Alig pár nap Hanna és Valdó gazdisodásáig, ezért felköltöztek az örökbefogadó konténer kisszobájába erre a kis időre. Nagyon jól vették az akadályt, igaz ismerős arcok is voltak ott Zente és Zerge személyében. Valdón mindig csodálkozunk, hogy szemek nélkül is annyira ügyesen feltalálja magát és úgy közlekedik, mint egy látó cica. Hihetetlen, micsoda érzékekkel bír ez a pihe-puha fiúcska!
Hosszas várakozás, valamint többszöri egyeztetés után kollégánk az állatorvostól visszafelé betért egy családi házhoz cicákért. Nem szeretném részletezni a körülményeket, csak annyit, hogy a cicák nem voltak jó helyen, nem kaptak megfelelő ellátást. Sok kölyök elveszítette az életét ebben a pár hónapban, míg a várólistáról bekerültek. Nem a nemtörődés miatt, inkább a tudatlanság miatt alakult ki ez a helyzet.
A beszállításuk előtti napon is jelezte a férfi, hogy az anyacica, akinek pár napos babái vannak ismét eldőlt az udvarban, nem tudott lábra állni, valamint az egyik nagyobb kölyök a haláltusáját vívja éppen.... Ezek ismeretében érkezett meg kollégánk a cicákért. Pontosan nem tudtuk, mennyi cica ér ide és főleg azt nem, mire számítsunk. Az anyacica egyáltalán foglalkozik-e kölykeivel az "eldőlés" után, vagy olyan állapotban lesz, hogy az ő élete is kérdéses? De megérkeztek. Nem mindannyian, mert a kölyök, ki előző nap küzdött, reggelre feladta a harcot. Elsődleges szempont a kölykök, valamint a nőstények begyűjtése volt. Erre kértük a férfi segítségét, hogy begyűjtse a nőstényeket, de voltak, akik megriadtak és elfutottak. Az anyacica és öt kölyke, egy nőstény, két picit nagyobb és két kisebb kölyök érkezett, kiknek elméletileg nincs anyjuk. Mindenesetre kaotikus volt minden, de legalább ők 11-en esélyt kaptak. A többiekkel kapcsolatban még lesz egy körünk a későbbiekben.
Anyacica a Niké nevet kapta, fiatal még, nagyon vékony de továbbra is szépen foglalkozik kölykeivel. A kölykök nemét illetően még mindig nem jutottam dűlőre, mert az esetek többségében mindannyian kandúrkának tűnnek, de kettejüknél a színezetük miatt annyira csalókás, hogy az ő nevük még teljesen képlékeny.
A másik fiatal nőstény a Trina nevet kapta, ő a két nagyobb kölyökkel lett elhelyezve egyelőre. A kis fehér lányka a Triniti, míg a legnagyobb kandúrka a Titó nevet kapták. Triniti egyelőre a legfélénkebb, de mentségére szóljon, hogy különleges heterokrómiás, azaz felemás szemszíne mellett nagy eséllyel siket. Nem reagál hangokra, a táp csörgésére sem, ha hátulról érintjük meg, megretten.
A kisebb szürke tesók a Tini és Titi nevet kapták. Titi állapota válságos, iszonyat vékony, hatalmas hassal, csak mered maga elé és a székletét sem tudja tartani. Általános állapotuk, hogy mindannyiukban hemzsegnek a bolhák, és a féreghajtás is durva eredményeket produkált. Durva hasmenése is van mindannyiuknak, megkezdtük a kezelésüket.
Csütörtökön állatorvosunk is megnézte Titit, de semmi többet nem tudott már javasolni, minthogy folytassuk a kezelését, amit telefonon keresztül javasolt beérkezésekor. Pár falatot eszik, naponta akár többször is kell cserélni alatta a fekvő rongyot, mert nem megy el az alomig, ücsörög egy helyben, dől belőle a híg széklet. Többször lett lefürdetve a popója, kapja a hasfogót, antibiotikumot, féreghajtót, probiotikumot és infúziót is.
Günter tályog utáni sebe gyönyörűen begyógyult, nyoma sincs és a szőre is szépen elkezdett visszanőni.
