Varázslat történt! Valami olyan dolog, amiben még reménykedni is alig mertünk és végül beteljesedett! Új korszak, új időszámítás kezdődött, amit még mindig félve merünk elhinni, hogy nem csak álom, hanem valóság! Bővebben is kifejtem a beszámoló végén, csak ez akkora szenzáció, hogy szeretném mihamarabb világgá kürtölni!
Sajnos arról még nem tudok beszámolni, hogy a hordozóból kiszabadult Trina előkerült volna... Még mindig nem adjuk fel, a sarki boltos néni is értesítve lett róla, ha esetleg hall ilyen cica létéről, azonnal értesítsen minket. Az élőcsapda azóta is folyamatosan készenlétben áll és minden nap ellenőrizzük, friss élelmet rakunk bele. Az utóbbi napokban új lakója akadt a csapdának, egy kis süni, aki nagy kedvencünk lett és vigyázunk rá, mint a hímes tojásra. Jóízűen befalja az ételt, szinte patyolat tisztán hagyja maga után a tálkát. Türelmesen várja érkezésünket, addig mindig bevackol és szundikál. A kicsi ügyesen megtanulta használni a csapdát. Amint kinyitjuk az ajtaját, kap még egy kis kajcsit az ajtóba csalinak, aminek a sünivel együtt nyoma vész nem sokkal a távozásunk után. Gyanúsan mindig egyre nagyobb szalmakupacban fekszik a kis drága, azt viszont nem szeretnénk, ha ott telelne a csapdában. Megpróbáljuk átszoktatni máshová, míg teljesen tele nem lesz a pocakja és szépen átalussza a telet.
Az viszont elmondhatatlanul nagy boldogság számunkra, hogy Nelsonka elkezdett enni. Eleinte csak pár falatot, de napról-napra jobb étvággyal fogott neki. Ez a tipikus "leomlik a kő a vállunkról" érzéssel tölt el minket, hisz több napon keresztül harcoltunk érte/vele, hogy újra önállóan lássuk enni. Ezzel egy időben egyre aktívabbá vált, fogózik tesóival, nagyokat ugrál és minden érdekli, újra visszatért belé az élet! Körülbelül 2 hétig csak vegetált és most mindent be kell pótolnia, ami addig kimaradt a mindennapjaiból. Nagyon cuki és iszonyat boldogok vagyunk miatta. Az azóta eltelt idő alatt pedig bizton állíthatom, hogy Nelsonnak kölyök cica formája lett, igaz kisebb mint tesói, de ha ilyen jó ütemben halad, akkor hamarosan utoléri bátyjait.
Dr. Tímár Endre rendelőjében járt Fintor és Cirok. Cirok ivartalanításon esett át és FIV/FeLV gyorstesztelve lett, ami a várt negatív eredményt produkálta. Fintornak szép mosolyt varázsolt a doktor úr, egy fogát kihúzták és fogkő eltávolítása is volt. Mindketten jól viselték a beavatkozást, kicsit kótyagosan ugyan, de éberen tértek vissza. Önkéntesünknek, Adrinak köszönjük szépen, hogy elvitte a fiúkat.
Gyorsan elérkeztünk a hétvégéhez. Látogatókat vártunk Gombóchoz. A család Budapestről érkezett hozzá és szinte azonnal elkezdett haverkodni az apával. Az anya felé is mutatott szimpátiát, viszont mindig megriadt a kislányuk hirtelen mozdulataitól. Innen jött az ötlet, hogy megmutassam Reginát, kinek közvetlensége utánozhatatlan. Regi azonnal dobta el magát, bújt mindenkihez és dorombolt gőzerővel. A család ilyen jellemű cicát szeretett volna, ám még át kellett gondolniuk, megbeszélniük a látottakat, amit szoktunk is kérni. Nem szeretnénk, ha bármely választás elhamarkodott lenne, aminek a cica inná meg a levét. Mindenesetre a pár nap gondolkodási idő még mindig tart... De legalább cicáink kiélvezték a plusz simiket.
