Először is megszeretném köszönni minden kedves Olvasónak (természetesen azoknak is, kik nem követik nyomon az eseményeket), hogy adójuk 1%-át a menhelyünknek ajánlották fel. Megérkezett és elmondhatatlanul hálásak vagyunk azért, hogy látják munkánk fontosságát és lehetőséget adnak ahhoz, hogy továbbra is folytatni tudjuk!. Lehet elcsépelten hangzik, de Önök nélkül nem sikerülne.
Az elmúlt két hétben a nap szinte minden szakában egy cica körül forogtak gondolataink. A fohász több formáját is bevetettük, napjában többször is, hogy jó híreket kapjunk. De kezdjük az elején. A mi kis tündi-bündi cicafiúnk, Rakéta betöltötte a fél éves kort, így esedékessé vált az ivartalanítása. Mivel ezzel egy időben örökbefogadási szándékkal érdeklődtek iránta, méginkább szükségét éreztük, hogy mihamarabb átessen a műtéten. Kutyák utaztak Dr. Tímár Endre rendelőjébe és szerencsére befért melléjük Rakéta is ivartalanításra. A műtét gyorsan és rendben lezajlott, a nem várt fordulat ezután következett. Kértünk számára egy ismétlő FIV/FeLV gyorstesztet, mondhatni megszokásból. Majd kerekedett a szemünk, mikor visszatérve rápillantottunk a kartonjára, ahol virított, hogy FIV+. Az ájulás és a hányinger váltották egymást, gyomrunk liftezett és potyogó könnyekkel csak ordítani tudtunk volna a döbbenettől. Szó mi szó, váratlanul ért minket a látvány. Egyelőre az irodába költöztettük ki egyedül, amit nem ért, menne vissza társai közé.
A kapott sokk után cikáztak a gondolatok. Annyira lehetetlennek tartottuk azt, hogy Rakéta FIV-es, hogy némi utána járás után Dr. Sebő Ottóval konzultálva megtudtuk, hogy van lehetőség egy komolyabb szűrésre, amihez fiolába vért vesznek és továbbküldik egy laborba Németországba. Pár nap alatt pedig kiderült az igazság. Nagyon bizakodóak lettünk és mindenképp élni szerettünk volna a lehetőséggel, így be is írattuk őt a következő időpontra.
Csütörtökön állatorvosunk, Dr. Farkas Attila megnézte Günter és Rozsdi száját. Sajnos egyiké csúnyább, mint a másiké... Günter ínye gyulladt, Rozsdinak a szájürege, amire mindketten kaptak gyógyszert és injekciót. Mindketten elő vannak jegyezve száj és fogsor esztétikai beavatkozásra, addig a gyulladásnak szűnnie kell. Az étvágyuk is hullámzó, emiatt a kedvük is. Güntert szinte úgy kell levadászni, ha gyógyszert akarunk beadni, mert tudja valamiben sántikálunk, ezért folyton elszalad. Rozsdi legalább kéznél van mindig, ám ő ügyesen kijátsza a tablettát a nyelvével. Egyáltalán nem építik ezek az élmények a kapcsolatunkat a cicákkal, de szerencsére mindketten jó fejek és gyorsan elfelejtik a történteket.
Egyáltalán nem segít a helyzetünkön, hogy beköszöntött az ősz, hűvösebbek az éjszakák. Mielőtt haza indulunk, becsukjuk az ablakokat, nyilván be kell tessékelni a cicákat. De olyankor még kellemesnek mondható az idő, még nézelődnének, mert akkor van a legizgalmasabb minden mindenfelé, amit látniuk kell.... Günter kifejezetten szeret a székében pihenni a friss levegőn, de még attól is megfosztjuk. Ilyenkor vagyunk hálásak, hogy nem tudnak beszélni. A fejéről is leolvasható a véleménye, amit nem tennénk zsebre. Több lakónk is zokon vette eleinte, hogy becsukódnak az ablakok, de pár nap alatt rutinná vált, hogy amint jön az estebéd, azzal a lendülettel mindenki beérkezik és ezután csak a szobában folytatódhat a játék.
A múlt héten átköltözött trió, Mályva, Mangó és Müzli továbbra is mindent együtt csinálnak. Ők is élvezik, hogy mozizhatnak, gyakran esik áldozatul egy arra szállingózó levél. Levadásszák és mondhatni megsemmisítik. A többiek elfogadták a habitusukat és pár apróság felvette a ritmusukat, a bátortalan kezdés után hatalmasakat játszanak együtt.
Rakéta gazdijelöltjeit értesítettük a kapott eredményről, ennek ellenére szerettek volna vele találkozni. Erre a látogatásra vasárnap sor került. Anya lánya érkezett a menhelyre, megnézték a cicákat, de tagadhatatlanul a szívük Rakétához húzott. Ő fotón is cuki, de személyesen méginkább letudja venni az embert a lábáról. Nyilván a döntést befolyásolja a laboreredmény, de akkor sem zárkóznak el teljesen, ha pozitív lesz a végkifejlet.
