Macskalandok 2023. jún. 16. - júl. 2.

Cicás blog | 2023. augusztus 1.

Mircike túl a gyorsteszten és első oltásán, átköltözött a felkészítőszobába. Na ott aztán mindennel és mindenkivel baja volt. Rég volt ennyi zsörtölődős cicánk, akik azt sem tudják, hogy fejezzék ki nemtetszésüket, hogy az életüket más cicákkal kell megosztaniuk. Szerencsére mindannyian szép lassal alkalmazkodnak, és elfogadják a többiek jelenlétét, de az első napokban Mirci is hangos elutasítással jelezte az arra haladók számára ellenszenvét. Tiszteletben is tartották a nagysága akaratát. De halad, fejlődik ő is napról-napra, igazából ha evés közben teret hagynak számára, és nem másznak az arcába, akkor mondhatni tökéletesen beilleszkedett.

Mircike


Fondor a kis szobában próbált szerencsét. Amíg Poppy kint tölti a napjait elzárva az irodában, addig van időnk és lehetőségünk más cicát beszoktatni a lakrészébe. Fondor azonnal feltalálta magát, már a harmadik percben a kifutóban terpeszkedett. Teljesen jól beillik a társaságba, és titkon reméltük, hogy játszótársa lesz Ábelnek, mert mindketten imádnak futkosni és birkózni, együtt le tudnák vezetni a felgyülemlett energiákat. Voltak egymásra találások, viszonylag sok időt töltöttek egymás társaságában, úgyhogy a terv úgy tűnt, beválik. 

Fondor a kifutóban


Poppynak folytatnia kellett a gyógyszerezést, még nem nyilváníthattuk egészségesnek. Az étvágya jobb, de száraztápot még nem evett, a kedve is elfogadhatóbb, bár még nem az igazi, amit még mindig kihasználunk, mert annyit szeretgetjük, simogatjuk, amennyit csak lehet. Már időnként megunja, és odaszól, ebből is tudjuk, hogy gyógyul, aminek örülünk persze, de tudjuk, hogy a mézesmázas énje e gyógyulással egy időben tovaszáll...

Poppy


Vincent is látogatást tett Dr. Tímár Endrénél. Marad a szeme egyelőre, kapja továbbra az antibiotikumot, vitaminokat ő is. A levarrt szeme még nagyon meg van duzzadva, de egyelőre sokkal fontosabb lenne, hogy elkezdjen enni, ami még a szörcsögés miatt szinte semmennyire sem megy neki. Az orrát is kitakarították, amennyire csak lehet, még volt benne némi száraz véres dolog a baleset miatt. Az állapota egyelőre stabil és bíztató.

Vincent még nincs csúcsformában


Szerdán állatorvosunk kombinált oltásban részesítette Bigyót és Bogyit. 
Egy aprócska, alig pár hetes cicababát hoztak ki a menhelyre, akit Szikin, egy bokor alatt találtak. A kis teste szinte görcsben volt, annyira ki volt hűlve. Minden igyekezet, melegítés és ellátás ellenére ifjú szervezete rövidesen feladta a harcot... Már túl késő volt ahhoz, hogy küzdjön, ki tudja mióta lehetett ott magára hagyva. Nagyon sajnáljuk picicica...
Ezen a napon még egy férfi két aprósággal állított ki, kiket egy halásztó mellől szedett össze. Ők sem voltak annyira jó állapotban, még enni sem tudtak maguktól, kb. 3 hetesek lehettek. Lili bevállalta a gondozásukat. Nehézkesen kaptak rá a cumizásra, és nagyon picikéket is ettek, tiszta bolhásak voltak, de úgy tűnt, az életösztön kellően működik náluk. Őket Szépiára és Széniára neveztük el.

Szénia és Szépia

Ha már Mircike helye megüresedett, akkor gyors be is költözött az új lakó, ki szintén nem várt cica volt. Vele a reggeli órákban állított ki egy férfi, hogy a garázstetőről szedték le az egy napja ott óbégató apróságot. Tejjel etették, de nem tudnak vele mit kezdeni, beteg is volt. Valószínű az anyamacska ott felejtette (és én szándékosságra gyanakszom az anyamacska részéről, mert ez a cica naaaaagyon, de nagyon hangosan kiabál, gondolom ő is megelégelte). Tilinkónak neveztük el a kb. 5 hetes kandúrkát, akinek gyógykezelését, szemcseppezését, erősítését megkezdtük. Olyan éhes volt, hogy bár nem ismerte a nedves eledelt, olyan kecsegtetőnek találta az illatát, hogy azonnal  nekiállt ismerkedni vele. Pár falatot kapott csupán, amit ügyesen elnyammogott. Nagyon alultáplált, így fokozatosan emeltük az adagját. Egyre jobban belejött, és egyre ügyesebben falta be a pépes kajcsit, majd rövidesen elkezdett a darabos étellel is megbarátkozni. Nagyon zsivány és akaratos, de emellett végtelenül cuki, kissé kancsal cicafiú a mi kis Tilinkónk.

Tilinkó


Korábbi védencünk gazdija eledelgyűjtést szervezett a munkahelyén belül. Kollégáival kiérkeztek átadni az adományt, amit nagyon szépen köszönünk cicáink és magunk nevében is az EHÖK csapatának! Cicáinkat megsimogatták, elsősorban Rozát, és a meglepően érdeklődő Lekvárt, valamint a nagyszoba fogadóbizottságát, Gulivert és Rambót. A többiek szieszta idejüket töltötték a kifutóban, kellemes volt az idő, és amúgy is a sok idegen annyira nem volt csábító, mint a napozás.
Bár Roza is előszeretettel hódol a henyélésnek

Fiatalok érkeztek ki látogatóba, akik Márványt szerették volna, de Kuszkó története felkeltette a figyelmüket, így ő lopta be a szívükbe magát. Mivel ő még oltásilag sehogy sem áll, megnézték a többi cicát, és majd a későbbiekben tesznek látogatást, hogy összeismerkedjenek a mini fekete párducunkkal.

Kuszkó


Márvány és Boldizsár leendő gazdija járt kint a kicsiknél. Külön-külön is szeretett volna velük találkozni, amire nyilván adódott lehetősége. Egyedül Boldi félősebb, mint pajtásával Márvánnyal, ami elbizonytalanította leendő gazdiját. Még aludnia kell rá párat, hogy végérvényes döntés szülessen, hogy együtt költözzenek, vagy csak Márványt fogadja örökbe.
Baktói kiskertekből jelezték, hogy egy macska akkor fialt le egy üres telekre. Önkéntesünk bevállalta a család elhelyezését, míg nem tudnak bekerülni a menhelyre, amiért nagyon hálásak vagyunk. Másnap dr. Bárkányi Pál meglátogatta őket, hogy felmérje a család egészségügyi állapotát, valamint hogy FIV/FeLV gyorstesztet csináljon az anyamacskának, ami sajnos FIV pozitív lett, és nagy eséllyel a picik is azok. A szívünk csavarodott össze, hogy szinte alig születtek meg, már meg van pecsételve a sorsuk...
cicacsalád

Poppy meggyógyult, ami azt jelenti, hogy újra a régi. Már nem kellenek neki a simogatások, már robog ki a kifutóra, már puffog, és lendíti a kezét, ha valaki túl közel megy. Pedig úgy reméltük, hogy ennyi babusgatás után még igényli a pátyolgatásunkat, legalább egy picit, de pont ugyanott folytatjuk, mint a betegség előtt. Na jó, picit azért engedékenyebb velünk.

Poppy újra a régi


Fondor olyan jól érezte magát a kisszobában, hogy elkezdte kisajátítani. Eddig rá egyáltalán nem jellemző magatartást vett fel, és elkezdett dominálni, uralkodni és kisajátítani. Hogy ne hatalmasodjon el ez a viselkedésforma, és egyáltalán a többiek nyugalmát ne zavarjuk meg, hisz vannak itt vak vagy félősebb cicák is, visszaköltözött a felkészítő szobába. Sajnáltuk, hogy meg kellett hozni ezt a döntést, de a közjó érdeke megkívánta. Elég nekik elviselni Poppyt, őt már megszokták, tudják kezelni, és Poppy csak morgolódik, ő nem oszt pofonokat, ha nagyon kihozzák a sodrából, akkor is csak legyintget, maximum rá paskol, de abba se erő, se karom nincs. Fondor nem volt boldog, hogy visszakerült a sok karakán forma közé, de nem árt csírájában elfojtani a territoriális énjét.

Fondor újra a szőnyegével birkózhat


Ha már költözés, akkor Bigyó és Bogyi is átcuccolt a felkészítő szobába, mivel elő kellett készíteni a helyüket egy cica fogadására. Ők is, mint a kiskirályok, úgy vonultak, persze szorosan egymás fenekében, hisz így érzik magukat komfortosan. Nagy mellénnyel vannak megáldva, de nem csoda, az utcán meg kellett állni a helyüket. Eddig nem éltek együtt számukra idegen cicákkal, úgyhogy nem is tudják igazán hogyan kéne reagálni. Mindenesetre ők jól érzik magukat, szinte átnéznek a többieken, nem hatja meg őket semmilyen intő szó. Nagyokat játszanak együtt, futkosnak, birkóznak, de így éltek eddig is, egymásra utalva és egymás támaszaként.