Majd elérkeztünk a péntekhez, amit már nagyon izgatottan vártunk mi is, nemkülönben Valdó és Hanna gazdijai. Igazán szívmelengető és könnyfakasztó gazdisodás volt ez, hisz leendő "anyukájuk", ki több benyújtott kérelem után tudott Magyarországra jönni, most találkozott először a kicsikkel. Amint Valdónk kirobbant a kis szobából, a nő könnyek között ölelte magához. A kicsik egy nagy méretű hordozóba utaztak, komfortosan berendezve mindenféle fontos dologgal, mini alomtálcával, párnácskával, vízzel, hogy a hosszú út alatt semmiben sem szenvedjenek hiányt. Persze étel is rendelkezésükre állt, ha esetleg megéheznének az úton Németországig. Sok boldogságok kívánunk nekik!
Viszont a boldogságunk nem tartott sokáig, mivel Titike szombat reggelre feladta a harcot. Ilyenkor kicsit magunkat is okoljuk, hogy mit lehetett volna még tenni, de sajnos nála valami csoda segítségére lett volna szükség... Nagyon sajnáljuk...
Kis tesója, Tini átköltözött a nagyobb cicákhoz, ahol kiderült, hogy Trina lehet az anyukája, hisz azonnal üdvözölte őt, Tini pedig nekiállt cumizni. Ahhoz képest, hogy azt a hírt kaptuk, nekik nincs anyjuk, érdekes volt ez a reakció tőle. A pár nap elteltével még az is felmerült bennem, hogy lehet a nagyobb kölykök testvérek, csak a fejlődésük valahol elsiklott egymás mellett...
További izgalmakkal telt a nap, hisz "kicsilányunk" Bubi próbaidőre utazott. Nem szoktunk ilyet csinálni, de az ő esetében fontosnak találtuk. Mint beszámoltam róla korábban, leendő gazdija esélytelen cicát szeretne örökbefogadni, kutyus mellé. Bubika azonnal belefészkelte magát a nő ölébe, ezzel egyidőben a szívébe is. Viszont adott egy kutyus is, ki nagyon jó természetű, viszont Bubi életvitelszerűen nem élt együtt kutyával. Biztosak voltunk benne, hogy nem lesz gond, mivel nagyon társasági lény, de az ördög nem alszik... Ha több napig stresszel, nem eszik és feszélyezi a kutyus jelenléte, akkor azonnal visszakerül, nehogy berobbanjon nála a betegsége. Ezért van ez a különleges helyzet, a próbaidő. Nagyon bizakodunk!
Zorka anyacica is felköltözött a kis szobába kölykei mellé. Ő is szinte azonnal, zokszó nélkül beolvadt cicatársai közé. Következő pillanatban már azt tapasztaltuk, hogy a kifutóban nézelődik, nyitott és érdeklődő volt a külvilággal kapcsolatban is.
A dupla ketrecbe átköltözött Regina és a fiúk, mert Ragnar és Rúfusz hirtelen elkezdtek nyúlni, egyre nagyobb a mozgásigényük, viszont egyelőre nem nagyon van olyan hely, ahová kitudnánk őket rakni. Hátra van még egy oltásuk, de legalább sokkal nagyobb helyen tudnak birkózni addig is.
