Izgatottan vártuk látogatóinkat, kik Vendihez érkeztek nagyon lelkesen. Javasoltuk neki, hogy igyekezzen a legjobb arcát mutatni és kicsit vegyen vissza a fordulatszámból. Olyannyira szófogadó lett, hogy szinte elő se merte dugni orrocskáját, így csak elbeszélések alapján ismertettük leendő gazdijaival, hogy micsoda energiabomba és szeretetcsomag ez a Vendi cicalány. A szimpatikus fiatal pár pillanatok alatt belehabarodott és első cicásként csak legyintettek, hogy nem baj ha éjszaka átfutkos rajtuk, mert ő épp játszani szeretne... Nyilván puding próbája az evés, de az biztos, hogy imádni fogják és türelemmel lesznek felé. Kis idő elteltével azért megmutatta magát és kicsit játszott, kicsit illegette magát, de inkább bent rohangált tesóival, míg mi átbeszéltük a dolgokat.
Ahogy az lenni szokott, a gazdisodás kapujában történnek mindig a drámai fordulatok. Jelen esetben reggel Ragnar fogadott minket a földön lévő párnán, fekve. Itt már tudtuk, hogy világvége, mert őt igazán fekve sem láttuk, nem hogy reggeli előtt, mozdulatlanul, pislogva ránk... Rohantunk oda felderíteni a probléma forrását, de közben az éhező társaság az arcunkba üvöltött, ezért előbb el kellett látni őket, majd ezután tudtuk átbogarászni Ragnart. A szájával történt valami, mert nyitva tartotta, kicsit folyt a nyála is, valamint a jobb szemfogánál az ínye piros volt. Elmélet, hogy a nagy rohanásban, játékban valaminek nekiszaladt, beüthette a fogát. Állatorvossal konzultálva fájdalomcsillapítót kapott. Később kicsit mozgolódott, de árnyéka volt önmagának, inkább visszavonult és a simogatásból is kihátrált. Másnapra szerencsére látszólag kutya baja sem volt, viszont a szemfoga elszíneződött. Nem mozgott szerencsére, de biztos ott érte egy nagyobb ütés. Ennek ellenére evett és rohangált ugyanúgy a szívós legény, akin nem fog ki holmi becsapódás/fogfájás.
Különösen nagy öröm járta át lelkünket, hisz elérkezett Dallam gazdisodásának napja. Dallam elég karakán, céltudatos és határozott jellem, aki emellett iszonyat bújós és dorombolós is. Újdonsült gazdijának rá volt szüksége, hogy feledtesse vele a mindennapi gondokat, táplálja szívében a szeretetet, agyában a pozitív gondolatokat. Most addig volt érdekes számára a hordozó, míg nem kellett benne maradnia, akkor ugyanis mindent megtett, hogy kikerüljön belőle. Amint elindultak, megpihent és halkan szemlélődött kifelé, hisz ez egy másik irány volt, amerre még nem járt, így vélhetően sejtette, valami új út vár most rá. Dallam távozása is könnyeket csalt a szemünkbe, hisz jó ideje boldogítottuk egymást. Nem különben mert FIV+ cica ő, ami hallatán nem fejvesztve menekültek el, hanem beengedték őt az életükbe. A FIV-es részlegen is érzékelhető volt hiánya, hisz Dallam inkább csak Tenkit viselte el, és tapinthatóbb lett a nyugalom, mondhatni szinte idilli, de ott még azért nem tartunk. Mindenesetre Dallamnak már szuper otthona, családja van, és ő is megtapasztalhatja milyen is igazi lakás cicának lenni, Szegeden.
Ragnar igyekezett mindent megtenni, hogy a menhelyi léte utolsó napjait emlékezetessé tegye. Rúfusszal együtt a féléves ismétlő, veszettség elleni oltásukat kapták meg, mivel annak is eljött az ideje. Viszont egyáltalán nem támogatta ezt a dolgot, úgy gondolta bogarásztuk eleget a napokban, szájában is matattunk minden nap, erre idehívjuk ezt a magas férfit... Köszönte, de nem kért belőlünk. Közeledésünkre elkezdett futkosni fel-alá, alig lehetett megfogni. Amint túl volt a szurin csak nézett, hogy ja, ennyi? Attól kezdte ugyanúgy ott sertepertélt, csak kellett egy kis színjáték, az önsajnáltatás nagyon ment neki a héten.
Bogink az első kombinált oltását kapta meg, ebben az elmúlt két hétben igazi kis királylányt ismerhettünk meg benne, amellett hogy napról napra gyönyörűbb, a természete is ugyanolyan finom és kedves. De nagy játékos is, ami kölyökcica esetén teljesen rendben van, sőt elvárás a jó kedv és szórakozás!
