Macskalandok: heti képes beszámolók a Tappancstanya mindennapjairól és cicás történéseiről.
Cicás blog
A hétvégén gazdisodott Huszár igen nagy űrt hagyott maga után. Még napokkal később is mindig szólítottuk reggelihez, volt hogy benéztünk a kuckójába, hogy hol van már. Azért három év hosszú idő volt ahhoz, hogy megszokjuk a jelenlétét. Hogy ne zavarjon meg minket a dolog, gyorsan pótoltuk a hiányát.
A baj nem jár egyedül - tartja a mondás, ami a beszámoló mindkét hetére jellemző volt...
Pamut szeme semmit sem változott. Nem is nőtt, nem is lappadt a duzzanat a levarrt szemhéja alatt, ami előző hétvégén keletkezett. Be volt jelentve állatorvoshoz ivartalanításra, úgyhogy a rutin műtét mellett picinyke vágást ejtettek a szemzugában és kitakarították a felgyülemlett folyadékot.
Mokka egyre nyitottabb, egyre többet mutatja magát. Legyen szó a napközbeni ténykedésről, vagy az étkezésről, amíg nem megyünk bele az aurájába, addig eszébe sem jut elbújni.
Mivel az ivartalanítás után letelt a több mint 10 nap, ezért eljött a varratszedés ideje. Lecsó két öltésével kezdtük, ami a rejtett heréje felkutatása miatt lett feltárva, majd összevarrva.
A hétvégén beérkezett Tüll továbbra sem volt hajlandó elhagyni a hordozót. Mivel tudtuk, hogy jámbor teremtés ő is, mint családja többi tagja, ezért kivettük a "menedékből" és próbáltuk simogatással és beszélgetéssel oldani a feszültséget. Ám semmi eredménnyel, így jött a nagy ötlet, hogy Tofut beinvitáljuk hozzá, elvégre testvére, hátha segít.
Eperke látogatói megérkeztek a megbeszélt időpontban és fürdőzött a rajongásukban. A lányokat, akik Kende, a volt kolóniatárs gazdijai, nagyon gyorsan levette lábukról. Közben megcsodálhattuk fotókon a vörös kandúrt is, aki ideiglenesen együtt élt egy másik cicával, majd a kis pajtását gazdija haza vitte, ő pedig ott maradt egyedül, amitől kicsit el is szomorodott. Ezért előrébb hozták a betervezett második cica örökbefogadását és kétség sem fért hozzá, hogy a bent maradt, régi ismerősök közül választanak. Adománnyal is készültek, nagyon szépen köszönjük nekik!
Hétfőn azzal indítottunk, hogy Atlaszt beküldtük az állatorvosi rendelőbe. Az ínye gyulladására továbbra is kapnia kell a gyógyszerét.
Ahogy általában az lenni szokott, újult lendülettel és pozitív töltettel vágunk neki a hétnek!
Ha bármely cica ivartalanítás előtt áll, az azt jelenti, hogy fel kell szívnunk magunkat és minden kérlelő szempárnak, reklamáló, üvöltöző hisztinek ellenállva kell lebonyolítani a reggeliztetést. Az a cica, aki elő van jegyezve műtétre, kimarad a falatozásból és mint a hurrikán, úgy zúdítja nyakunkba az összes búját-baját.
A múlt heti riadalmat most egy sokkal nyugodtabb kezdet váltotta. Zseni jobban érzi magát. Még nem tökéletes, kicsattanó a jókedve, de legalább hajlandó enni és a hangja is visszatért.
Réti, a napokban bekerült balesetes, idős cicánk reggelre hangos zihálással fogadott minket. Hiába a gyógyszerek és az immunerősítés, túl kevés idő volt a régóta fennálló betegségei leküzdésére, tüdeje összeomlott. Kollégánk beszállította őt az állatorvosi rendelőbe, végleges altatásra. Ez a sok mindent megélt öreglány megérdemelte, hogy ne szenvedjen. Sajnáljuk, hogy nem tudtunk segíteni...