Újabb lakókkal bővült a menhelyi cicák száma. Ők egy idős bácsi cicái voltak, aki már kórházba került, mikor a rokonok segítséget kértek tőlünk. Addig is tisztességesen ellátták a cicákat. Mindketten már túl vannak az ivartalanításon, kedvesek, érdeklődők, és a hordozóból is úgy jöttek kifelé, mintha mindig is ismertük volna egymást. Persze a karanténban, a szobakennelben már más volt a szitu, meglepődtek és összebújtak az idegen helyzettől. Eddig kinti-benti cicák voltak, szobatiszták és igencsak nagy termetűek. Az anyacica 5-6 éves, Mamó névvel érkezett. Kölyke, a három év körüli nyúrgalábú cirmos, kandúr néven lett emlegetve, úgyhogy tőlünk kapott egy saját nevet. Mamó után szabadon, Matyó lett!
Ábel teljesen beilleszkedett a konténer kis szobájába, imádja a kifutót. Szinte csak enni jár be, de akkor sem kapkod, inkább nyújtózik még kettőt-hármat a műfüvön, majd szép lassan, megfontoltan beballag. Annyira pillangólelkű és szociális cica, hogy még Poppy is elfelejt morgolódni rá, ha belemászik az arcába.
Kedden Batyu a negyedik hetébe lépett, ezért megkapta az ismétlő féreghajtó pasztáját. Hányt egyet-kettőt utána, de ezt nevezhetjük természetes reakciónak is akár, előfordult más cicákkal is. Olyan nagy jelentőséget nem is tulajdonítottunk neki, kicsit levert volt még délután is, szorosan bújt anyjához. Majd másnap elkezdődött a kálváriája, amire nem is gondoltunk volna, és még mindig nagyon nehéz felidézni....
Másnap reggel Batyuka csak gubbasztott, melegnek tűnt. Azonnal rohantam megkérni kollégámat, hogy úgy szervezze a reggeli dolgait, hogy rendelési időre odaérjen Batyuval állatorvoshoz. Dr. Tímár Endre mondta, fertőzés, és még épp csak időben ért oda, 41 fokos volt a hője... Hogy mitől vagy hogy???!!! Hogy a féreghajtás miatt??? Pedig ezen a körön nem először esett át. Vagy honnan és mit kapott el? Még mindig nem találjuk az okokat, a magyarázatot, a megnyugvást... Mentek a gyógyszerek, az immunerősítés, a roborálás, majd az infúzió. Nem is szeretném bőlére ereszteni a beszámolót ezzel kapcsolatban, ádáz küzdelem volt, hogy ebből mihamarabb kilábaljon. És ő mindeközben csak gyengült és gyengült...
Mindeközben Boldi átköltözött egy másik ketrecbe, Batyu csak anyjával maradt kettesben, bízva benne, hogy anyja is segíti a gyógyulását. Sajna Batyuka már nem szopizott, fecskendővel itattuk, pasztáztuk...Közben, ha már Batyu állatorvosnál járt, akkor Latoya is látogatást tett, és a doktor úr segítségével végre megszabadult az úgymond felesleges lábvégétől. A mellső lába szinte tökéletesre visszagyógyult, már dagaszt, karmot élez vele, míg a hátsó lábáról hiányzik a lábfeje. Javarészt három lábon közlekedik, a csonka lábát ritkán használja támaszkodásra. Zavarni nem zavarja, nem is fáj neki, egyelőre marad így. De remekül érzi magát, látszik rajta, hogy kivirult teljesen, gyógyultnak nyilvánítjuk, hisz a jelek erre engednek következtetni.
Oltások elmaradtak, ellenőrizni, vizsgálni sem kellett senkit szerdán, mert akinek aktuális volt, már délelőtt letudta az orvososdit.
Ellenben péntek délelőtt a takarítás alatt szembetűnt, hogy Pierre nyakán egy dudor figyel. Dudoros cicából kijárt mostanság... Tódor fejét még mindig nyomkodni kell, mert megtelik folyton a homloka. Most meg Pierre nyakán éktelenkedik egy... Kollégánk autóba ült vele, indult Dr. Farkas Attila rendelőjébe. Útközben felvettek egy beteg cicát, akit jelentettek, hogy Dorozsmán a fűben fekszik magatehetetlenül. Pierre tályogja ki lett takarítva, de lesz még vele munka. Antibiotikumot kell kapnia mellé egy hétig.
Viszont a cica elment a kezelőasztalon. Ő már teljesen kiszáradt, hiába az infúzió, kis teste feladta. Nyakörves cica lévén biztos volt gazdija, bár ebbe az állapotba nem egyik napról a másikra került. Azért megemlítjük őt, hátha azóta is keresi gazdija.
Egy FIV+ cicát fogadtunk, a neve Pingvin. Még decemberben bukkant fel egy családnál, és próbált meg elvegyülni a többi cica között. Viszont megtartani nem tudták, mert ahogy vitték volna ivartalanításra, kiderült a turpisság, hogy FIVes, így az elmaradt. Volt egy sérülése, arra kapott gyógyszert, az helyre is jött. Pingvinnek a színe miatt nevezték el, akiből egyelőre még nem láttunk sokat, mert egy sarokban, a legkisebb zugba préselte be magát. A pofija viszont nagyon bájos a 4-5 éves kandúrnak.
A vasárnap Batyu mellett Pierre körül is forgott, az ő nyakát többször kellett kinyomkodni, nagyon sűrű váladék halmozódott fel benne folyton, és teljes mértékben megértettük, hogy rövid idő alatt elveszítette a türelmét. Batyuka pedig már nem nyel, már nem hajlandó, inkább kilöki szájából a pasztát, meg ügyesen tartogatja a vizet is a szájába, míg el nem engedjük, akkor gyors kifolyatja. Egyre inkább makacsolja meg magát nyilván, és már ebbe is beleszakad a szívünk...
Egész Szeged a hajléktalan gyilkosságról duruzsolt. Reggel amiatt telefonáltak, hogy van egy aprócska cica, kinek testvére szintén az éjszakai incidens áldozata lett. Kihozták ezt a maréknyi, alig pár hetes, csupaszem fiúcskát. A neve Kuszkó lett. Az étellel barátkozik, de egyelőre még minden nagyobb, vagy szaftosabb falatkák cuppog, "szopizik". Pépesített, tápszeres eledelt kap, szinte hígra mixelve. Szép lassan az egészet becuppogja, majd alszik jóízűen. Még nagyon hiányzik neki a társaság, sokat sír, de a kapott kis macijával összebújva azért könnyebben megnyugszik.
Márványnak időpontja volt lábröntgenre Dr. Sebő Ottó rendelőjébe. A törött lába már olyan szépen helyrejött, már nem nyeglik neki a lábfeje jobbra-balra minden lépésnél, úgyhogy nem is kell már vele foglalkozni. Az orra is valószínű akkor tört el, kicsit lapos, széles, valamint a farka is eltörött. Úgyhogy mondhatjuk, hogy a feje tetejétől a farka végéig van vele valami pici defekt, de ő így tökéletes. Vele utazott Batyu, hogy megvizsgálják, mert nem javul, sőt. Súlyát még megfelelőnek találták, és bármennyire is nehéz, etetni kell, mondták. Kapott egy másféle pasztát, amit három napra lebontva kell beletömni. Batyu tényleg nyúlt sokat, nagyon nagy szerencséje volt, hogy ilyen kis zsurmó volt egy hete még. Kicsit megnyugodtunk, hogy minden rendben a szájában is, torkában is, reméltük, hogy rákap a kajcsira is. Néha odaszalad a tálkához, belenyal, de ennyi, ott is hagyja az egészet.
Kombinált oltást Merlin kapott az állatorvosi vizit idején, valamint veszettség elleni oltást Pantera, Vadóc, Frici, Tódor és Turmix kapott.
Csütörtökön az immunhiányos cicák kifutójában feltűnt, hogy Pierre besárgult. Valahogy reggelinél még a lámpa megvilágításánál ez nem volt szembetűnő, viszont kint, kezelés előtt már tisztán látható volt, hogy vörös bundája alatt a bőre besárgult. Tudtuk, hogy nincs értelme tovább húzni, halasztani a dolgot. Ez a tályog is gyengített az amúgy is öregecske, fogatlan, alig látó, vesebeteg, rozoga szervezetén. Barátját, Güntert is elvesztette, ami szintén nem tett jót a mindennapi hangulatának, de már nem kellett sok időt pajtása nélkül töltenie. Péntekre lebeszéltünk egy időpontot Dr. Tímár Endre rendelőjével, hogy végső búcsút vegyünk öreg barátunktól.
A péntek sokkal hamarabb elérkezett, mint általában szokott. Egy évet boldogítottuk egymást és próbáltunk ebben a kis időben maximálisan a kedvére tenni mindig, de most PIerretől elköszöntünk, végleg...
Vele utazott Batyu is, mert a szokásosnál is gyengébbnek bizonyult, kicsit hűvösebb is volt a teste. Így nem mertünk nekivágni a hétvégének. Batyuka hője már 35 fokra csökkent.... Kapott mindenfélét a rendelőben, melegíteni is elkezdtük. Lili a doki után hazavitte, hogy tudjon rá fűteni. De Batyu elaludt... Ő volt imádatunk centruma, egy kis csoda volt, és valahol ez kisiklott... Az önmarcangolás még azóta is kitart, beleszakadt a szívünk, még mindig.... Sajnáljuk, tényleg nagyon-nagyon....
Hogy valamivel enyhítsük ezt a leírhatatlan fájdalmat és szomorúságot, hogy picit is eltereljük a figyelmünket, Latoya átköltözött a felkészítő szobába, a párnájával. Egyelőre egyedül csak a párnára nem haragszik, minden társának, bútornak, más nesznek elmondja a nyomdafestéket nem tűrő véleményét. Nem kedvesen, artikulálva és homlokot ráncolva... Na jó, ránk sem haragudott, a simogatások nagyon jól estek, de a többiek többször feltették a kérdést felénk is, hogy mégis mit képzelünk, miért hoztuk őt át ide??? Ebéd időben gyors elfelejtette, hogy duzzognia kellene, és ezzel egyidőben már később is nyugodtabb volt a helyzet Latoya körül.
40 cicánkkal köszönjük, hogy velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások