Macskalandok 2022. jún. 20 - júl. 3.

Napok óta izgatottak voltunk egy gazdisodás miatt. A pár hónapja örökbefogadott Hidra gazdijai jelentkeztek, hogy még mindig sokat gondolnak Hidra kölykére, Humuszra, és szeretnék a családot újra egyesíteni. Humusz nem az a közvetlen, barátkozó cica, ezért megbeszéltük, hogy felesleges látogatni: találkoztak vele, megcsodálták pisze nóziját, úgyhogy mi előkészítettük őt a nagy útra, a gazdik pedig kedden, a reggeli órákba megérkeztek a nagyfiúért. Hidra gyorsan beilleszkedett a családba, viszont úgy érzékelték, hogy hiányzik számára a cica társaság, Humusz pedig nagyon anyás volt, így biztos nagy lesz a boldogság, ha újra együtt lehetnek. A gazdik kicsit tartottak az új helyzettől, hisz soha sem volt két cicájuk, de úgy gondolom, ők ketten egy egész, és csak reménykedni tudunk, hogy Humusz is anyjától tanulva, hamar felveszi a család ritmusát, és immár ketten fognak sok boldogságot okozni a gazdiknak. Kifelé menet még a hangját is hallatta a kandúrka, ami rá egyáltalán nem volt jellemző. A hosszú út Bajáig még előtte állt, hogy egy évnyi menhelyi életet végleg maga mögött tudhasson.

Inci-Finci szemecskéje szinte tökéletesnek mondható. A gyulladás teljesen eltűnt. A jobb szeme még gyógyulás alatt, lehet soha nem lesz tökéleset, az sem kizárt, hogy nem fog látni. Viszont ez egyáltalán nem befolyásolja a huncutságokban. Az étvágya továbbra is kifogásolhatatlan. Ha kinyílik az ajtaja, úgy rohan, hogy csak kapkodjuk utána a fejünket. Mindenhol fent van, mindenben benne van és mindenhol is ott van. Már alakult annyit a kapcsolatunk, hogy odajön, és lehet babusgatni is, nem kell perceken keresztül lesben állnunk, mikor tudjuk megállítani, és visszatenni a kis helyére. Játékból sincs hiány, egy magát is tökéletesen elszórakoztatja, de mint írtam is, egyre inkább igényli a mi társaságunkat is, aminek módfelett örülünk.

A felkészítő szobába átköltözött Karcsika. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy kapjon egy esélyt a ketrecen kívül. Az hagyján, hogy tele van energiával, de bennünk van a félsz, hogy így teret kap a jelölgetésre. Ám bizakodunk, hogy ennek a rossz szokásnak vége, és mivel a lakrészében is ügyesen betalált a vécéjébe, rögzült benne ez a mozzanat. Karcsika úgy érkezett meg a társai közé, mintha országra szóló cimborák lettek volna mindig! Még a makrancos trió, Szirup, Szamóca és Szilva sem kapott esélyt arra, hogy puffogva jelezzék az idegen cica számára, hogy itt tolakodásnak helye sincs, Karcsi már végig is söpört rajtuk, lecsekkolta őket, és ment is tovább a dolgára. Mint egy igazi hurrikán, egy kalap alatt körbeszimatolt minden cicát, és következő pillanatban már az ablakban csüngött. Jól fogadták a többiek a jelenlétét, akarva-akaratlanul is többen ráhangolódtak a közös játékra. Amitől leginkább tartottunk, egyelőre nem ütötte fel a fejét, talán a többiek is inspirálták őt, hogy a pisi az alomba való, nem szanaszét, mindenre.

Csütörtökön Dr. Farkas Attila veszettségi elleni oltást adott Hondának és Karcsinak, valamint Jancsika kapta meg a második kombinált oltását.
Karcsi volt helyét többszöri fertőtlenítés után újra berendeztük, hisz cicákat vártunk. A kölyköket még egy hete találták egy erdőben. Azonnal fogadni nem tudtuk, így kértük a türelmüket, addig is nyúlketrecet tudtunk kölcsönözni, hogy a kicsiket el tudják szeparálni saját állataiktól. Legalább már tudtak enni egyedül, így nem okozott nagy terhet a család számára ez a pár nap. Tudtuk, hogy egyiküknek kacska mindkét hátsó lába, de arra a látványra, ami fogadott, mégsem voltunk felkészülve. Térdízületnél mindkét lába L betűt formált egymással szemben, és úgy haladt a kis drága, mint ha rotátor lenne a hátulja. Nagyon döbbenetes, megrázó és szívfacsaró. Viszont eleven, élénk, és a tesók közül ő a legkedvesebb természetesen. A fürdetést is jól viselte, mert sajnos nem szobatiszta, bármennyire is szeretne az lenni, mindig ráürít a lábára. A picit Zérának neveztük el, a kis csipás tesót, kinek szemcseppezése egyáltalán nem egyszerű mutatvány Zima lett, míg a fiúcska, a legharciasabb a Zulu nevet kapta. Nagyon szépen köszönjük megtalálóiknak, hogy nem hagyták sorsukra a kicsiket.

