Cicás blog

Az idei első beszámolót Aranyosi Ervin kedves kis versével kezdeném. "Gazdi keresők":

Kézen fogtuk egymást, s elindultunk messze, új helyet keresünk, - befogadónk lesz-e?
Nincsen hozományunk, csak a kedves arcunk. ígérjük jók leszünk... - mindig, mikor alszunk."

Ahogy az előző beszámolóban említettem, Birsre rámosolygott leendő gazdija és a cirmos leányzó jó magaviselete miatt hétfőn sor került az adoptálására. Ismételt találkozásuknál gazdija megemlítette, mintha kicserélték volna, egy nyitottabb, érdeklődőbb cicával találta magát szemben. Ott a tömegben elveszett Birs karaktere, elnyomták a nála sokkal karakánabb, nyomulósabb cicák, ám a pár nap egyedüllét felszínre hozta tündéri mivoltát, ami azonnal fel is tűnt gazdijának.

Mivel Döme kiválasztott cica lett, ezért ki kellett emelni a tömegből, átrakni egy saját szobába, hogy megfigyelhessük a viselkedését, mit vált ki belőle a magány. Megvolt szeppenve olyannyira, hogy képes volt még a takaró alá is bebújni, ha neszt hallott. Ez eltartott egy napig, majd másnaptól a bőrünk alá próbált beférkőzni újra, félelemnek nyoma sem volt, csak kicsit lázongott ha ott akartuk hagyni. Kitakarítottuk a kis szutyis fülecskéjét, hogy teljes pompájában tudjon majd gyönyörködni benne gazdija. 

Nem tudni, hogy a kolónia tagjai számára milyen jelentősége volt eddigi életükben a zacskó szerepének. Köztudott, hogy a cicák szeretik a csörgését, de azért ilyen szenvedéllyel csak ők közelítenek felé. (Na jó, Tominak is van egy titkos, perverz kapcsolata a szemeteszsákokkal, de ez teljesen más lapra tartozik.) Most, hogy Hóci, aki a legnagyobb zacsifanatikus már nem a csapat tagja, hanem gazdijával élvezi a mindennapokat, Deniszt, az általában komoly, tekintélyt parancsoló kandúrt is megszállta az ihlet. Befészkelte a nagy hátsóját a zacskóba és onnan feszített. 

Az előző napi szélvihar következtében a cicaház kapuját egy hatalmas faág eltorlaszolta reggelre. Kollégáink segítségével kiszabadítottuk a kaput, így megkezdhettük a cicák napi ellátását. Hamarosan telefonáltak külföldi látogatóink, hogy végiggondolták és Huppli, Hicuka lett a befutó cica testvérpáros számukra annak ellenére, hogy gyengécske az immunrendszerük, és hogy Huppli gyakran becsipásodik, valamint Hicu válogatós. Teljesen elrabolták a szívüket. Az ő örökbefogadásuk hétvégén lesz esedékes. 

Ahogy Táncos átesett az első komolyabb simogatáson, azóta elkezdte bontogatni szárnyait. Sokkal inkább érdeklődő és közeledik, pontosan nem is tudom leírni mit tapasztalunk vele, de más, nyitottabb. Nah, azért nyílt terepen nem alél el ha megsimítjuk, de az őrült menekvés nem szerepel a repertoárban, inkább csak arrébb lép egyet. Icuval közösen láttuk el őket, így dupla figyelmet tudtunk szentelni nekik. Ezen felbuzdulva még Cakkos is beadta a derekát. Mint egy cápa, úgy köröz az ember körül, mert a szíve mélyén ő is igényli és akarja a törődést.

Mindig van valaki, akinek előbukkan a rejtett szenvedélye, a vízimádat. Jelenesetben Életke fedezte fel mennyi mókát és kacagást rejt a folyó csapvíz. Mosogatás sem múlik el nélküle, és utána is marad még egy ideig, hogy minden cseppet ráfolyasson a fejére, tarkójára, vagy kis mancsával csapkodja még a le-lehulló cseppet. 

Egérke kitűnően teljesítette az elvárásokat, az egyedüllét miatti szobatisztaság nem okozott meglepetéseket. Semmit nem rongált meg, minden ugyanott maradt, ugyanabban a pózban, mint amikor magára hagytuk. Pár napig még megfigyelés alatt áll, hogy a gazdijelöltjének biztos információt tudjuk nyújtani a viselkedéséről. Amellett, hogy mindig megy az ember után és közben mondja a magáét, áldott jó cica.

Kecsegtetően indult a hét, Elmó után érdeklődött egy fiatal lány. Hétvégére beszéltük meg a randit, és ha kölcsönös a szimpátia, megtörténik az adoptálása.

Hét elején pihenőnapjaimat töltöttem, Icuka tartotta a frontot cicáéknál. Kétségbe esve telefonált, hogy egy férfi aznap többször hívta, hogy a Tappancsos cicáját vagy visszavesszük azonnal, vagy szélnek ereszti az utcán. Más választás nem volt, mint behívni a cicát, akkor még nem volt tudomásom kiről van szó, de mivel gazdi halála és összeférhetetlenség volt a vádpont, azonnal beugrott egy név. A sejtésem beigazolódott, megérzésem volt vele kapcsolatban, hisz a napokban többször is eszembe jutott ez a bizonyos cica. Tomi az.

Csongi egyre jobb közérzetnek örvend, ezért nőnek az igényei is. Nagyobb az étel kapacitása és a simogatással sem tud betelni. Aktívabb, igaz a járásán még van mit javítani, de ez a legkevésbé sem érdekli őt. 

Keddi napra esett az állatorvosi vizit. Veszettség elleni, egyelőre az utolsó oltásukat kapta meg Dobi, Csoki, Csengő, Mollin és Mömbi. Mollinnak van gazdijelöltje, így ő már teljes harci díszben várja, hogy jöjjön érte leendő gazdija. 

Miután megtörtént Heidi elválasztása a kölykeitől, átesett az ivartalanításon és megjött a koronavírus eredménye, ami nem meglepő mód pozitív, ezért újra becsatlakozott a kolóniába. Lepacsizott mindenkivel és folytatták megszokott kis életüket, együtt. Oly nagyon helyesek, igaz lépni alig lehet tőlük, mindig ott vannak az ember körül és amerre nyúlunk, biztos cicába ütközik kezünk.

Heidi kölykei Huppli és Hicu már elég ügyesen megtanultak enni. Csak a komfort szopizás miatt veszik igénybe anyjuk szolgáltatásait. Ám reggelre Huppli aprócska mancsaival nem toporgott az ajtóban a reggelire várva, hanem kis ágyikójukban kuksolt. A hátulja összekenődve a híg székletével és semmiféle érdeklődést nem mutatott az ott létem felé. Hordozóba be, és amint kinyitott dr. Farkas Attila rendelője, munkatársam már érkezett is vele. Több injekciót is kapott kis testébe, aznap csak pasztát volt hajlandó (némi túlzással) enni.

Megérkeztek a koronavírus eredmények, pozitív lett minden kolóniatag. A legújabb szűrt cicák Kázmér, Tócsni, Édes, Fenszi és Birs, bár javarészét már említettem. Kázmér nagyon zsivány teremtés. Alomtakarításkor besegít, csak épp a zsák sarkát tépi szét rendszeresen. Óriási karakter, bájolgás mellett azért minden csibészségben benne van. Ha játékról van szó ő a főkolompos, aztán hályogos szemével úgy tud nézni, hogy minden gonosztettért kárpótol. Nagy társa ebben Borsó, valamint Tócsni is, aki nem restell felmászni az ember hátára, kioldani a cipőfűzőt, eljátszani a kis seprőt.

Az újabb hét nyitánya sem halmozott el minket jó élménnyel... Hétvégén némi érdeklődéssel szimatolták az étket Fenszi kölykei. 5. hetes korukra éppen aktuálissá is vált a dolog, hogy megkezdődjön az ismerkedés. Anyjuk egyre szigorúbban bánt a kölykökkel, de azért az ösztönök még mindig arra sarkalták, hogy jó anyához híven szoptassa őket. És Fenszi jó anya, tényleg az! Ám az egyedüli szürke fiúcska sokkal visszamaradottabb volt, ezért őt fecskendőből etettük pár napja.

A héten szabadságom idejét töltöttem, ezért a cicák gondos ellátását Icuka koordinálta. Az Ő feljegyzései alapján számolok be a heti eseményekről. Félix, a három tagú fogadóbizottság leghangosabbika hozta rá a frászt Icura, mivel egy foltban a szőre hiányzott és piros volt a bőre. Azt hitte sérülést szerzett a minden lében kanál kandúr, de alaposabb vizsgálat után látta, hogy kivakarás az. Allergiás tüneteket produkált, sokat vakarta a későbbiekben is azt a foltot, ezért a varázslatos Kék Lukács krémmel kente be, enyhítve az állandó viszketés érzetét.

Nagy napra virradtunk ma, megtörtént Zselé apróság első szilárd étkezése. Eddig nem látott a cumija nélkül, most meg szinte nem mutat hajlandóságot arra, hogy a szájába vegye. Pár napja próbáltunk átállni a rendes étekre, tört péppel kínálgattunk, de ragaszkodott a megszokotthoz. Erre reggel azzal indított, hogy nagy elánnal nekiesett a szaftos, alutasakos kajának. Büszkeségünknek hangot is adtunk, amit hatalmas pocakot eresztve, a kezünkben szétfolyva, dorombolással viszonzott.

Hétfőn kedves meglepetés ért minket, Levendula gazdijai látogattak ki, hogy megajándékozzák védenceinket. Egy nagy tálca konzervet, almot és Levendula által nem használt cicabútort adományoztak. Körbe szeretgették a cicákat, természetesen akik erre igényt tartottak, de még így is voltak jelentkezők. Amit Levendula ignorált, azt az itteni cicák nagyon nagy érdeklődéssel fogadtak. Elsősorban Hetyke bitorolta a kis nyugágyat, nem is tágított belőle. Pár nap alatt sikeresen leamortizálták a bútort, de azért még mindig lelkesen használják.

A sok kedves pofi mellett azért volt okunk bőven a szomorkodásra... Biztos mindenki életében volt egy pillanat, amikor szívük szerint leraktak volna mindent és beleüvöltöttek volna a nagyvilágba, amolyan Isteneset! Mert ilyen érzésekkel indítottuk a hetet.