Elérkezett a nap, mikor elindult a járat Dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Rakéta vérvételre, Mozart pedig kontrollra utazott.
Mozart patella műtéte jól sikerült. Az, hogy továbbra is rogyaszt lehet azért mert nem akarja terhelni, vagy mert a több hét tehermentesítés után már ez áll "lábára", de az is lehet, hogy fáj neki. Indokolt, megfogható oka nincs a dolognak. Továbbra is kapja a porcvédő/regeneráló tablettát, figyeljük a változást. Naponta megnyújtóztatjuk, hogy picit tornázzon a lába. Ő maga is híve a gyógytornának, van egy gumilabdája, amit háton fekve előszeretettel rugdal hátsó lábával.
Ismét csütörtöknél tartottunk, mikor is Dr. Farkas Attila három veszettség elleni oltást osztott ki a fiúk között, név szerint Rocky, Boborján és Gyuri között, valamint Milu és anyja Roza kombinált oltást kaptak. A mi Kirillünk körül mindig történik valami, mégis jelen esetben mi spiláztuk túl a dolgot. Történt ugyanis, hogy napok óta feltűnően egyre nagyobb sebnek tűnő valami alakult a fütyköse peremén. Mivel fehér és gyakran fetreng a hátán, ez a nem odaillő dolog egyre szembetűnőbb volt. Néztük, forgattuk szegény Kirillt, aki mindeközben élvezte a törődést, de nem jöttünk rá mi lehet. Már a gombától a gyulladáson át mindenre gondoltunk. Megmutattuk a doktor úrnak, aki kikacagott minket, hogy ez csak kosz! Nagyot koppant a megkönnyebülés terhe a vállunkról, fütyköst megmostuk és ment mindenki tovább vigyorral a fején. Van, hogy néha többet látunk bele, de jobb félni, mint megijedni!
Szombaton Lili és Betti önkénteseink időt és energiát nem spórolva ténykettek a cicák háza táján. Külön küldetéseik vannak, pl. Leó vagy Fáncsi megsimogatása, mert a fiúk csak addig illegetik magukat, míg nincsenek kéz távolságban. Szerintünk szórakoztatja a kandúrokat, hogy ennyire próbálják meghódítani őket. Előbb-utóbb úgyis beadják a derekukat, főleg a finom falatokért cserébe.
Két új tagot üdvözölhetünk köreinkben, ők Kormi és Tigris. A nevükből sejteni lehet, hogy egy fekete és egy cirmos cicáról van szó. Kb. másfél éves kandúrok, testvérek. Egy szegedi élelmiszergyár udvarában látták meg a napvilágot. Anyjuk a közeli házban lakik, de ott nem érezte biztonságban magát, ezért ebben a hatalmas udvarban rejtegette porontyait. Majd ahogy előbátorkodtak, az ott dolgozók maradékain cseperedtek. Idővel teljesen berendezkedtek, megismerték a járást, mikor merészkedhetnek elő és honnan érkezik az eledel. Ám idővel annyira otthon érezték magukat, hogy egyre bátrabbak lettek, egyre többet mutatkoztak és egyre több időt töltöttek a dolgozók köreiben. Nyilván ez egyáltalán nem elfogadható egy ilyen területen, ezért kérték segítségünket. Most eljött az idejük, szorítottunk számukra kis helyet, ezért egyik etetőjük megérkezett a párossal. Volt ám riadalom, mikor bekerültek a ketrecbe! Eleinte minden sarkon megpróbáltak kijutni, majd ahogy rájöttek, hogy nem fog sikerülni, bebújtak a takaró alá. Kormi még csak-csak szemlélődött, de Tigris úgy döntött, hogy ő teljesen eltűnik, még arra sem méltatott minket, hogy ránk nézzen. Ha felemeltük a takarót, akkor is elfordította fejét, enni is csak az éj leple alatt mertek. Másnap reggelre elfogyott az elemózsia, de továbbra is csak egy Kormit láttunk, meg egy dombocskát, ami "benyelte" Trigrisünket.
Vasárnap egy édesanyát és lányát fogadtuk, akik Lencséhez jöttek látogatóba. A kicsi Lencsi lány pár percig megszeppent az idegenek közelsége miatt, de gyorsan feloldódott és dobta el magát, hogy jó alaposan megvakargassák pociját. Nagyon élvezte a kirándulást, hogy ő volt a középpontban, mert egyáltalán nem egy tolakodó jellem. Feltöltődve, tele új élménnyel várja a napot, hogy sokkal-de sokkal több mindennel megismerkedjen, megtapasztaljon, ugyanis fiatal kis gazdijával azonnal megvolt a kölcsönös rajongás, hamarosan családba költözik.
Előljáróban elújságolom, hogy nagy sokára megérkezett a laboreredmény, Rakéta FIV negatív!!!! Na, de erről a következő beszámolóba újra kitérek, addig is mind a 46 cicánkkal együtt köszönjük figyelmüket!
Reni
Hozzászólások