A hét elején már egyeztettünk is időpontot Dr. Sebő Ottó rendelőjébe a kicsi Zéra ügyében. Lili szabadnapját feláldozva elvitte őt Makóra, amiért nagyon hálás vagyok, ezúton is! Röntgen nélkül mondták a doktor urak, hogy születési rendellenesség, 180 fokban deformálódott a lába, ami valószínű el is halt, nincs értelme amputálni sem, és humánusabb lenne elengedni őt. Lili visszahozta őt, abban bizakodva, hogy talán valami csoda folytán találunk megoldást, hogy teljes életet élhessen, hogy egy pár napig agyaljunk rajta, hisz csak egy hat hetes kis szeretetcsomagról beszélünk...

Majd feltűnt, hogy a gyönyörű Honor hasa nagyobb. Eddig ő nem volt annyira aktív a jelenlétünkben, most viszont elkezdett közeledni, észlelhető volt a változás. Próbáltuk elhessegetni a gondolatokat, hogy mi van, ha a pocakja nem a jóllakottságtól teltebb...Csütörtökön azonnal megmutattuk állatorvosunknak, aki megerősítette a gyanút, hogy Honor FIP-es. Ilyenkor elönt minket a hideg meg a meleg, meg a tanácstalanság, pánik és kétségbeesés... Rohangálunk, kapkodunk, mint a mérgezett egerek, hogy mitévők legyünk. Mi lenne a jó, mit csináljuk. Az étvágya, kedve jó, és amíg nem szenved, nyilván próbálunk minél inkább a kedvében járni. Kap fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő szirupot, és kétnaponta gyomorvédőt.

Megkezdődött a kicsik oltási programja. Topán, Totya, Tátra és Tündér átestek a tűzkeresztségen, mindannyian nagyon hősiesen viselték az első szurit. Vöri a féléves ismétlő veszettségi elleni oltását kapta meg. Ő kevésbé volt együttműködő.

A hétvége csendesen telt. A nagy melegben beüzemeltük az álló ventilátort a konténer irodájában. Összenyitottuk a szobákat, és amint megismerkedtek a zúgásával, mozgásával, már azt vettük észre, hogy többen is kifeküdtek elé, hogy a ventilátor legkisebb fokozatán a szellő simogassa a pocakjaikat. Legfanatikusabb rajongója Bogi lett, ő amint érzékeli, hogy elindult, már terült is el az iroda kellős közepén, lehetőséget sem adva arra, hogy a többiek el tudjanak haladni mellette, így amellett, hogy szellőztette bundáját, mindenki lábát megpróbálta kigáncsolni. Remek mókának bizonyult számára!

Kronoszunk adta fel megint a leckét nekünk, újra elkezdett fájni a szája. Minden étkezést kész tortúra előz meg, mert nagyon enne, de addig nem bír, míg alaposan össze nem törjük neki a kajcsit teljesen pépesre, hígítva. De a falánksága mindig kifog rajta, és azonnal bekap egy falatot, utána pedig elszalad sikongatva. Úgyhogy már trükközni kell vele, hogy csak akkor jusson eledelhez, ha olyan állagú, amit meg tud enni, de akkor is kitalálja, hogy amint belefetyeli a sajátját, átrobog Botihoz, aki sokkal lassabban eszik nála, és csak már el is lopott egy falatot, és kezdődik újra a borzasztó sikongatás. A fájdalomcsillapító a délutáni etetésre sokat enyhít ezen a dolgon, de nyilván akkor is figyelünk az étele állagára. Aztán beígértünk neki egy dokis napot, valószínű a fogai bánják majd a látogatást.