Újabb 4 aprósággal lettünk többen. A kölyköket egy dobozba hozta ki egy apa gyermekeivel, kiket az udvarukban találták előző nap Szőregen. Mivel nekik nincsenek állataik, előző nap körbejárták a környéket, hátha valaki felismeri a kicsiket, vagy szeretné befogadni. Nem tudtak velük mit kezdeni, így kihozták. Ez nem így működik nálunk, mindenki hosszasan vár, míg be tud jutni a cicája, de nagy valószínűséggel sorsukra maradtak volna, mert a család nem tud gondoskodni róluk.
Egy szó mint száz, a kicsiket fogadtuk. A bolhásságnak valami elképesztő szintjét ütötték meg, emellett tyúkól szaguk volt, bundájuk ürülékkel teli... Az emberi kéz számukra mumus. Ha épp nem menekültek akkor eldobták magukat hanyatt és fújtattak, puffogtak mint egy vipera. Viszont éhesek voltak, nagyon éhesek és azonnal kikapcsolt náluk az önvédelmi ösztön, csak falták be az ételt. 3 trikolor lányka van, ők Vendi (a legérdeklődőbb), Vikica (a legvisszahúzódóbb), Vanda (a legvadócabb) és egy kandúrka képviseli a családot, ő Vince, a legétkesebb.
Velük már biztos, hogy nem fog találkozni Frappé, hisz ő rövid menhelyi pályafutása után csomagolta bőröndjét és új családja rajongása közepette hazaindult Szegedre. A fiatal pár most is ugyanolyan, sőt ha lehet még fokozni, nagyobb lelkesedéssel és szeretettel köszöntötték Frappét, aki szinte azonnal ugrott karjaikba. Első pillanattól kezdve odáig volt a párért, ami az idő múlásával egyre csak fokozódni fog, ebben biztosak vagyunk, hisz a szeretettára kifogyhatatlan!
A négy apróság a napok előrehaladtával semmit sem változtak, ami az étvágyukat illeti. Viszont felénk apró léptékben nyitnak. Ha nem is nyitnak, de elfogadnak minket. Pánik fújás is elvétve hagyja el a szájukat, akkor is csak egy-egy, de előfordul, hogy úgy lehet hozzájuk érni, hogy meg sem mukkannak. Vikica továbbra is elvonul, de ő a legkezesebb, míg Vanda félénksége, verbális támadása ellenünk kitart...Vendi és Vince pedig ott csüng már a ketrec ajtaján, amint meghallják, hogy érkezünk és torkuk szakadtából üvöltenek, míg sorba nem kerülnek. Ők is inkább csak akkor puffognak, ha felemeljük őket, de egyelőre inkább csak az érintést gyakoroljuk, az emelés ezután jön.
Rohamtempóban teltek a napok. Mi már tudtuk mire fog sor kerülni hétvégén, és nagy volt az izgalom is emiatt. De előtte volt még állatorvosi vizit is, ahol cicáink, Darma, Cirom, Tücsike és Boci Joci ismétlő veszettség elleni oltást kaptak, míg első kombinált oltásukban részesültek Cirok, Triniti és Tini. Titó kimaradt a buliból, mivel előző reggel már könnyes, csipás lett a szeme. Ezt leszámítva semmi egyéb tünetet nem produkált, de nem akartuk megkockáztatni, hogy gyengélkedő cicát oltassunk be. Megfigyelés alá került.
Majd elérkeztünk a péntekhez, mikor is látogatót fogadtunk, ki elsősorban Ignác miatt érkezett, mivel idősebb, nyugodt természetű cicát szeretett volna. A nagy kandúr a polcon, a kinevezett helyén ejtőzött éppen. Némi simítást is tűrt a számára idegen fiatalembertől, de ezt leszámítva úgy tűnt, inkább lenne valahol máshol éppen. A kis szobában Zorka keltette fel érdeklődését annak ellenére, hogy csak kerülgette őt, de tartotta a tisztes távolságot. Zorka szívét meg kell hódítani, de látszott rajta az érdeklődés. Viszont Rijéka olyannyira meglepett, számára nagyon szimpatikus volt a látogató és soha nem tapasztalt elánnal illegette-billegette magát előtte, dorombolva tűrte a simiket, még a pocakja is fel-fel villant. A férfi kért pár nap türelmi időt, hogy átgondolja a döntését, ami jelen esetben meg is született és Zorka lett a befutó!
