Nem tartogatott olyan sok újdonságot, eseményt a beszámolóban említett két hét. Ennek ellenére feladatunk volt bőven, hisz a mindennapos ellátásuk, etetésük, takarításuk és a napi foglalkozás még így is kiteszi az ottlétünk szinte teljes idejét. Azért néhány fontosabb momentumot szeretnék kiemelni, mert bizony most is történtek nem várt fordulatok.
Nem is olyan régi a történet, mikor egy kutyáját sétáltató ember talált Subasán, a bokor alatt négy pici, pár napos cicát. Kollégánk is arra sétált épp kiskedvencével, majd riasztotta a cicás részleget, és Lili sebtében ott termett, szárnyai alá vette őket, majd szépen felcseperedtek, bekerültek a menhelyre, és ott tartunk, hogy mindjárt négy hónaposak lesznek. Ők Totya, Tátra, Topán és Tündér. Most a történelem megismételte önmagát! Kikerülve a plusz egy főt, már elsőre kollégánk és kutyája fedezték fel ugyanott, a bokor alatt a nyüsszögő, szintén négy, pár napos apróságot. Ember mit teszel???!!! Legjobb megoldásnak találja a babák kihelyezését, hogy majd valaki megtalálja és felneveli őket, vállalva a felelősséget, ha már neki nem sikerül? Nem gondol a következményekre, nem gondol az anyamacskára, csak kipakolja az önmagukról mit sem tudó, védtelen minimanókat, sorsukra hagyja őket, és otthon nyugodtan hajtja álomra a fejét. Felháborító, gusztustalan és végtelenül szomorú! Lili újra hadba fogta a cumisüveget, és amellett hogy Rikkót, a pár hetes apróságot szoktatja a szilárd ételre, még a pár napos picúrkákat is gondozza. Mert egy angyal, nem is tudunk neki elég hálásak lenni! A babacicák most fordított arányban vannak, egy leányzó és három fiúcska képviselik a mini családot. A lányka a Szmilla nevet kapta, míg a fiúk Szpnbád, Szimat és Szörény név büszke tulajdonosai. Nehézkesen indult be az etetésük, igen macerás volt az átállás cumira, de Lili nem adta fel, türelme határtalan. Nem tudni mióta voltak ott a babák, de nagyon gyengék, erőtlenek voltak. Bizakodunk...
A napok ezt leszámítva csendesen teltek. A meleg időben mindenki csak lustálkodott, ki kint a kifutóban, ki bent a hűvösben. Igazán csak a kölykök azok, akiket nem befolyásolt a hőség, és megállás nélkül szórakoztak egymagukban, vagy csoportosan. Persze van a mi triumvirátusunk, kiket szintén nem érdekel a hőség, mert a szeretet a legizzasztóbb melegben sem szűnik meg létezni. Az immunhiányos lakrészen, mindenféle időjárási viszontagságok ellenére Misi, Fitos és Monokli egy kupacban, összebújva pihen, így töltik mindennapjaikat ha fúj, ha süt, ha esik. Minden alkalommal, ha odapillantunk és látjuk a kicsirakást, megtöltődik a szívünk-lelkünk szeretettel. Biztos mindannyian éreztek már ilyet, pontosan tudják milyen léleksimogató érzés ez, ami egy másodperc alatt feltölt és hitet ad, történjen bármi körülöttünk.
Csütörtökön elérkeztünk Majonéz első oltásához. Pikk-pakk megvoltunk vele, majd sorban következett Zulu és Zima, valamint Guliver ismétlő kombinált oltása. Mindannyian nagyon ügyesek voltak.
A hétvége továbbra is a nyugalom csendes medrében zajlott, egy-két kutyasétáltatós önkéntes látogatott be cicasimogatásra, amit előszeretettel fogadnak védenceink, hisz ilyenkor gyakran előkerül egy-egy virsli falatka, aminek a távolságtartók sem tudnak ellenállni.
Apró Rikkó hatodik hetébe lépett. Ügyesen megtanult egyedül enni, már a ropogtatnivalót is bőszen nyammogja. Hogy Lilinek egyszerűbb legyen az élete a négy csöppség mellett, az immár önellátó Rikkó bekerült a menhelyre. Azonnal feltalálta magát, a kis kaparótorony tetején ücsörögve pásztázza a terepet, és hangosan kiabál át a szomszédoknak. Nagyon pici, ellenben öntudatos, határozott, karakán és naaaagyoooon cuuuukiiii! Úgy szalad, mint akinek sürgős dolga van, aprócska lábait villámgyorsan kapkodja, annyi látszik belőle csupán, hogy egy kis fekete gömb cikázik ide-oda. Nagyon muris! Szerencsére jól van, feltalálja magát, és már olyan nagyfiú, hogy nem igényli a folyamatos pátyolgatást, mert ő mindent jobban tud már, mint mi azt gondoltuk!
Csütörtökön állatorvosunk kiosztotta a veszettség elleni oltást Totyának, Tátrának, Topánnak, Tündérnek és Inci-Fincinek. Ezzel egy időre befejeződött a kölykök oltási programja, készen állnak az esetleges gazdisodásra.
Szombaton Lili úgy érkezett meg reggel, hogy sík ideg, a babacicáknak csúnyán ment a hasuk. Azt vártuk, hogy állatorvosunk megkezdje a rendelést, és már robogtak is az apróságokkal. De csak az izgalom kedvéért, azon a reggelen Zulu sem volt a szokásos. Csak gubbasztott, nem evett. Úgyhogy ő is hordozóba került, és úton volt a rendelőbe. Zulunak hőemelkedése volt, kicsit dehidratált, ezért kapott infúziót, mindenféle szurikkal vegyítve. Hétfőn kontrollra kell mennie. Az apróságoknak is adott a doktor úr szurikat, és nekik öt napig morzsányi gyógyszert kell kapniuk, napi kétszer. Ami elég nagy mutatvány, hiszen az etetés is látványos, az összes lábukkal háborúznak a cumi ellen, amíg a szájukhoz nem ér. Ezt a mini gyógyszer törmeléket legalább ötször kiverik az ember kezéből, amit óvatosan megpróbálnánk bejuttatni a szájacskáikba, mielőtt sikerülne. De gyakorlat teszi a mestert, másnapra már rutinosabban és gyorsabban, pontosabban sikerült a művelet. Szerencsére Zulu hangulata is némi javulást mutatott már vasárnap reggelre.
Ám csodás hírrel is tudunk szolgálni. Izgatottan vártuk látogatóinkat, kik Bogihoz érkeztek. Megsajnálták a leányzót, a múltját. Szeretnének neki most már végleges otthont biztosítani. Az anyuka érkezett ki két kisfiával, hogy megnézzük, Bogi hogy reagál a kis gyermekekre, hisz ilyen tapasztalata még nincs. Tudtuk, hogy nagyon jó idegrendszerrel bír, és nem is hazudtolta meg önmagát. Nagyon tetszett neki a család, mindenkivel közvetlen volt, érdeklődő, és benne volt még a kisfiúval közös játékban is. Igaz, egy kicsit elfáradt a végére, de élvezte minden percét annak, hogy körülötte forog a világ. Hamarosan a családfő is kilátogat egy találkozóra, mielőtt haza utazna, de az eddig látottak alapján biztosak abban, hogy Bogi beleillik a családjukba.
49 bentlakó cicapajtival együtt köszönjük szíves figyelmüket!
Reni
Hozzászólások