Az új hét újabb eseményeket tartogatott. Közte azt is, hogy megérkezett az ősz és a hűvös éjszakák. Muszáj becsukni az ablakokat délután, amit többen sérelmeznek. Főleg a FIV-es részleg lázong teli szájjal üvöltve, hogy ők aztán ki akarnak még menni, avagy jön a hiszti és a feleselés, hogy nem akarnak bejönni. Ilyenkor nem is annyira éhesek, vagy ha mégis, akkor sem jönnek be, vagy azzal a lendülettel fordulnak is ki, mert tudják, hogy nem véletlenül állunk az ablak mellett lesben. Aki addig bent volt, az is szívesebben megy inkább ki, mert pont akkor van kint dolga, eszébe jut, hogy kint van a tálkában víz és csak onnan tud inni, a benti extra 3 itatótál biztos nem olyan jó... Szóval kész kabaré! De emellett látogatóink is érkeztek. Egy egyedül élő nő érkezett ki húgával cicanézőbe. Bármennyire is meglepődtem, Molly varázsolta el. Mollyról köztudott, hogy igen makrancos, öntudatos cicalány, aki fokozatosan nyílt meg előttünk is. Viszont a gazdijelöltjével kedves volt a maga módján, egyszer-kétszer rápaskolt a kezével, jelezvén, hogy elég volt a simi, majd következő pillanatban újra törleszkedett. Ez sem tántorította el, ugyanolyan szeretettel és mosollyal a szemében fordult Mollynk felé. Kétség sem fér hozzá, hogy kellő türelemmel és ezzel a végtelen nyugalommal és szeretettel ami árad leendő gazdijából, Molly egyedüli cicaként teljesen kitud bontakozni és örökre hátra hagyhatja az állandó védekezést, amit így is szépen sikerült már levetkőznie.
Niké kölykeinek szemecskéi elkezdtek kinyílni. Kettejüknél segíteni kellett az összeragadt szemüket nedves törlővel kitakarítani. Szemcseppet is kaptak, aminek köszönve már a következő nap minden apró, kerek szemecske meredten nézett ránk. Amúgy nagyon viccesek, mert nem nagyon tudnak még menni, 2 hetesek a pöttömök, és gyakran felborulnak. Hassal és rózsaszín talpikkal merednek az ég felé és nagyon ficánkolnak a poci simikor. Sokat magyaráznak már most, meglepően hangos társaság. A nemük kettejüknél még mindig kérdéses, továbbra is a legtöbb esetben fiúk, ezért a következő bejegyzésnél szeretnék név szerint kitérni rájuk. Remélem addig csak összejön.
A többi friss lakónk úgy tűnik rendbe jött, a kölykök hatalmas pocakja is normál formát öltött, kedvük és étvágyuk is jó.
Csütörtökön Regina és fekete kölykei megkapták a veszettség elleni oltásukat. Ragnar próbált meg mindenáron harcolni a doktor úrral, de próbálkozása kudarcba fulladt, hisz olyan gyorsan megkapta a szuriját és mehetett vissza anyja szoknyája alá, hogy igazán bele sem tudta élni magát a puffogásba. Visszatérve anyjuk szoknyája alá... Igen, a fiúk jó nagy kajlák, ennek ellenére még mindig anyjukon csüngnek és az ivartalanított, türelmes anyjuk továbbra is hagyja magát nekik, hogy szopizzanak. 5 hónaposak és még mindig összevannak nőve. Ők egy nagyon kedves kis család.
Tea éves ismétlő kombinált oltását kapta meg. FIVes cica lévén nagyon jó kondiban és általános egészségügyi állapotban van, náluk nyilván fokozottabban kell erre is figyelni, de szerencsére ő is a tünetmentesek táborát erősíti.
Majd hétvégén megtörtént a várva várt Bubink lepapírozása, ettől kezdve hivatalosan is gazdis a kicsilányunk! A gazdijával szinte napi kapcsolatban voltunk, így nyomon követhettük szinte minden napját, első találkozást a kutyival, első közös estét és reggelt. Minden végig nagyon könnyedén történt, Bubi csüngött új emberén végig és kihasználta, hogy most már tényleg csak körülötte forog a világ, ahogy megérdemli! Bubi másodjára gazdisodott, leukózisos cicaként nem mertünk ebben hinni, hogy valaha is megismétlődik, ezért igyekeztünk a lehető legjobban elkényeztetni őt. Szinte itt nőtt fel a menhelyen, megszoktuk, hogy mindig mindenhol van, láb alatt, nyakunkban, ölünkben, csimpaszkodik a nadrágunkban és már egy hete hiába pásztázzuk a szemünkkel, mire leesik, hogy ő bizony már mást boldogít és kívánjuk, hogy ezt nagyon hosszú éveket át tegye!
Az aktuális létszám 49 fő. A cicáink nevében is köszönöm szépen, hogy ismét velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások