Úgy láttuk, eljött az idő, hogy Turmix felköltözzön az immunhiányos lakrészbe. Feloldódott teljesen, és a cicákkal is szociális, csak remélni tudtuk, hogy nagyobb létszámban is ugyanilyen tündibündi cukorfalat lesz. Így is lett, Turmix szinte azonnal beilleszkedett. Volt némi hőbörgés Boti részéről, de Turmix jól kezelte, teljes mértékben lepergett róla Boti mindenféle megnyilvánulása. Szerencsére rövid idő alatt lecsengett a mérgelődés irányába, és mintha mindig is ott lakott volna, Turmix teljes értékű tagja lett a kis társaságnak. Dórikának kifejezetten szimpatikus volt a vörös kandúr, nagyon sok figyelmet és puszit kapott tőle.
Lapka régóta élt a karanténban, most viszont elő kellett készíteni a helyet új cicák fogadására, így átköltözött a felkészítő szobába. Jaaaaj, hát hatalmas volt a boldogsága! Örült a cicáknak, az új helyének, és úgy egyáltalán, mindennek. Mindig örül, csodálatos a töretlen lelkesedése és pozitiv hozzáállása az élethez. Igaz, nélküle semmit sem lehet csinálni, mert mindig ott van szorosan a tövünkben, segít. Ezzel kicsit nehezíti a többi cicával való foglalkozást is. Néha megesik, hogy rászólnak, és olykor megesik, hogy ilyenkor eljár a keze, amin mi csak pillogunk, hisz a megdöbbenéstől másra nincs időnk, mert pillanatok alatt minden ott folytatódik, ahol abbamaradt. Lapka csüng rajtunk. Imádnivaló!
A tésztaház melletti bokor aljában cicák laktak. Már egyre kilátástalanabb volt a helyzetük, mert valakik folyamatosan eltüntették az etető, itató tálkáikat az utóbbi időben. Ahogy sorra kerültek a várólistán, az őket etető hölgy segített a cicákat begyűjteni az esti etetéskor, majd otthonában elszállásolta őket, míg másnap reggel kollégánk elgurult értük, hogy kihozza a menhelyre. A kandúrok másfél-két évesek, csodaszépek és imádják egymást. Ez már az első pillanatban is nyilvánvalóvá vált. Bigyó, a fekete bundás szépség a bátrabb kettejük közül, és egész testével védte félősebb öccsét, Bogyit. Bigyó hamar elkezdett nyitni felénk, jött begyűjteni a simiket, és dorombolva üdvözölt a ketrecük ajtajában. Bogyi sokkal zárkózottabb és bizonytalanabb volt, ő összerezzent minden érintéstől, az ő bizalmát el kell nyernünk.
Lekvár a semmiből náthás lett. Ez alatt értem azt, hogy két év alatt talán anno, kölyökkorában hallottunk tőle tüsszögést, most meg szüttyög és hapcizik világnak. Egyik napról a másikra. Gyógykezelését megkezdtük, bár nem annyira egyszerű, mint sok esetben, mivel Lekvár csak száraztápot eszik, nem tudjuk falatkába csempészni, így marad a grabancolós, gyógyszer lenyomós módszer, ami nem kedvencünk se nekünk, sem pedig neki. Neki főleg! De muszáj, és szerencsére többé-kevésbé partner benne, legalábbis nem hadakozik ellene foggal körömmel.
Nagy meglepetésünkre a délután Tódor fejtályog tisztításnál egy kb. 1,5 cm hosszú pálcika darabot nyomtunk ki a bőre alól. Az egyik vége hegyes volt, így nagy valószínűséggel ez volt minden probléma forrása. Még bekerülése előtt beleszúródhatott a fejébe, homlokába, majd jó hosszú idő után végre távozott belőle. Ezután többé nem is gennyedzett, levedzett, pikk-pakk begyógyult a gyönyörű buksija. De azt a megdöbbenést, mikor a lyukon keresztül egy sötét,szilárd, elsőre beazonosítatlan dolog bukkant fel... Beletelt pár másodpercbe, mire rájöttünk mi is az valójában, és nagy kő esett le a felismeréstől, hogy nem ufó, hanem egy pici fadarab.
Lulu mama nem találta a helyét Turmix nélkül. Amint tudtuk, őt is becserkésztük, és már robogtunk is fel vele a konténerbe. Ott meg volt az egymásra találás, Turmix üdvözölte eddigi élettársát. Aztán kialakult egy szerelmi háromszög, bent Turmix Luluval, a kifutóban Dórival tekergették össze a farkukat. Árgus szemekkel figyeltük, hova vezet a szívtiprónk viselkedése. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy Dóri és Lulu "valamiért" nem szívlelik egymást... :D
Lulu mama
Megkezdődött Matyó és Mamó oltási programja, kombinált védőoltást kaptak a doktor úrtól.
Ezzel még nem értek véget az izgalmak, hisz másnap dr. Tímár Endre rendelőjébe utaztak cicáink. Mamó, Matyó és Mircike ivartalanítva kerültek be, ezért csak gyorstesztet csináltattunk nekik. Mamó FIV+ lett, Mircike szájában gyulladás volt, neki gyógyszert írt elő a doktor úr. Kértük, hogy vizsgálják meg, mert láttuk, hogy van vele valami. Valamint azt is tudtuk, hogy idősebb ő, mint amilyen életkorral leadták, Mircike olyan 8-9 év körüli cicalány. Matyóval minden rendben, ő csak kicsit morcos volt.
Lapka ismételten negatív teszteredményeket produkált, ivartalanításon átesett, és mint sejtettük is, laphámrák gyanús a füle, de nem kizárt, hogy a folytonos orrfolyás is daganat miatt van. Egyelőre most lábadozik a műtétből, és majd kitaláljuk a többit. A jó kedvét, hangulatát ez egyáltalán nem befolyásolja továbbra sem.
Bíborka is átesett az ivartalanításon, így hogy kölyke elvesztése miatt, sőt már a betegsége alatt elapadt a teje. Ő is negatív eredményekkel zárta a napot.
Pingvinről tudtuk, hogy FIV+, ennek ellenére kértünk egy ismétlő tesztet, valamint ő is ivartalanítva lett, hogy szép lassan ő is fel tudjon kerülni sorstársai közé.
Visszatértükkor Mamó befoglalta Turmix és Lulu mama korábbi lakhelyét, ami egyáltalán nem volt ínyére. Elveszve érezte magát egyedül, és nagyon sokat sírdogált. A külön, csak neki járó figyelmet viszont nagyon élvezte, azzal gyors meg tudott barátkozni. Mamó egy végtelenül kedves teremtés, azaz igazi szeretetcsomag, amiről minden gazdi álmodik. Meg sem fordult a fejünkben, hogy bármire is pozitív lehet a személyiségén túl...
Poppy hétvégén azzal fogadott, hogy krákogott. Igazán meg sem tudom fogalmazni mit csinált, mintha beszippantott volna valamit, és nem tudná kifújni, köpni, valamizni. Folyt a nyála is világnak. Fogalmunk sem volt, mit tehetnénk vele, szerencsére nem sokra rá kicsit csitult a helyzet. Másnap még mindig jöttek a prüszkölések, csupa nyálban úszott , és már enni sem nagyon evett. Viszont simogatható lett. Hagyta, hogy megtöröljük az arcát, az orrát, belemászott az ölünkbe, és látszott rajta, hogy igényli a babusgatást. Mi végtelenül boldogok voltunk, tényleg. Poppy nagyon puha, és egy évnyi elfolytott simogatást zúdítottunk rá. Maximálisan kihasználtuk a helyzetet, kényeztettük, de tudtuk, hogy ez nagyon nincs jól, Poppy nagyon beteg lehet, ha mindezt hagyja. Lili bevitte Dr. Tímár Endre rendelőjébe délután, ahol kapott injekciókat, garat-, szájüreg-, torok-, arcüreg gyulladása van, igen komplex. Ha nem javul egy hét antibiotikum után, bódításban fogják megvizsgálni. Mert bármennyire is beteg, azért még kiáll magáért, ha olyan történik, ami számára nem szimpi. A kényeztetése alatt Poppy csak az irodába lakik, senki nem mehet ki hozzá, és ő sem megy ki a kifutóra. Nem bánja. Emellé csak nedves eledelt kap mindkét étkezésre, ezt is megfelelően kell tálalni, mert a nagyobb falatokat nem tudja elrágni a bedugult orra miatt. Naponta letörölgetjük orcáját, nóziját, és pátyolgatjuk. Kihasználjuk a lehetőséget, hátha belátja, hogy milyen jó is ez, és a későbbiekben is lehet simizgetni. Poppy csodájára járnak még a kutyás gondozóink is, hisz a naccsága elég hírhedt a menhelyen, és saját szemükkel akarják látni a cukimuki énjét is.
Poppy beteg
Ne felejtsem el megemlíteni, hogy vele utazott Márvány is. Láttuk, hogy kicsit robotos a mozgása. Elsőre azt hittük, csak a nagy ugrabugrálásban valami lett vele, de bágyadt volt. Gondoltuk, itt fele sem tréfa, ha már dokis látogatás, akkor őt is megnézettük. Hőemelkedése volt, némi nemű náthával megspékelve. Az ő gyógykezelése is kezdetét vette.
Matyó is felettébb rosszul viselte az egyedüllétet, így ő és Bíborka is átköltöztek a felkészítő szobába. Matyó pillanatok alatt beépült, beolvadt. Velünk szemben vette fel a már feledésbe merült fújolós köszöntést, de a cicákkal gyors lepaktált, meg a napi egy fújástól eltekintve, annak is örült, hogy lát minket.
Bíborka pont ellenkezőleg! Utált mindenkit, állt a hátán a szőre, morgott, puffogott, és senki sem tudta megközelíteni sem, mert már eljárt a keze. Persze csak pofonokat osztogatott, komolyabb balhéra nem került sok, csak ő így ismerkedik... Kicsit ijesztő volt a hanghatás, amit kibocsátott, hisz mi csak a kedves, gondoskodó énjét ismertük, és nem is gondoltuk, hogy ekkora sokk lesz számára a több idegen cica, hisz macskák között élt korábban is.
Állatorvosi vizit alkalmával kombinált oltást kapott Boldizsár, Lapka és Mircike, mivel befejeződött a gyógyszerkúrája, és már száraztápot is fogyaszt, amire eddig nem volt példa. Doktor úr szerint a gyulladása megszűnt, így elkezdődhetett az oltási programja,
Márvány és Boldi látogatókat fogadott. Egy fiatal lány látogatott ki édesanyjával, mert hamarosan külön költözik, és szerette volna, ha meg tudja osztani otthonát a két lurkóval. Volt sok móka s kacagás, amint elkezdtek oldódni, mindenhol és mindent csinált a két apróság, bemutatva több akrobatikus elemet, helyből magasugrást és egyéb trükköket, amivel betudtak vágódni. A látogatók odáig voltak a piciktől!
Új cicát fogadtunk, ki a beszállítók háza előtt agonizált pár órát. Kérésünkre elvitték Dr. Farkas Attilához, mert már zárás előtt voltunk, és épp sofőrünk sem volt aznap, a cicának pedig szüksége volt állatorvosra. A szokásos forgatókönyv, "boldog" kijárós/udvari cica, aki ivaros kandúr lévén rója az utcákat, mígnem találkozik egy autóval. Attól kezdve persze már senki cicája, honnan is tudhatná a "gazdi", hogy épp merre van a macskája. Napokig nem jön haza, jaaaj, de sajnálják... és lesz másik cica.... Valaki pedig veszi a fáradságot, már nem tudja nézni a magatehetetlen állatot, és felkarolja. Arca bal oldalát érte a sérülés úgy, hogya jobb szeme kiesett. Orrából, füléből dőlt a vér, sokkos volt. Az is kérdéses volt, megmarad-e. Doktor úrnak nem volt ideje műteni, visszatolta szemgolyóját, és pár öltéssel lezárta. Adott neki mindent, amivel enyhíthett fájdalmán és a sokktalanítja. Az éjszakát a családnál töltötte, amiért nem győzünk hálásak lenni, másnap reggel pedig fogadtuk őt. A kandúr tőlünk a Vincent nevet kapta egyedi külleme miatt. Bízunk benne, hogy túl van a nehezén, de még a következő pár napban mindenre fel kell készülnünk. Napi szinten injekciókat kell kapnia, amit jól visel. Pépes eledelt tud fogyasztani szép lassan, úgyhogy nagyon drukkoltunk neki! Erős fiúnak tűnik, hát a szeme meg végső esetben eltávolításra kerül, ez lesz a legkevesebb. Sokat pihen, ami nem is baj, regenerálódnia kell.
43 cicával együtt kívánunk csodás napokat!
Reni
Hozzászólások