A kialakult Koronavírus-járvány miatt egyre több szigorítást vezetnek be, ez alól mi sem vagyunk kivétel.
Meg kellett hozni azt a nehéz döntést, hogy a menhely is bizonytalan időre bezárja kapuit a látogatók előtt. Ez sokban megnehezíti az örökbeadást, hisz csak azok a cicák és kutyák tudják elhagyni a menhelyet, kiknek biztos gazdija van.
Elmaradnak a kutyusok által úgy várt szombati sétáltatások, és cica simogatások. Adományokat továbbra is tudunk fogadni a kapu elé kihelyezett gyűjtőládába, de sajnos nem tudjuk körbevezetni, megmutatni a menhelyet. Az állatok befogadása is fokozott óvintézkedések mellett zajlik. Nem könnyű ez a helyzet, de mindannyiunk egészsége a tét. Maroknyi csapatunk egy tagja sem eshet ki, mert 200 állat ellátását, jólétét nekünk kell biztosítanunk.
Míra cica igen szerencsésnek mondhatja magát, mert a házi karantén alatt bőven lesz ideje összeszoknia családjával. Kora délután megérkeztek érte fiatal gazdijai, hogy választott kiskedvencüket örökbefogadják. Míra segített a papírmunkában is, amint azzal végeztünk, már robogtak is Szegedre, új otthonába.
Mondhatni minden jól indult a héten. Cilike étvágya is visszatért, nem habzsolt, de azért eszegetett szépen lassan. Biztos, hogy valamelyik fájó foga a ludas, mert étvágya lenne. Fájdalomcsillapítót kap, úgy tűnik ez segít a falatozásban. Korábban adományban kapott cica tejet, azt lefetyelgeti jóízűen nasi gyanánt.
Csütörtökön állatorvosunk a vizit alkalmával megnézte, valóban nagyon csúnya a fogsora, olyan fogköves és lepedékes, hogy pici fekélyek jelentek meg az ínyén. Egy újabb gyógyszert írt fel neki, de sajnos ezen csak a fogászati beavatkozás segítene, ami mint már korábban említettem, végzetes kimenetelű az ő állapotában. Sajnos így meg alig tud enni, ez elég patt helyzet. Egyre feltűnőbben fogy, nagyon rövid idő alatt leromlott az állapota...
Első kombinált oltását Cili Juli kapta, aki mint egy ping-pong labda, úgy pattogott a padlóról a lemez szekrény tetejére. Onnan a ketreceket végigfutva az ablak keretén csimpaszkodott, mindezt azért, mert a doktor úr megnyomkodta a hasát. Megnézte hogy esetleg nincs-e aggodalomra ok ivaros cicalány lévén. Amint megnyugodott, gond nélkül megkapta az oltását és visszakerült tesói közé, ahol Jocika gyorsan a vigasztalására sietett némi arc puszival.
Ivartalanításon járt Bolyhos és Blans, mivel ők is gazdijelöltesek és hamarosan túl lesznek az utolsó oltásukon is. FIV/Felv tesztjük negatív és a műtétet is nagyon jól viselték. Másnap átköltöztek Suhanchoz és Sármhoz a felkészítő szobába. Azt nagyon élvezték, mindent felderítettek, alaposan körbe szimatoltak és a fiúkkal is azonnal összebarátkoztak.
Hétvégén Cilike már csak kis tejet ivott, viszont nagyon élvezte a napsütést. Sokat sütkérezett az ablakban, mint társai a kifutóban. Mondhatni mindenkinek vidám volt a hangulata. Sajnos ez nem tartott sokáig. Vasárnapra visszatért a hideg, mindenkinek szürkévé vált a kedve. Közte a miénk is, hisz Cilikét reggel alig találtuk meg, elbújt. Itt már gyanítottuk, hogy az eddig mindig központban lévő Cilike elbújása nem jelent jót.
Kora délutánra beigazolódott a félelmünk, Cilike szervezete feladta a küzdelmet. Ilyenkor jönnek a "mi lett volna ha" kérdések és agyalások. 3 hete derült ki a diagnózis, hogy vesebeteg. Amilyen jól elindult a gyógyulás útján, olyan drasztikusan romlott le az állapota. Már a rendelőbe pedzegették az elengedését, de kapott egy esélyt. Tudtuk, hogy ebből nem tud kigyógyulni, de ha nem romlik, akkor gyógyszerrel még hosszú, teljes életet élhetett volna... Köszönjük, hogy többen drukkoltak neki/érte és a gyógytápokat, amiket küldtek.
Nagyon hálásak vagyunk, hogy számíthattunk a segítségükre!
Hétfőn kisebb-nagyobb megszakításokkal havazott. Elég meglepődve ismerkedtek többen az itt-ott megmaradó hó látványával. A gyors szellőztetés alkalmával Gülüke nem tudott ellenállni és megtette első havas lépteit. Tetszett neki, mondjuk neki minden tetszik. A felnőtt cicáink nem kívánkoztak ki, de előszeretettel nézegették a hulló hópelyheket a meleg szobából.
Viszont a zord időjárás nem állította meg az idős bácsit, aki korábban Darmát hozta ki a menhelyre.
Már akkor is jelezte, van több cica, de majd keres megoldást számukra. Vasárnap telefonált, hogy csak behozná őket, mert a helyzet miatt nem tud gondoskodni róluk. Abban maradt kolléganőmmel, hogy e csodás hétfői napon visszacsörög és megbeszéljük, mikor tudjuk fogadni a cicákat. Ám ezt megkerülve, se szó se beszéd, kiállított a cicákkal, szám szerint öttel, hogy a kolléganővel le volt beszélve. Az emberi jóindulatnak is van határa! Természetesen megpróbált minket megvezetni az idős bácsi, aki elmondása szerint úgy szökött meg az házi karanténból, mert nem engedik őt kint járkálni, teljesen jogosan. A bácsi nagyon idős, ellátói nem hoznak a cicáinak enni, így megértem a kétségbeesését, de akkor sem megoldás mindent felrúgva, ideállítani ennyi cicával és aztán kolléganőmre hivatkozni...
Mindenesetre a cicák kikerültek az autóból, ketrecbe a kölykök, zsákban az anyjuk, aki ismét vemhes. Biztosak voltunk benne, hogy el kell őket szállásolnunk. Szerencsére egy család, így viszonylag könnyebb a helyzet, de akkor is gyors megoldást kellett keresni a vemhes cica ügyében. Az anya macska a Freya nevet kapta, a kölyköknél nemtől függetlenül történt az elnevezést. A legnagyobb, aki tagadhatatlanul kandúr fejű Frodó lett. A szürke cirmos volt a legérdeklődőbb, így ő Fáncsi, a legkisebb annyira édes volt, hogy rá a Fondü nevet aggattuk, míg a negyedik cica morcos arcocskája, szinte felhúzott orra miatt a Fitos nevet kapta tőlünk.
Keddre sikerült állatorvoshoz juttatnunk Freyát, középidős vemhes volt. Szerencsére a gyorstesztje negatív lett. Annak ellenére, hogy ez viszonylag nagyobb műtét volt, nem különösen rázta meg és ugyanúgy bújt és cukiskodott, mint korábban tette. Végtelenül kedves teremtés. A kölykei továbbra is megvannak riadva, még semmi kontaktot nem akarnak felvenni velünk. Általában nagyság rendben sorakoznak fel a ketrec legtávolabbi falánál, vagy az alomtálcába préselik be magukat mindannyian és amint egy kéz közeledik, rohannak mindenfelé és fújnak serényen.
Hat cicát vártunk a hétre, de a hirtelen jött rossz idő miatt tolódott az érkezésük. Szerdán érkezett meg az első két cica, akiket sikerült elkapniuk. Ők egy kiskerti teleken, egy lakókocsi alatt húzták meg magukat és éldegéltek gazdi nélkül. Etetőjük felfigyelt rájuk és elkedzte őket etetni, így kerültek várólistára. A cicák természetesen ivarosak, több generációs állomány. Mostani érkezők közül egyikük szintén vemhes volt, így neki még aznapra leszerveztük a műtétjét. Szintén elvégezték a gyorstesztjét, ami ugyancsak negatív lett, valamint kitakarították a szutykos fülét és megnézték a szemecskéjét, ami korábbi sérülés miatt olyan amilyen, de különösebb kezelést nem igényel. Ez a kicsit különc arcú, cukipofa a Piszke nevet kapta tőlünk, míg a nagyon hangos, fiatal kis pajtása, ki szintén nagyon kedves, mint kiderült a Rijéka név büszke viselője.
Csütörtökön megérkezett újabb két társuk. Két hatalmas feketeség, kik ránézésre is kandúroknak tűntek. Amint megnyugodtak, sikerült belőni a nemüket és Rió és Róma névvel illettük őket. A kezdeti pánikot hamar felváltotta az érdeklődés, valamint a simogatást is szépen tűrték.
Állatorvosunk kiosztotta veszettség elleni oltását Blansnak és Bolyhosnak, valamint Kóbor Gülükének. Éves ismétlő veszettségijét Teának és második kombinált oltását Tücsikének. A mindig nagyon tolakodó Tea megérezte, hogy valami készülőben van és a szekrény legmélyebb zugában húzta meg magát, ahonnan alig lehetett kikönyörögni. Mindig annyira meglepődünk azon, hogy pusztán a megérkezésünkből kitudják találni, kitől szeretnénk bármit is és mindig az adott cica tűnik el, mint a kámfor.
A hétvége ismét nagyon csendesen telt. Új cicáinkkal próbálunk minél többet ismerkedni, ennek eredményeképp már sikerült beazonosítani a négy F betűs kölyök nemét is. Valamint így, hogy mindannyian mernek enni előttünk, sort kerítettünk a nagy féreghajtásra. Rég esett szó róla, de ennek ellenére rendszeres jelenség. A régi lakókkal gyűlik meg mindig a bajunk, hisz ők rafináltak és tudják, miben mesterkedünk.
Ezért van, hogy náluk nem is próbálkozunk tabletta formájában, hanem rácsepegtető parazitamentesítőt kapnak, természetesen így is jár nekik a finom falatka. Fintor ennek a nagy mestere. Végig figyeli a kezünket és amint látja, hogy a falatkába valami került, nem kell neki. Az üres falat utána is szívesen lecsúszik. Ő lassan 6 éve a menhely lakója, nem dől be semmiféle cselnek.
38 cicánkkal köszönjük szíves figyelmüket és kívánunk kitartást ezekben a nehéz időkben!
Reni
Hozzászólások