Nikkát Dr. Farkas Attila visszarendelte kontrollra a nem múló náthája miatt. Igazából, hogy mi ez a makacs, szűnni nem akaró dolog, pontosan nem is tudni, de minden tünete náthára utal, csak sokkal-sokkal intenzívebb. Ismétlő injekciót kapott, olyan spécit, mint két nappal korábban is, hátha. Talán egy hajszálnyit jobban volt, piciket már tudott enni is, de egyelőre még úgy tűnik nagyon messze a vége.
Soma és Szénia továbbra is kapják az antibiotikumot és a mindenféle velejárót. Ők jobban festenek, mint Nikka, mondjuk hírül sem kapta őket annyira el.
Pingvin után alaposan kisuvickoltuk a kis lakot, és berendeztük bababiztossá, mert megérkezett a cicacsalád. Anyjuk Ízisz, és öt öt hetes kölyke: Inda, Indi, Inga, Ingó és Iszap. Hatodik tesójukat, a teknőctarka cicalányt pár hete veszítették el. Egyszer csak abba maradt a légzése, és annak ellenére hogy sikerült visszahozni, ill. Bárkányi Pál doktor úr is kiment hozzájuk megvizsgálni a kicsit, és mindent rendben talált akkor, ennek ellenére pár nap múlva elment, már nem lehetett rajta segíteni... Valószínű, oxigénhiányosan született, és anyjuk FIV+ mivolta sem segített a dolgon. A család egyik tagja sem volt megszeppenve, azonnal felfedezték a lakrészüket, mindent összetapogattak, meglökdöstek, ráfeküdtek, megkapartak. Nagyon tündériek voltak ici-pici testükkel, hogy öten zsizsegtek tíz felé, anyjuk is alig győzte szemmel tartani őket.
Szerdán megérkezett állatorvosunk a szokásos heti vizitre. Zománc, Guliver és Vincent kombinált oltást kaptak. Csodaszurira is szükség volt, most nagyon elindult a szipogás Boldizsár, Rambó és Ábel között. Szerencsére ezzel a szurival másnapra kutya bajuk sem volt.
Soma megint belázasodott. Doktor úr valami új szurival rukkolt elő nála is, mert az eddig bevált lázcsillapító már hatástalan volt. Soma forró kis testét még négy napon keresztül kellett injekciózni, abból a szérumból, amiből olyan pici kell, hogy szabad szemmel alig lehet látni. Minden nap kétszer lázmérés, nem volt boldog, mondhatom. Másnap reggel már egy picit jobb volt a helyzet, de a stabil, normális hője csak harmadnapra állt be, látszott a közérzetén is, hogy sokkal jobban érzi magát.
A helyzetváltoztatás Pingu urat is megrendítette, és ő is náthás tüneteket produkált. Szerencsére étvágya továbbra is kifogástalan volt, így a napi gyógyszereit be tudtuk csempészni falatkákba, amit jóízűen felporszívózott. Alig telt el pár nap, és újra kicsattanó formában volt, mondjuk ő elég stram figura, egy kis nátha nem akadályozza meg a kicsattanó közérzetében. Már a kifutóban pöffeszkedik, próbálja bontogatni szárnyait, és felügyelni, uralni a terepet. Olykor rá kell szólni, ha elkapatja magát, és cicákat zavarász, de figyel a nevére, és hangosabb jelzést követően visszavesz az arcából és elszégyelli magát, legalább is úgy csinál. Behúzza amúgy sem létező nyakát, így feje egy síkba kerül testével, tényleg olyan mint egy kis frakkos pingvin, bájos pofival, és tudja, hogy ezzel levesz minket a lábunkról.
