Mivel Márvány lába megnyeglett, rongylábának mihamarabb ellátásra volt szüksége. Gondoltuk ficam, vagy szalagszakadás... Egyik sem jó, de sajnos előfordult már. Mindenesetre borzasztó látvány volt, de őt nem gátolta abban, hogy jöjjön-menjen. A Vezér állatorvosi rendelő fogadta őt, és a kicsi őt, azaz Sziromot. Napokban feltűnt, hogy szárad össze a farka vége, gondoltuk nem árt megnézetni. Mivel megtalálásakor a halál tornácán táncolt, a keringése már leálló fázisban volt, ezért a farka vége elkezdett elsorvadni, ennek eredményét véltük felfedezni. Szirom farka vége pár nap múlva leesik. Életben maradása is csodával ér fel, így ennyi veszteség belefér.
Szirom és Márvány
Márványnál viszont sokkal nagyobb a gond, mint remélni mertük, vádlijáról leszakadt az izom, ami a magasból egy rossz érkezés miatt történhetett... Hatalmas fájdalommal jár, nem is értjük, hogy maradt ennek ellenére ilyen vidám, jó kedvű. Ő egy angyal, ezt eddig is tudtuk! Merev kötést kap, amit 2 hétig viselnie kell, ketrecnyugalomban. A szívünk belefacsarodott a látványába, de muszáj volt egy kis ketrecbe csukni, az ő érdekében. Rosszul viselte, ezt nem is akarta elfogadni és megérteni. Annak ellenére, hogy bódítva volt a fájdalmas beavatkozás miatt, még kissé kótyagosan is mindenáron ki akart jutni, és sírdogált nekünk, hogy engedjük ki.
Márvány sínben
Másnapra kicsit megnyugodott, de ez csak addig tartott míg meg nem látott minket. Kezdődött a tébolyda újfent! Annyira ficánkolt a nagy csomaggal a lábán, hogy sikerült lecsúsznia a kötésnek. Namármost arról volt szó, ha lecsúszik, vissza kell vinni... Telefon újra, Márvány a hordozóba, és a kolléga robogott be vele vissza a rendelőbe. Most kapott egy átkötést a hasa körül, ami fent tartja a "gipszét", valamint gallért a nyakára. Nem hittük volna, hogy lehet még fokozni ezt a látványt, de csak sikerült... Ezt a fajta szakadást műteni nem lehet, csak abban tudunk hinni, bízni, hogy az izma visszatapad. Elvileg már nem lesz 100%-os a lába, de az ő esetében mi hisszük, hogy a lehető legjobban fog gyógyulni!
Várólistáról érkezett be három cica, sztorijuk a szokásos: idős ember halála után menniük kellett, mivel a ház elkelt. Anyjuk nem volt partner a befogásban, de a lányok megérkeztek. Gyönyörűek, ellenben tele mindenfélével: bolhával, kullanccsal, úgyhogy elkezdtük a külső-belső élősködő mentesítést azonnal. Valószínű féltesók, és Harmat fiatalabb a másik két nővérénél, de egyelőre még annyira nem akartuk őket zargatni, mert nagyon meg voltak riadva.
Szerdán állatorvosunk már a szokásosnak mondható csodaszurit vetette be Turmixnál és Spárgánál. A hűvös idő beállta nem akadályozza meg őket, hogy szellőztetéskor kint levegőzzenek, ami az eddigi szobacicának, Spárgának még nagyon hirtelen jött, valamint Turmixot is nehéz meggyőzni, hogy már ne akarjon annyi időt kint tölteni. Ezután szerintem kétszer is meggondolja a nagyfiú is, hogy megéri-e a nátháért cserébe...
Kombinált oltást Szirom, Benő és Dóri kapott. Veszettség elleni oltást pedig Tódorka.
Elérkeztünk Péntek műtétjéhez. A tudat, hogy vagy-vagy már kellő ideggel telítette a gyomrunkat. Abban a tudatban voltunk, hogy azon múlik, mennyire erős, úgyhogy mi aztán mindennel erősítettük, amivel csak tudtuk. Étvágya kiváló volt, úgyhogy etettük is bőszen finomságokkal, hisz a műtét napján úgy sem tud, és utána is ki tudja milyen állapotban lesz, az a biztos, ha van tartalék. Már előtte pár nappal megkezdtük az antibiotikum kúrát, hogy a szervezete már vegye fel a harcot minden ellen. Egy kis szobácskát készítettünk neki, ahol tud lábadozni a megszokott helyén, ám mégis nyugalomban. De Péntek nem tért vissza... Arra nem számítottunk, hogy daganata akkora mértékű, hogy már a koponyáján is túl jutott, az agyát is érintette... Icu dolgozott aznap, és mikor telefonon felhívott, hogy elmondja a hírt... Na ilyenkor van az, hogy nincsenek szavak, és csak csendben sírtunk. Miken ment keresztül, micsoda fájdalom lehetett, de soha eszünkbe sem jutott volna, hogy ekkora a baj. Sok állatorvost megjárt, és mikor kiderült, hogy daganat és műteni kell, meg sem fordult a fejünkben ez a végkimenet. A rendelőben is vagy egy órás műtét után tárták fel jobban a buksiját, és hozták meg a döntést, hogy el kell engedni Pénteket. Nagyon erős cica volt, példaértékű méltósággal és élni akarással viseltetett minden akadályt, és újra és újra jókedvűen, szeretettel tudott fordulni felénk. Hiánya még mindig felfoghatatlan!
