Mint a korábbi bejegyzésben már említettem, Marcikó és Vince együtt fog gazdisodni. Ennek örömére, a fogadott fiai legnagyobb bánatára, Marcikó felköltözött Vince mellé a nagyszobába. Ők voltak azok, akik először üdvözölték egymást, de ez nem is volt kérdéses, hisz mindketten arról voltak híresek a menhelyi cicák körében, hogy ők azok, akik segítik, ápolják társaik lelkét, és végtelen empátiával fordulnak a megszeppent új lakók felé. Most egymásra találtak és ez így van rendjén, hisz hosszú-hosszú éveket kell együtt tölteniük hasonló egyetértésben és szeretetben. Marcikó érdeklődéssel fogadott minden újdonságot, egy pillanatra sem tétovázott, követte társait a kifutóba is. Azonnal felfedezte még a fa mászókát is, amitől kicsit tartottunk, hisz pehely súlyával azon egyensúlyozni... De macskából van, megoldotta ügyesen. Etetéskor nem volt tolakodó, de azért nem volt baj, ha Vince és Spuri után ő volt a következő, aki elé tálka került. Leendő gazdijuk biztos nem fog amiatt panaszkodni, hogy a fiúknak nincs étvágyuk!
Ha már Marcikó elköltözött, akkor átkerült a helyére Sunny és Szuzi. Szuzi teljesen fel volt háborodva attól, hogy más cicákkal is osztozni kell a figyelmen, ezt morgó, zúgó hangon jelezte is mindenkifelé. Ellenben Sunny... Ő teljesen odáig volt mindentől és mindenkitől. Dúrta, fúrta bele fejecskéjét a többiekébe, szinte felöklelte őket a szeretetével. Amellett, hogy állandóan láb alatt van és minden munkafolyamatban aktívan részt vesz, legyen szó étel szervírozásról, alom takarításról vagy felmosásról, játékra invitálja a szoba apraját, nagyját. Legjobb cinkostársa ebben Lekvár volt, de még anyjuk, Lótusz sem vetette meg a közös időtöltést.
Viszont a kandúrkáink melankólikus állapotba kerültek. Levertek, bágyadtak, még Likőr szeme is elkezdett könnyes lenni, majd be is gyulladt. Semmi kedvük sincs semmihez, enni is ímmel-ámmal. Állatorvosunknak mutattuk is csütörtökön, most gyógyszereket kap a napi többszöri szemcsepp mellé, a fiú tesóival együtt. Mondjuk Lebbencs és Lime nem kap szemcseppett, de erősítjük őket is, valamint mivel folyamatosan egy kupacban vannak, ezért ők is szedik a gyógyszert. Gondolkodtunk sokat, hogy mi lelte őket, mire jött a gondolat, hogy lehet lelki eredetű a dolog, hisz minden Marcikó felköltözésével kezdődött. A fiúkat szinte ő nevelte fel, gondozta, szeretgette és most ott maradtak egyedül, anyjuk pedig nem feltétlen a babusgatás híve. Szereti őket nyilván a maga módján, de ő nem szokta naponta több órán át egyesével alaposan körbenyalogatni az ifjakat. Ám ők igénylik a törődést a virág lelkükkel. Azért bízunk benne, hogy gyorsan túl lesznek rajta, és a szomorúság nem hatalmasodik el felettük.
Ha már csütörtök, akkor állatorvosunk kiosztotta az oltásokat is, így veszettség elleni szurit Domingó, Violin, valamint ismétlőt Panka és Oszi kapott. Kombinált oltást pedig Poppy és Neo. Poppy mindig lassan nyit, majd mikor eljön az idő, kap egy oltást és már mindent kezdhetünk előröl. Nagyon ügyesen elveszi a falatkát a kezünkből, pár simítást engedélyez, de ennyi, utána bepánikol és morog, pofozkodik. Ő délután kint lakik a karantén területén, mindig nagyon boldogan fogad minket, ott sertepertél a lábunk alatt és minden olyan jónak tűnik, de tudjuk hol a határ, mi az ami már nem fér bele nála, ezt tiszteletben is tartjuk. Ám egy ilyen akció, hogy szurit kap, mindent felborít és újra puncsolnunk kell ezerrel, hogy elnyerjük a picinyke bizalmát. Ellenben Neo egyre szociálisabb, szerencsére az egészsége is jó, így megkezdődhetett az oltási programja. Mi még mindig nem nagyon akarjuk elhinni, hogy nem pozitív semmire sem. Bármennyire is szeretnénk biztosak lenni benne, ezért elővigyázatosságból úgy kezeljük, mintha az lenne. Hamarosan elküldjük ivartalanításra, ott az ismétlő teszt fog ebben megerősíteni minket.
Pénteken végre Roza cicánk is révbe ért. Kitartó gazdija megérkezett érte és rövidesen úton voltak Pest felé. Roza egy nagy lakás uralkodó hölgye lesz ezután és végre megkapja mindazt a kitüntetett figyelmet és bánásmódot, amit úri cica lévén megérdemel. Amikor még bekerültek a menhelyre kölykével, egyáltalán nem volt ekkora arca és főleg nem egója, ám a hónapok alatt kifejlesztette az igazi énjét, a tipikus énközpontú cicahölgyet, amivel sikerült gazdiját is meghódítania.
Majd egy fiatal lány látogatót fogadtunk, ki Violin érdekes színezetébe szeretett bele. Az iroda részen ismerkedtek és nem telt bele sok időbe, Violin szépen lassan beleolvadt leendő gazdija ölébe. Ő egy elég érzékeny kandúrka, fiatal kora ellenére sok negatív tapasztallat a háta mögött, ami az emberek közeledtét jelenti, ám gazdijának bőven lesz türelme ahhoz, hogy ezeket a gátakat teljes mértékben ledöntse és maguk mögött hagyják.
Violin fent is maradt a kis szobában, átvette Roza helyét. De mivel tudjuk, hogy ők kéz a kézben járnak és Viola sokat segít bátyjának az oldódásban, ezért ő is csatlakozott tesójához. Azonnal összebútoroztak az egyik kuckóban és onnan pislogtak kifelé, ha épp valami számukra idegen történés következett.
Viola valóban sokkal bátrabb, már kijárt a kuckóból nyilvánosan, igaz, csak enni. Aztán rövidesen már a kifutóban nézelődött aprócska testével, pálcika lábain. Sokkal vagányabb, közvetlenebb, mint Violin, akit továbbra sem tudott kicsalogatni a kuckóból.
Lebbencsünk továbbra sem hajlandó enni, csak csipeget, látszik, hogy teljesen maga alatt van, ezért Dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott vizsgálatra. Likőr egyre jobban fest, Lime is kezdi visszanyerni életkedvét, de ő egyáltalán nem hajlandó még megmozdulni sem. Kis hőemelkedése is volt, másféle gyógyszerrel kell próbálkoznunk. Kapott szurikat, egy vitaminkoktél injekciót is, ami reméljük mihamarabb megteszi hatását. Nagyon rossz őt így látni, ilyen elárvultnak...
Hamar megérkeztünk a csütörtökhöz, mert mindig volt mit tenni, de szerencsére olyan kirívó események nem történtek cica fronton. Megérkezett állatorvosunk, aki kombinált oltással látta el Sunnyt, valamint Lótusz és Lekvár fél éves veszettség elleni szurijukat kapták meg. A fiúk (Likőr, Lebbencs és Lime) kimaradtak egészségügyi okokból, inkább erősödjenek picit még.
Violin gazdijelöltje kilátogatott választott cicájával ismerkedni. Mikor megtudta, hogy kistesója is ott van, vele is szeretett volna találkozni. Viola nagyon kommunikatív volt, azonnal elbűvölte a fiatal lányt. Mivel Violin sokkal nyitottabb volt húga társaságában, arra az elhatározásra jutott, hogy nem szeretné a tesókat szétválasztani, így mindketten utaznak hamarosan új otthonukba, együtt. Erre a döntésre nem számítottunk, de nagyon-nagyon nagy boldogsággal töltötte el szívünket!
Ám hosszas együtt töltött idő után most eljött a búcsú ideje, Vincus és Marcikó a gazdisodás küszöbén álltak. Természetesen a hordozók látványa nem kedvence egyiküknek sem, de némi biztatás ellenére csak sikerült őket beinvitálni, hogy megkezdhessék gazdis életüket szegedi otthonukban. Marcikónak volt már tapasztalata, ám Vince teljesen tiszta lappal nyit, hisz ő két hónapos korában került a menhelyre, előtte pedig embert sem látott, nemhogy lakást és saját gazdit. Viszont most megtapasztalhatják mindketten milyen az, ha szeretetben, saját gazdival tölthetik életük hátralévő sok-sok éveit!
Hétvégén egy fiatal pár érkezett ki látogatóba. Többen is szimpatikusak voltak, ám Szuzi és Vanilla keltette fel leginkább a figyelmüket. Szuzika egy ideig kerülgette őket, ám egyszer mikor bedobta magát és hagyta, hogy simogassák, átszellemülve dorombolt, mint egy kis traktor. Szinte már borítékolható volt, hogy ezzel a mutatvánnyal ő lesz a választott cica, de azért még gondolkodni szerettek volna a fiatalok a döntésen. Nem tartott sokáig a diskurzus, hisz hamarosan visszacsörögtek, hogy igen, Szuzika lesz a fiatal pár első közös kiskedvence.
41 cicánkkal köszönjük figyelmüket és kívánok napsütéses, vidám napokat!
Reni
Hozzászólások