Bogyi és Bigyó felfedez


Pingvin úr, Pingu már kint fogadott a kis szobája ajtajában. Ez azért megdöbbentő, mert eddig még teljes valójában nem is láttuk. Mindig csak az arcát mutatta, mert visszavonult félelmében, ha neszt hallott, és most ott ült, teljes pompájában arra várva, hogy szervírozzuk az eledelt. És ezentúl ez így ment minden nap: Pingi kint fogadott, már-már hangos nyávogással jelezve, hogy haladjunk. Simogatást még nem engedélyez, max. egy buksi simítást, de utána jelzi, hogy elég is volt, inkább egy kis eledelt, ha tudnék, adhatnék. Bélpoklos a szentem, de lehet ennek a tulajdonságának köszönhető, hogy elkezdett nyitni felénk. Izgalmas pillanatok ezek!

Pingvin


Szerdán kombinált oltást kapott Kuszkó, Márvány, Boldizsár, Matyó, Mamó, Bíborka, veszettség elleni oltást pedig Latoya.
Másnap dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott Vincent. A sérült szemét összezáró cérna elkezdett kijönni, így a doktor úr eltávolította azt. Szerencsére a szemgolyója benne maradt a medrében, így azt nem kell kivenni. Látni nem fog vele, de ez legyen a legkevesebb. Egyelőre még egy hónapig szemgéllel kell kezelni, utána ejtünk egy kontrollt. Ivartalanítva is lett, és ahogy az lenni szokott, ilyenkor gyorsteszt is készül. Sejtettük, hogy valami bereagál, Vincent FeLV pozitív. Nah, itt már tudtuk, hogy ezt előterjeszteni Pénteknek sem lesz egyszerű, hisz ő olyan boldogan és békésen éldegél egymagában, valamint fürdőzik a nap végén a csak rá szánt simi időkben. Erre most valaki betolakodik az életébe, akivel meg kell osztani az életterét és a figyelmet... Másnap már el is kezdődött az ismerkedés. Vincent nagyon boldog volt, jött-ment nézelődött. Péntek azt sem tudta merre zúgolódjon, de hirtelen minket sem szeretett, annyira mérges volt. Nyilván érdekelte az új cica, de az egója nem hagyta, hogy zokszó nélkül lepacsizzon vele. Azért meglesznek együtt, csak kell a dráma.

Vincent kiköltözött


Megérkezett a várt cica, Drazsé. Olyan vékony, hogy anatómia órán simán tanulható lenne róla minden csont és csigolya. Adott egy csontváz, rajta bőrrel, ami hiányos szőrt és rengeteg bolhát tartogat, valamint olyan hasmenése van, hogy nem is tudja elzárni a "csapot", folyamatosan szivárog belőle. Őt egy hete találták az utcán gubbasztva. Költségünkre elvitték állatorvoshoz, majd otthonuk kertjében elszállásolták pár napra. Adták a gyógyszert neki, amit a dokitól kapott, de a saját 6 macskájuk mellett igen sürgetős volt őt onnan mihamarabb elszállítani. Továbbra is kapja a gyógyszereket, emellett spéci tápot, ami szerencsére ízlik neki, lekezeltük bolhák ellen, hogy szikkadt kis testét ne falják fel élve. Drazsé nagyon bájos, kedves teremtés, szemében csillog a hála, és rozoga testének még így is jól esik minden simogatás.

Drazsé


Tesa és Tasha átköltözött a kis szobába. Ők oda valók, visszafogottak, szerények, kedvesek. Semmi súrlódás nem volt, Poppy is azonnal elfogadta őket, ők pedig gyorsan beilleszkedtek, és úgy tűnt, tetszik nekik az új lakrészük. Naphosszat kint heverésznek a kifutóban, bent is kiválasztották fekvőhelyüket. Tasha kicsit nehezebben nyitott, de ez várható volt, elsősorban miatta is volt a helycsere, hátha ebben a közegben jobban tud érvényesülni.

Tesa már a kifutóban


A kutyasétáltatás alkalmával önkénteseink egy cicacsaládra lettek figyelmesek a menhely melletti erdőben. Felnőttek és több kölyök is fel-felbukkant. Őket sem a szél fújta ide. Úgyhogy megpróbáljuk őket valahogy begyűjteni, amennyiben nem csak átutazóban vannak, bár gyanús, hogy őket ide kitették, és nem a szomszéd tanya lakói....
Mivel Péntek és Vincent összeszoktatása még nem zökkenőmentes, ezért Mamó felköltözött az immunhiányos lakrészbe. Eleinte megszeppent, de Mamó egy tüneményes, bűbájos cicalány, így gyorsan összebarátkozott a többiekkel, és belakta új otthonát. 

Mamó


Neki köszönhetően kitárult a világ a két leukósunk számára, nagyobb életteret kaptak, esetleg el tudjanak vonulni, ha a másikhoz nincs kedvük. Erre itt is egy helyen kellett lenniük, mert természetesen mindkettőnek ugyanaz a hely volt szimpi, így nagy duzzogva, de valahogy csak elfértek a kanapén.

Vincent és Péntek egy kanapén


47 cicánkkal köszönjük figyelmüket!

Reni

Hozzászólások