És nem csak nekünk, kis barátjának, Vincentnek is hiányzik, mert mint egy matrica, folyton a lábunk alatt van, vagy a csiricsáré osztag ajtajában hempergőzik, nézi a kölyköket, mert társaságra vágyik. Mostanság Vincent-percek vannak, mikor próbáljuk számára is némileg enyhíteni az űrt.
Vincentes percek közben
A korábban kirakott macskahordozóból megszökött cica még mindig nem került elő, az élőcsapdát azóta is mindig felállítottuk, hátha visszatérne. Most egy cica fogadott ott minket jóllakottan, aki tagadhatatlanul még a tavasszal a menhely mellett felbukkanó család tagja, konkrétan Saru teljes mása, csak nem cakkos a füle széle. Úgyhogy őt befogadtuk, és a Csusza nevet adtuk neki. Ő is telis-tele volt mindenféle dologgal, az erdei élet nem a legsterilebb közeg, valljuk be.
Benő egyelőre kiköltözött a karanténba, már nincs saját ketrece, kellett a hely. Ellenben a többi cicával sincs kedve lenni, ott egymagában, cicák társaságában, de mégsem teljes testi kontaktusban, köszöni szépen, szuperül érzi magát. Felénk maximális a bizalma, mindig szalad simiért, szereti ha megvitatjuk vele a napi dolgokat és a puszikat a feje búbján.
Megérkezett egy teknőctarka cicalány, ki várólistán szerepelt, de az életkörülményei olyanok lettek, hogy muszáj volt kimenekíteni. Röviden csak annyi, hogy nagyon rossz körülmények közé született, és aki támogatta a beszámíthatatlan "gazdikat", felkarolta az árván maradt kiscicát. Olyan penetráns szaga volt, amit nem is tudok körülírni, tele bolhával, így lett a neve Bébé. (ami a büdösbogár, vagy brutál bolhás jelzőkből alakult) Bébének fogalma sincs a rosszindulatról, ő mindennek örül, és mindenért nagyon hálás, egy igazi örökmozgó.
Ahhoz hogy neki helyet tudjunk biztosítani, Züminek és Pimpillának át kellett, hogy költözzön a felkészítőszobába. Végtelenül boldogok voltak ők is, Nikka és Fondor is, hisz még több pajti még több játékot eredményez. Egész nap ment a viháncolás, és főleg Pimpike, azonnal benne volt minden huncutságban! Pillanatok alatt csüngött mindenen, belemászott a többiek arcába, és a nagyokat meghazudtoló módon túrta be magát a többiek tálkáiba. Mint a villám, olyan gyorsan hangolódtak egymásra Nikkával, és ő egy igen rafinált, talpraesett ám bűbáj sorstárs, aki a szárnyai alá vette, és bevezette a szoba rejtelmeibe. Zümi kicsit visszafogottabban kezdte az ismerkedést, de gyorsan ráhangolódott ő is a lányok hiperaktivitására. Mondjuk ő jókat játszik Fondorral a rongyszőnyegen, ott birkóznak egymással, vagy rúgják a szőnyeget, ha épp ahhoz van kedvük mindaddig, míg valahonnan egy labda át nem gurul a szobán, mert akkor rohanni kell!
Pimpike átköltözés előtt még megtudott állni egy pillanatraVeszettség elleni oltást az állatorvosi vizit alkalmával Petra és a már teljesen jó egészségnek örvendő Spárga kapott, Zümike pedig kombinált szurit, a másodikat.
Munkába mehet a félhomályban, nem messze a Tappancsos táblától egy fehér zsákon fekete kupac lapult. Ahogy haladtam arra, korábban csak videókban láttam ilyet, hogy a kupac osztódik, és 3 kis pamacs gurult oda a lábamhoz, sírva. Három pici cica... Valószínű anyjukat keresték, mert amint megsimogattam őket, már robogtak is vissza a zsákra. Nyilván nem maradhattak ott, jobb híján a jól ismert zsákból kis kosár készült, és beballagtunk a menhelyre. Ők csak összetömörülve pillogtak gomb szemeikkel. Rögtönöztünk nekik helyet, és megetettük őket, mert farkas éhesek voltak. Kb. 6 hetesek a fiúk, nagyon cukik, kerekek és puhák. Ők a Disney, Dallas és Denver nevet kapták.
Apró gombszeműek
Hétvégén két korábbi védencünk gazdijai érkeztek ki, Szuzy és Azúr cica gazdijai, hogy adománnyal és sok-sok simogatással kedveskedjenek a gazdiravárók számára. Nagyon kedvesek és nagyon hálásak vagyunk számukra mindenért!
Végül pedig tündéri Petránk is elmondhatja, hogy már ő is szerető családi körben töltheti élete hátralevő idejét szegedi otthonukban. Az anya és kislánya nagyon izgatottan, nagy vigyorral az arcukon várták a napot, hogy Petrussal együtt legyenek teljesek a mindennapok!
57 cicára gyarapodott a cicák száma hirtelen, Olvasóinkat pedig kérjük, küldjék a pozitív energiákat, mert mindig nagy szükségünk van rá! Köszönjük, hogy velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások