Macskalandok 2022. ápr. 25- máj.8.

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy kelekótya Szmokink túlessen az ivartalanításon. A rutin műtétet megelőzte egy újabb szemvizsgálat és úgy tűnik, lát a nagyfiú. Mi is figyelgetjük egy ideje, hogy követi a dolgokat a szemével, ha labdát gurítunk, akár ha hangtalan plüss labdát is, ráveti magát. Több apró jel is utalt arra, hogy a látása még ha nem is 100%-os, valamennyire biztos lát. Nem kizárt, hogy a gyulladás okozta a korábbi teljes homályt, annak múlásával a látása is tisztult. Egyelőre most várunk vele és pár hét múlva újra megnézi Dr. Tímár Endre, lehet egy szteroidos kúra még inkább javítani fog a helyzeten. Nagyon bizakodóak vagyunk, ha a hallása nem is tér vissza, jó lenne, ha legalább egy picit több mindent tudna érzékelni a világból. De teljesen boldog és pozitív mindig, az ő optimizmusa sokunknak példaértékű.

Délután jelezte egyik kollégánk, hogy a domaszéki úton, kutyasétáltatás közben egy út szélén guggoló férfivel és kutyájával találkoztak. Közelebb érve értesült róla, hogy a semmi közepén, az út melletti bokor alatt a férfi kedves kutyusa figyelmes lett 4 apró cicára. Annyira lehetetlen helyen voltak a kicsik, hogy valószínűtlen, hogy önszántából az anyamacska oda fialt volna. Viszonylag forgalmas az út, és nem olyan nagyon messze lakatlan telek is van, ahol meghúzódhatott volna. Hogy anyával vagy nélküle helyezték ki a kicsiket, azt már nem fogjuk megtudni, de a későbbiekben jelezték, hogy látták, amint egy autó ott megállt, és valamit ténykedett a bokor körül egy illető.... Szomorú világot élünk... Mindenesetre kollégánk értesített minket, és Lili kolléganőnk bevállalta a kicsik gondozását. Pár naposak lehettek, maximum egy hetesek az apróságok. Meleg helyen szállásolta el őket, és kezdetét vette a két órás etetési tortúra. Nagyon hálásak vagyunk Lilinek, hogy feláldozta alvási idejét a babák ellátásáért cserébe! De szerencsére minden percét imádja a "pótanyaságnak" annak ellenére, hogy elég nehezen akartak rákapni a cumira. Egy fiúcska van közöttük, ő a Totya nevet kapta. A lányok pedig Tátra, Topán és Tündér nevek büszke viselői. Erősek, és sikerült ráhangolódniuk az evésre is. Topán kezdetben nem volt hajlandó a cumival megbarátkozni, őt külön, fecskendővel kellett etetni, de azt viszont pikk-pakk kiszipolyozta. Tátra jó szokása, hogy először mindenáron meg akarja "ölni" a cumit is és mindent, ami körülötte van, rúgkapál, összes apró karmát beleállítja a cumiba, az ember kezébe vagy épp saját arcába. Majd ha kihisztizte magát, akkor hátradől, kis "kezeit" széttárja, és szipolyozza be az étket. Mindenki másképp, más pózban és más ritmusban szereti teletölteni a pocakját. Tündér az első és az utolsó is, mivel ő kisebb adagokban eszik, míg Totya a cumit nem kímélve, nekihasalva, mint a nagyok, feje az ég felé, és úgy dönti magába a tejcsit.

Míg Lili dolgozik, addig a kicsik is bent vannak a karantén szobában. Stefi, aki nem rég esett át az ivartalanításon, mindig mikor meglátta vagy hallotta a kicsiket, önkívületi állapotba került, ki akart jönni hozzájuk, nyávogott nekik, és látszott, hogy izgatott, nagyon szeretné őket. Csütörtökön, mikor a kicsik étkezése viszonylag egész jól beállt, egyik etetésnél részt vehetett. Annyira boldog volt Stefi, mindannyiukat körbe mosdatta, babusgatta, pürrögött és dorombolt a kicsiknek. Gondoltuk, akkor adunk egy esélyt a dolognak, szocializálja őket, gondozza, szeretgesse. És csinálta. Olyan boldogan csinálta! Azt sem tudta melyikükkel foglalkozzon, ölelgette őket, a pindurkák pedig megkeresték apró bimbóit, de még azt is nyugodt szívvel hagyta nekik. Ennek köszönhetően gondolom, Topán is rákapott a cumira, így a fecskendőt végre iktatni lehetett. Jelzem még egyszer, hogy Stefi ivartalan, negatív tesztes, parazitamentes fiatal cica, aki tökéletesen ellátja szíve összes szeretetével a dajka szerepet.

Csütörtökön állatorvosunk Piskóta ismétlő veszettségi oltását osztotta ki, valamint Rambó kezdte meg az oltási programját.

Csendes hétvégét tudhattunk magunk mögött. Ezért gondoltunk egyet, ha már túl van az ivartalanításon, felköltözött a kisszobába Szmoki Vadóccal együtt. Reméljük Vadócon segíteni fog a helyzetváltozás, az új környezet, és kicsit könnyebb lesz vele a kapcsolatépítés, mert a felkészítő szobában mindig el tud tűnni szem elől.

Mindenki jól fogadta az új jövevényeket, kivéve Panka. Őt már így is frusztrálták a cicák, az új jövevények, főleg Szmoki közvetlensége, és minden lében kanál mivolta különösen stresszelte. Úgyhogy az ebédjét már az irodarészben töltötte, egymagában. Egyáltalán nem vette zokon az elzárást, sőt sokkal jobb kedvűen fogadott minket reggel. Kisimult volt és kiegyensúlyozott. Dorombolt, és ugyanaz a Panka volt, aki volt társa, Oszi távozása előtt is. Úgyhogy a napi rutint gyorsan felvette, a délutáni etetésnél már trappol ki és ül fel a székbe. Amint mindenki megkapta az ételét, becsukódtak az ajtók, akkor jött le, és következik a dorombolásban, simogatásban gazdag Panka-idő.

Emellett Szmoki hamar felfedezte a kifutót is, félelmet nem ismerve huppant ki az ismeretlenbe, és egy pillanatig sem aggódik azon, hogy tökéletes fehér bundája rendszerint a szürke minden árnyalatában pompázik a homokban hempergőzést követően. Vadócnak kicsit több idő kellett a kifutó felfedezéséhez, de már a reggeli etetésnél is meglepően közel jött hozzánk, valamint azt is gyorsan megtanulta, hogy a délutáni etetéskor is érkezni kell befelé és azután csukódik be az ablak.

Copfi örökbefogadása napjára virradt. Megérkezett a családja, de csak a család nő tagja jött be lebonyolítani a papírmunkát. Meglepődve tapasztalta, Copfi mennyire kedves és közvetlen. A látottak eloszlattak benne mindenféle aggályt, teljesen levette a lábáról az aprócska cicalány, minden bájával együtt, mert végre találkozhatott azzal a Copfival, akiről mi csak meséltünk, hisz az első alkalommal még nagyon meg volt szeppenve az idegen családtól. Copfi Szatymazra költözött, ahol egy 10 éves kisfiú szőrös kis barátja, cinkostársa lesz majd, remélhetőleg nagyon hamar.

Nem volt ilyen felhőtlen a helyzet aprajafalván. A cicababák szépen cseperednek, ám Tündér tápmennyisége stagnál. Pedig egyik önkéntesünk, Attila hozott kecsketejet, így teljes egészében a kicsik átálltak a kecsketejre. Nagyon hálásak vagyunk Attilának, hogy mindig szállítja a picurik számára az éltető nedűt! Visszatérve Tündérre, továbbra is ugyanannyit eszik, mint egy hete, az ő növekedése nem is olyan nagy léptékben történik, pedig Totya szemecskéi már nyiladoztak éppen. Tündér többször is elalszik etetés közben, úgyhogy őt Bárkányi Pál doktor úrhoz vitte be Lili, hogy lát-e bármi rendellenest. Elképzelhető, hogy születésekor oxigénhiányos lehetett, emiatt fejlődik lassabban, álomkóros. Kapott egy kis erősítőt, de ezt leszámítva rendben találta az apróságot.

Gyufa sem váratott tovább magára, érte is megérkezett gazdija. Hatalmas volt a boldogság, hiszen pusziosztó Gyufánk a női szívek nagymestere, igazán tudja mivel lehet a bajsza köré csavarni a nőket! Gyufa Kistelekre költözött, és ahogy a gazdi beszámolójából kiderült, azonnal otthon érezte magát, csakúgy szórta a szeretet a család minden tagjának.

Csütörtökön Dr. Farkas Attila révén Szeder és Szmoki megkapták a veszettség elleni szurijukat, Stefi az első, míg Mulán az ismétlő kombinált oltást.
Erre a percre várt Szeder gazdija, aki pénteken fiáékkal meg is érkeztek érte. Még mindig lenyűgözte őket Szeder kedvessége és közvetlensége. Szeder Szegedre költözött, és minden bizonnyal imádni fogja az új családját, mert a megérdemelt összes figyelem csak rá hárul. A családnak pedig nagyon szépen köszönjük az adományokat és finomságokat, amikkel cicáinknak kedveskedtek.

Hétvégén Panterához fogadtunk látogatókat. Budapestről érkeztek, és a kisfiú minden álma egy fekete cica. Pantera sokat formálódott az utóbbi időben, de egyáltalán nem keresi az idegen emberek társaságát. Mindaddig, míg elő nem kerül a cicapeca! Ezzel a trükkel sikerült azonnal egymásra hangolódni a fiúknak, és remekül elszórakoztak egymással. A szülők nyugtázták, hogy Panterához idő és türelem kell, de a látottak alapján úgy tűnik, hogy a kisfiúval hamar megtalálják a közös hangot, és biztos szoros kötelék alakul ki közöttük.

Egy fiatal pár érkezett a menhely kapujához délután egy alig pár napos cicával, akit Röszkén találtak. A cicán még a száraz köldökzsinór csonkja is fent volt. Lili őt is szárnyai alá csapta. Mikor áthűlt kis testét melegbe, biztonságba tették és megpróbálták etetni, akkor tűnt fel, hogy a nyelve lilás, az pedig semmi jót nem jelent. De nem adjuk fel a reményt, hiszen nagyon élni szeretne a minikandúr, aki a Manó nevet kapta.