Eljött a várva-várt nap a fiúk életében. Igazán szép, nagy kamasz kandúrokká nőtték ki magukat a bekerülésük óta. Rúfusz és Ragnar mindig is elválaszthatatlanok voltak, még anyjukkal együtt is mindig szorosan összetartott a kis család. Ahogy ketten maradtak, még inkább összezártak és amellett hogy nyitottak a többi társuk felé is, szinte mindent csak és kizárólag együtt csináltak. Nem volt kérdés, hogy csak együtt keresünk gazdit nekik és biztosak voltunk abban, nem hiú ábránd mindez. Most egy családhoz kerültek, ahol még egy kislány "tesójuk" is lesz, így mókában és kacagásban biztos nem lesz hiány. Az ikrek némi tiltakozás után elindultak hazafelé, Szegedre és izgatottan várjuk a fejlemények, hogy sikerült a beilleszkedésük. Nélkülük a szoba üresnek hatott, hisz mindig ők botorkáltak az ember lába alatt és generálták a folyamatos eseményeket, ezzel felbuzdítva a többieket is a mindenféle turpisságra.
Most pedig mindannyian elvannak a kis világukban, ami nagyon furi egyelőre.
Egy különös szépség érkezett a gondozásunkba, aki beszállítójától a Fluffy (ejtsd. Fláffi) nevet kapta. Fluffy jó ideje Béketelepen bandukolt. Egy nő megsajnálta és elszállásolta egy éjszakára, mivel jöttek a méghidegebbek. Az egyik lába hiányos, hosszú szőre egyben összeállva, ennek ellenére kedves természetű. Egy fiatal nő átvette a cicát és jelezte felénk. Bekerüléséig otthonában tartotta, a nyaka körüli szőrcsimbókokat lenyírta és várta, hátha jelentkezik érte az eredeti "gazdija". Mi megdöbbenve tapasztaltuk szőre állapotát, mert az emberek nagy része a külcsin alapján választ társat, a hosszúszőrű cicák különösen szemet gyönyörködtetőek. Erre itt van ez a csupa loncs, ápolatlan ám kedves lény, aki biztos élvezte volna a fésülgetést. Most viszont munkatársammal, a hátán nagy részben megnyírtuk a szőrét, szinte teljesen kopaszra, mivel nem lehetett tudni, esetleg valami sérülés, seb lapul-e az összetapadt szőr alatt, vagy csak több hónapnyi elhanyagoltság az. Szerencsére teljesen ép a bőre, a szőrnyírást is dorombolva tűrte. Beszállítója jelezte, hogy a hiányos lába mintha akadályozná őt és érzékeny lenne, ezért azonnal kértünk időpontot a vizsgálatához.
Ugyanakkor Vendi belecsaphatott a lecsóba, mától ő is a gazdis cicák táborát erősíti. Sokkal nyitottabb és érdeklődőbb volt új családjával szemben, akikkel hamar megtalálta az összhangot. Ismerve őt, a kezdeti félénkséget biztos gyorsan legyőzi, mert otthon méginkább imádni fogják és maximálisan beillik ebbe a fiatalos, energikus közegbe. Vendi szintén szegedi szobacica lett.
Az ikrek helyét befoglalta Alma és Anka. Azért esett rájuk a választás, mert látogatókat fogadtak Budapestről. Valamint azért is, mert Anka kellően nyomulós ahhoz, hogy kicsit csillapítsa az ikrek után maradt űrt. Alma azonnal a kanapé alatti kosárban találta meg a biztonságot nyújtó menedéket, minden ismerkedni vágyó lakótársát elhárította. Anka szinte azonnal körbejárt mindent, igaz őt is inkább az új szoba érdekelte mintsem a cicák, így tőle is elhangzott egy-egy fújás. Nap végén együtt pihentek az ágy alatt, ami teljesen természetes. Pár nap alatt úgyis akklimatizálódnak majd. Vasárnap megérkeztek a látogatóik. A házaspár csak úgy tudta megcsodálni Almát, hogy a kosárral együtt kihúztam a kanapé alól, pár másodpercig ott maradt, de nem mutatott hajlandóságot az ismerkedéshez. Tőle ez egyáltalán nem meglepő, valamiért tart az emberektől eleinte. Anka maga sem tudta eldönteni barátkozzon vagy sem, kicsit ott is volt meg nem is, akkor inkább kalandozott, nézelődött másfelé. Még Alga is szimpatikus számukra, így egyelőre nem született meg a döntés.
Hetfőn újabb jövevénnyel ismerkedtünk meg. Ő egy hamuszürke, vagy ha jobban tetszik kék kb. 5 hónapos cicalány, aki Muci névvel került hozzánk. Mucit egy idős pár kapta a családtól két hónapos korában. Ahogy az lenni szokott, Muci túl aktív az ajándékozottak számára. Tele van energiával és buzog benne a tettvágy. Egyelőre Muci megilletődött, ahogy egyedül, elzárva egy idegen helyre csöppent, de egy kis simogatásért hajlandó volt közelebb kúszni. Nem telt bele sok időbe, harmadnap már úgy üvöltött a ketrecben, mint akinek ráesett valami a lábujjára. Borzasztó volt hallgatni azt a hisztit, csak mert nem ő volt a középpontban. A bezártságot nagyon rosszul viseli, pakol, felborít mindent, ugrál és káoszkodik, mindezt üvöltve, úgyhogy nagyon várjuk, hogy leteljen a két hét karanténidő... Muci teljes neve Hisztis Mucika, ami nyilván változik, ha kikerül onnan, mentségére szóljon, hogy nagyon emberközpontú.
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott Blanka és Fluffy. Blankának lett egy ismétlő FIV/FeLV tesztje, biztos ami biztos alapon, szerencsére negatív. A labor eredményei is meglepően jók voltak, némi gyulladást mutatott ki, de ezt tudtuk is, hisz a szájürege volt gyulladásban. Kapott antibiotikumot és szteroidot. A hátszőr tépkedése pedig hormonális eredetű probléma, arra nincs kezelési mód, várunk vele. Nagyon örültünk a jó híreknek, kicsit aggódtunk, hogy nála is valami szervi dolog lehet, de ezt leszámítva makk egészséges Blankuci.
Fluffy is vele tartott, ő is gyorstesztelve lett, szintén negatív eredménnyel. Ha már ott járt, gyors ivartalanították is a kandúrt, mivel a lábával egyelőre nem volt tennivaló. Ez veleszületett rendellenesség, nem fejlődött ki a lábvége, csak térdhajlatig. Majd figyeljük, hogy boldogul vele és ha úgy ítéljük tényleg akadályozza vagy fáj neki, akkor újabb időpontot kérünk amputálásra, egyelőre más tennivaló nincs vele. Az biztos, hogy nem terheli, hisz rövidebb, elméletben használja, de csak a levegőben kalimpál, a célját nem szolgálja, így a járása labilisabb. Míg ott van nekünk Mozart, aki úgy suhan 3 lábbal, mint a szélvész. Lehet ésszerűbb a műtét mellett dönteni, de még úgy is várnunk kell vele. Mindenesetre Fluffy kicsit morci volt az altatás után, nem is tudta doromboljon-e, vagy csak csúnyán nézzen, de legalább ezen is túl van.
Rég volt ilyen hideg, mint ezekben a napokban volt. Notórikus kijárósaink is csak addig paskolták az ablakot, hogy kiszeretnének menni, míg ki nem nyílt az ablak és hirtelen a nagylegényekből baba cicák váltak, azonnal keresték a pihe-puha meleg fekhelyeket, ahova begubózhattak.
Rendhagyó módon állatorvosunk pénteken érkezett ki a szokásos heti vizitre. Kombinált oltást Murci, Alga és Zsazsa kapott, míg veszettség ellenit Mozart, Alma, Anka, Dorka és Sanyi.
Többen várták ezt a pillanatot, elsősorban Zsazsa gazdijelöltjei, kik már szombaton meg is látogatták kiszemeltjüket. Ő aztán egy pillanatra sem esett kétségbe az idegenek láttán, azonnal a családfő szívét ment meghódítani, hisz tudta, a női tagoknál már így is ő az abszolút befutó. Az egész család odáig volt érte, Zsazsa is nagyon jól érezte magát a társaságukban, és arról még sejtése sincs, hogy egy szintén tiszta fekete apró nyuszika lesz a leendő játszópajtija.
Lili ismét a menhelyen töltötte szabadnapját, elsősorban a cicáknál segített be, amiért nagyon-nagyon hálásak vagyunk!
Dorkához is megérkezett egy kedves, fiatal pár, kik már rég beleszerettek fotójába, és kitartottak választottjuk mellett. A személyes találkozó sem okozott meglepetést, Dorka jópofa cicalány, pont olyan, amilyennek a pár elképzelte leendő kiskedvencét. Dorka Danteval együtt felköltöztek a kisszobába, hisz Vendi nélkül a szoba szinte csendessé vált. Nixon is sokkal kiegyensúlyozottabb, hogy nincs akkora őrület, pedig az ő tesói sem voltak különbek. A két kis fekete testvérpár azonnal beilleszkedett a kicsik közé. Ez számunkra is előnyös, hisz Dante szemét 3x kell kezelni egy nap, az előző helyen pedig jobban eltudott rejtőzni, ha nem akarta a szemcseppezést.
34 bársonytalpú védencünkkel köszönjük szíves figyelmüket!
Reni
Hozzászólások