Majd hétvégén újabb feketeleves. Az elmúlt idők hirtelen veszteségeit nem is dolgoztuk fel igazán, máris egy újabbal kellett szembenézni. Szombat reggelre Zománc, az előtte nap még aktív és vígkedélyű cica az oldalán feküdt, enerváltan. Becsomagoltuk, melegítettük, mert ő is alig volt 34 fokos, hányt is. Gyorsan kapott infúziót roborálóval, vitaminokkal. Lili elugrott érte és hazavitte, hogy hősugárzó előtt melegítse, míg az állatorvosi rendelő kinyit, de nem sokkal hazaérkezésük után feladta, elment... Egy életerős, csupa szeretet cicát veszítettünk el a semmiből, attól a fránya valamitől, ami lappang, és hirtelen lesúlyt a kis bársonytalpúakra. A parvóra gyanakszunk, de ebben biztosak nem lehetünk, hisz minden előjel nélkül marja el cicáinkat, mi pedig ott állunk értetlenül és belefacsarodik a szívünk... Annyira sajnáljuk kicsi csillag....
De hogy még véletlenül se unatkozzunk, Drazsé is elkezdett furin viselkedni. Mintha árnyakat látna, néha úgy elbambul, rángatja a bőrét, zavarodott. Aztán minden rendben egy időre, majd újra csinálja. Az étvágya sem annyira jó, de gondoltuk a nagy meleg. Emellett már gondoltunk mindenre, próbáltuk a tápváltást, de a jól bevált gyógytápját hajlandó csak megenni, igaz megkínáljuk mással is, svédasztalt bocsájtunk elé, de nem kér másból, köszöni szépen. Ezzel nincs is gond, marad minden a régiben, csak ugye ez a viselkedés... Ha mozog, akkor is kicsit rogyaszt a hátsójára, lopakodik vagy nem is tudjuk mi lelte...
Egy fiatal pár látogatott ki, kedves cicanézőbe. Többen is szimpatikusak voltak számukra, de döntés azonnal nem született. Abba maradtunk, majd visszaszólnak, de ez még most sem valósult meg, pedig páran tényleg végtelen érdeklődéssel fordultak feléjük.
Szerdán állatorvosunk megnézte Drazsét. Átnyomkodta, átvizslatta, de semmi rendellenest nem talált. Mostanra már rendszeresen rogyaszt, ez már nem a lopakodó üzemmód, de a miértre nem tudott egyértelmű választ adni. Egy gyógyszert írt elő, amit pár napig szednie kell, szteroid hatású, és folyamatosan csökkenteni kell az adagját. Emellett plusz vitamint és immunerősítőt is kap. Amint tudjuk, laborra küldjük.
Mirci újfent elkezdett nyáladzani, nehezebben enni. Az ínye leghátul fekélyes, erre igény szerint majd injekciót kap, most megkapta az első adagját. Sajnos ezzel nem nagyon lehet mit tenni, idősebb is, és a sok-sok év utcaélet után hiába gondozta a bácsi pár éve, akár egy régi ínysérülés vagy kezeletlen rossz fog az idő múlásával ezt a csúnyaságot idézte elő. Igyekszünk szinten tartani, szerencsére a szurira jól reagál, és másnap már bőszen tud falatozni, abba marad a bő nyálzás is.
Nikka még mindig nincs a legszebb formájában, bal szemecskéje még mindig hunyorog, csipás, de rossz mint a bűn, és ez mindenért kárpótol minket. Aktív, igazi örökmozgó, mindenen csüng, lóg és ugrándozik, lever, fellök és kiborít, de örülünk, hogy tele van energiával végre.
Drazsé hétvégére már ott tartott, hogy nem akart inni. A bőre elvesztette ruganyosságát, úgyhogy orvosi javallatra infúzióval próbáltuk pótolni a folyadékveszteséget.
Márványt vasárnap meglátogatta leendő gazdija édesanyjával. Ilyenkor több időt töltenek a cicákkal, míg nem tudják hazavinni, legalább szabadidejükben kimaxolják az időt Márvánnyal. Ám a pávafiunk, Guliver is úgy döntött becsatlakozik a milliőbe, és előadta magát. Nah, a látogatás végén jelezték is, hogy megvette őket kilóra, amire mi rá is bólintottunk. Márvi leendő élettársa nem más lesz, mint a bájolgás nagymestere, női szívek meghódítója, Guliver. Zseniális páros! Ez a döntés igazán megmelengette szívünket, jól esett végre örömhírt hallani.
55 cicánkkal köszönjük szíves figyelmüket!
Reni
Hozzászólások