Cirok negatív teszttel és friss oltással átköltözött a felkészítő szobába. Ott a jól összeszokott társaság ügyet sem vetett a friss lakóra, ők annyira kaja orientáltak, hogy ha érkezik az étek, megszűnik a világ és akkor bármi történhet körülöttük. Cirok azért elindult felfedező körútjára, majd kényelembe helyezte magát a kanapé egyik szélében. Ebédidőben pedig a többiek között, mint aki mindig is ott lakott, állt neki falatozni.
Szombaton önkéntes nap van. Csilla két cserép cicafűvel lepte meg a bársonytalpú delegációt. Nagy sikert aratott vele, cicáink imádták, nagyon szépen köszönjük! Közben több önkéntesünk tett látogatást cicáinknál és halmozták el őket sok-sok simivel, amit szintén nagyon köszönünk!
És elérkezett ez a nap, ami miatt már két hete izgatott vagyok. Talán a vizsgadrukkhoz lehetne leginkább hasonlítani ezt az érzést, ami ezen a napon tetőzött némi örömkönnyel, izgatottsággal, pánikkal és újra örömkönnyekkel. Mint a bevezetőben is említettem, új időszámítás kezdődik számomra. A Fintor idejében és Fintor után...
Történt ugyanis a szomorú eset, hogy korábbi védenceink, kik hasonlóképp antiszociálisak voltak, Csipisz és Táncos együtt gazdisodtak. Minden teljesen rendben zajlott, a fiúk kinyíltak önmagukhoz képest az évek alatt. Mindenesetre gazdijuk végtelenül türelmes volt velük és remek szimbiózisba éldegéltek együtt, amiért nagyon hálás vagyok. Ám Csipisz elkezdte zihálva venni a levegőt, amire az állatorvosuk csak legyintett. Nem sokkal ezután, pár hete hétvégén az ügyeletes doki rendelőjében, a kezelő asztalon gazdija kezei között Csipiszke elment. Az oka rejtély, ezután Táncos alapos vizsgálaton esett át, ő teljesen egészséges szerencsére. Viszont magányos volt. Gazdija szerette volna, ha olyan cica lesz a társa, akivel valaha találkozott és ilyen cicánk csak egy van, a harmadik muskétás, kivel remek triót alkottak hajdanán. Fintor! Biztos valami női megérzés lehetett, hogy pont most kezdtük el kivizsgáltatni, újra tesztelni és rendbe hozatni fogsorát. Az a vicces az egészben, hogy ő is érezte, ez a nap más mint a többi. Már délelőtt bevackolta magát abba a bizonyos rattan hordozóba, ahová a cicák többsége költözött be gazdisodás előtt. Megmagyarázhatatlan jelenség, de nagyon sokszor tapasztaltuk. Régebben többször feküdt benne, de egy jó ideje máshol volt a pihenőhelye, most mégis ott találtuk mint már említettem délelőtt is, valamint még akkor is onnan szemlélődött nyugalomban, mikor berobogtunk a hordozóval érte.
Annyira tudta, hogy ez most jó utazás lesz! Nem kellett kergetni, pedig emiatt izgultunk talán a legjobban. Pillanat műve volt az egész és találkozhatott leendő gazdijával. Nála nem volt szükséges a látogatás, hisz nagy barátkozásra nem lehetett számítani, a gazdit is ismertük már, hogy tudjuk, a lehető legjobb helyen lesz. Az itt töltött majdnem 7 éve alatt a gazdisodására vajmi kevés esélyt láttunk. Volt hogy Icuval azon bánkódtunk, itt éli le az életét a menhelyen szegényke, pedig lehet ha kizökkenne ebből a környezetből.... De tudtuk azt, hogy a nála sokkal közvetlenebb cicáknak, kik idegenektől tartanak ám velünk tündériek is kevés esélyük van, nemhogy Fintornak, aki bennünk sem bízik teljesen ennyi idő után sem...
Most viszont madarat lehet velünk fogatni, hisz immár Fintornak is van saját, biztonságos otthona, régi jó barátja és családja.
Soha nem szabad feladni a reményt, még ha a szikra leghalványabb fénye pislákol csak, hisz vannak még csodák! Most bebizonyosodott két esetben is, hogy csoda létezik. Ebben a pozitív szellemben és örömmámorban köszönöm mind a 46 cicánk nevében is figyelmüket!
Reni
Hozzászólások