám, hogy elfogytak a szavak. Csak sajnos volna miről írni, de a lényegen már nem változtat. Az emberek egyre bátrabban szinte mindent meg mernek tenni azokkal az élőlényekkel, akiket egykoron vállaltak. És hiába bűntetendő cselekmény az állatkínzás, állatelhagyás, az emberek nem félnek. Bár véleményem szerint ezek olyan dolgok, aminek létjogosultsága sem szabadna lennie, hiszen minden jóérzésű, normális embernek rendelkeznie kellene azzal a képességgel, hogy felfogja mi a rossz viselkedés

Amikor a naptárra nézek, akkor kissé mindig elcsodálkozom, hogy az új évet hétfővel kezdjük, mintha valóban egy új kezdet leetőségét rejtené magában. Bárcsak így volna!
De aztán, sajnos nincs új a nap alatt, most is ugyanúgy kezdődik az év eleje, ahogy szokott: a sok figyelemfelhívás ellenére sok kutya útnak indult a szilveszteri téboly miatt.

Ügy döntöttem, hogy az év utolsó blogját evezető nélkül írom meg. Beszélek egy kicsit erről az évről, illetve szót ejtek a hét aktuális eseményeiről. Természetesen középpontban továbbra is a felelőtlen állattartás lesz.

Elöljáróban az év vége másik aktuális témájáról, a tűzijatékról szerettem volna írni, és arról, hogy miként védjük meg kedvenceinket-bár a csapból is ez folyik, mégis szükség van rá.

A mondandómat azonban nem eresztem bő lére, mert sajnos a héten olyan dolgok történtek ismét, ami mellett egyszerűen nem mehetünk el szó nélkül. Ezekről az eseményekről a blogom aktuális részében fogok szót ejteni, most inkább a tűzijátékról írnék röviden, tömören.

Akkor most is, mint minden évben, megírom azt a blogot, amit azok az emberek olvasnak, akiknek nem szól, azok helyett, akiknek szól...
Nagyon sok kisgyermekes családnál szinte egész évben újra és újra felmerülő téma az élő állat. A gyerekek többségének minden vágya egy kisállat, amit előbb vagy utóbb ki is harcolnak maguknak madár, degu, kisegér, tengerimalac formájában. 

Hamarosan eljutunk az év utolsó blogjához úgy, hogy nem is annyira régen még azt mondogattuk, hogy új év, új lehetőségek. Ebben az évben sem történt csoda, Dunát lehetne rekeszteni a sok felelőtlen állattartóval. Bár szerintem szépen lassan javul az állatokhoz való  hozzáállás, sajnos ki kell egészítenem egy apró mondattal. A nagyvárosokban sokat javult az emberek hozzáállása. Az ott élők valahogy érzékenyebbek, segítőkszebben reagálnak a kóbor kutyákra. Sok esetben még a segítségüket is felajánlják, hogy a kutyus menhelyre tudjon kerülni.