A korábban beérkező kolónia ott maradt társaik bejutását szerveztük a napokban. Három cicáról volt még szó, kiknek szűkösen, de előkészítettük a helyüket. Kollégánk állatorvoshoz igyekezett kedden és előtte bekanyarodott a cicákért. Ám ott a bejelentő férfi idős édesanyja csak egy cicával állt elő, a másik két kandúrt nem volt hajlandó a menhelyre adni. Bármennyire is próbálta fia és kollégánk is meggyőzni, nem jártak sikerrel, hajthatatlan volt. Ez a kandúr beteg volt, nemrég járt nála az állatorvos is, mert úgy tűnt, nem marad életben, úgyhogy ő jöhetett. Ennek tudatában nem tudtuk mire számítsunk az új cica fogadásánál. Szerencsére nem tűnt kritikusnak az állapota, lapos kúszásban haladt a ketrec egyik sarkába, ahol meghúzta magát, de ez teljesen természetes reakció. A kandúr 2 év körüli, bal füle kicsit rojtos, cakkos, tiszta bolha, de ezt leszámítva egy jóképű cica, aki a Cirok nevet kapta.
A nap még ha rövidebb időre is, de megmelengeti cicáink lakrészét, akik nem győzik magukba szívni az utolsó napsugarakat. Nagyon cukik ilyenkor, mert ahogy melegszik az idő, ott sorakoznak az ablak előtt és amint nyílik, szállingóznak kifelé. Leülnek és arcukat az ég felé emelve töltődnek D vitaminnal. Ők is érzik a közelgő hideget, ez az étvágyukon is jobban látszik. Gyűjtik a tartalékokat, annak ellenére, hogy bent, a fűtött helyen henyélnek miután csukódik az ablak.
A napsugarak maximális kihasználásában Günter is részt vesz. Tökéletesen beilleszkedett társai közé, nem tolakodó ám mindig ott van közöttük. A kifutóban is gyakran megfordul, elterül az egyik fekvőfelületen (persze az ablakhoz közel) és sütteti habtestét.
Sziporka havi gyógyszeradagja újfent esedékes. Már látjuk rajta, nem is kell a naptárat figyelni, mert szinte napra pontosan mindig ugyanakkor jön elő a nyálzás és nehézkes evés. Szerencsére pár nap alatt visszatér minden a "normális" kerékvágásba. Ilyenkor a nyelve sem lóg annyira ki és könnyebben tud falatozni, sokkal jobb kedvű, kijár a kifutóba és többet vegyül a többiekkel. Láthatóan nagy a kontraszt a gyógyszer előtt és utáni napokon.
Az öt apróság között Nelson továbbra is betegeskedik. Naponta többször kap legyengült állatoknak szánt táplálékkiegészítő pasztát kis adagokban. Emellett fecskendőből vizet, mert inni sem nagyon akar. A nem enyhülő hasmenése miatt gyógyszert váltottunk, ami mellé antibiotikumot és probiotikumot is kap. A többiek étvágya és kedve jó, egyre jobban cseperednek. Szinte mindegyikük dupla olyan nagy, mint Nelsonka. Néha vannak jobb pillanatok, mikor odamegy a tálkához és belenyal a kajcsiba, de utána inkább visszaballag az ágyikójukba, vagy szorosan odakucorodik anyjuk mellé, vagy felcsimpaszkodik az ölünkbe. Mindeközben tesói vagy falatoznak, vagy mindenfelé rohannak és játszanak nagyokat. Szívfacsaró látvány és felemésztő a tehetetlenség, mert nem tudjuk mivel tudnánk többet segíteni neki.
Állatorvosunk a vizit alkalmával ugyanezt a kezelést javasolta továbbra is. Mondta azt is, hogy vérképből lehet okosabbak lennénk, de a pár dekás picicicából fizikai képtelenség lenne elegendő vért levenni, így várjuk a sorsfordító csodát, amitől újra erőre kap ez a kis tünemény.
Cirok viszont napról-napra oldódik. Már toporog, ha meglát minket és mondja a magáét serényen. Türelmetlenül várja az ajtaja nyílását és szalad ki simogatásért. Az étvágyával sem volt baj a kezdetektől fogva, ami miatt aggódtunk is, hisz arról tudtunk, hogy napok óta nem evett előtte. Mindenesetre ennek nyoma sincs, jóízűen falatozik és amint elfogy, reklamál a repetáért. Egyre komfortosabban érzi magát, nagyokat nyújtózik és már a pocakját is mutogatja vakargatást remélve.
Következő héten Nelson mellé Nihill is csatlakozott, ezzel erősítve a nem evők társaságát. Nála is elkezdtük ugyanezt a tortúrát, ami pár nap után sikeresen át lendítette őt ezen az állapoton. Nelson viszont továbbra is kitart...
Drága önkéntesünk, Melinda kedves barátnőjével érkezett ki és a napjukat annak szentelték, hogy az összes almosládát átmosták és kifertőtlenítették. Elmondhatatlanul hálásak vagyunk nekik mindezért!
Rég számoltam már be Rozsdink állapotáról. Ő volt az, kit altatni akartak korábban. Még mindig nem ő a legszebb cica a környéken, de hisszük, hogy szép lassan felveszi a versenyt bármelyikükkel. Rozsdi szőre egyre szebb, egyre feketébb. Étvágya jó, mindig kitörő boldogsággal fogad minket és folyton úgy helyezkedik, hogy valamelyik testrésze hozzánk érjen. Az se baj, ha nem őt simogatjuk épp, akkor is odadugja buksiját, egy kis figyelem így is kijut neki. Hűséges követőnk bármerre járunk a lakrészükben vagy bármit teszünk éppen. Rendkívül pozitív karakter, mindenki felé bizalommal közelít, legyen szó emberről, vagy cicatársairól.
Korábbi védenceink, Azúr és Aida örökbefogadói látogattak ki, hogy adománnyal kedveskedjenek a bentlakók számára, valamint megsimogassák az arra igényt tartókat. Főleg Izzy tette-vette magát szokásához hűen, de még Fintor is engedélyezett némi simítást. Átlátogattunk a FIV-es lakrészbe is, ahol Darma varázsolta el a nyakban csimpaszkodós, ölelkezős bújásával a pár női tagját. Nagyon szépen köszönünk nekik mindent!
Később felköltözött Frappé a kis szobába. Meglepően fújkálás mentes volt az ismerkedés társaival. Egész jól megszokta a cicák jelenségét, mióta a gondozásunkban áll. Látogatókat vártunk másnapra és gondoltuk, ha netalántán valaki tipikus ölcicát szeretne, akkor legyen olyan is a bandában.
Nagyon jó megérzésnek bizonyult, mert a fiatal pár felnőtt, (az sem baj ha idősebb) bújós cicát szeretett volna. Frappé, ahogy azt vártuk is tőle, szeretetével azonnal ledöntötte lábáról a látogatókat. Ám Izzy sem tétovázott, bóbiskolt egyet a férfi ölében, míg mi beszélgettünk. Nagy volt a dilemma, hisz mindkét lányka egy igazi szeretetcsomag! Otthon átbeszélték, és a kis törtetőre, Frappéra esett a választás. Izzy elég speciális cica a maga 15 évével, ő annak is nagyon örül, ha kis időt lophat magának, amikor csak vele foglalkozik mindenki! Viszont Frappénak nem kell sokat várnia, leendő családja felkészül a fogadására, addig még pár napig kénytelen elviselni, hogy nem mindig csak ő van középpontban.
44 bársonytalpú védencünkkel köszönjük figyelmüket! Legyen szép napjuk!
Reni
Hozzászólások