A pár napja megérkezett Hanna enervált volt reggel. Étvágya sem volt, csak gubbasztott. Ilyenkor mindig a frász jön ránk és teljes tanácstalanságba esünk a pillanat töredéke alatt. Ám rövid idő múlva már ott találtuk a tálka mellett, és a maga csipegetős módján falatozgatott. Kapja az icipici adag gyógyszerét, immunerősítőt, szemcseppjét, így nem csoda ha a látványunk nem okozott kitörő lelkesedést nála. Mindenesetre a szeme szépen gyógyult és a kedélyállapota is napról-napra jobb lett. A társai is befogadták, próbálnak vele játszani, ám ő inkább pótanyja "szoknyája" alól nézelődik, vagy összeölelkezve Valdóval szunyókál. Ők nagyon egymásra találtak és ahogy az idő előrehaladtával megfigyeltük, segítik, támogatják egymást.
Ahogy a teljes gyógyulás mezejére lépett, a maréknyi cicalány (mert pár gramm hízás után biztosak vagyunk a nemiségében) felvette a család ritmusát! Akkora játékban van mindig a többiekkel együtt és olyan gyorsan szedi picinyke lábait, hogy alig lehet szemmel követni. Nagyon tündéri!
Sziporka amióta átesett a fogászati beavatkozáson, kicserélődött. Annyira aktív és kicsattanóan jókedvű lett a kis drága. Rendszeres tagja a kifutóban fetrengő társaságnak, már reggelente ő is kintről jelzi, hogy haladjunk-haladjunk azzal a reggelivel! Ami ennél is nagyobb jelenség, az Darma hangyányi előrelépése. Ő továbbra sem szereti cicatársait, de reggelinél is közelebb merészkedik és lebukott, hogy többszöri ablakon át leselkedés után ő is kimerészkedett pár másodperc erejéig a kifutóba. Előbb-utóbb csak rájön, hogy a többiek miért ugrálnak ilyen előszeretettel az ablakon kifelé. Hozzáteszem, pont egy csepergős, borongós időt választott a felderítésre, mivel szabad volt a kifutó, a többiek bent henyéltek addig.
Fitos és Fondü akkora barátságba keveredett Bubival, hogy a lányok folyton együtt bandáznak. Ennek köszönve Günter átköltözött a lányok korábbi lakrészébe. Nagyon nem halad a barátkozásunk, első simítás után kihátrál, összehúzza magát amilyen picire csak tudja. Mindenesetre most nagyobb élettere van, többet is tudunk a szocializálásával foglalkozni. A töretlen étvágyának hála igazán csinos lett a kandúrka, de azért még erősödnie kell kicsit ahhoz, hogy megkezdődjön az oltási programja.
A hét közepén Valdónkkal jártuk újra az aggódás útját. Csütörtök reggelre nem kocogott enni, rá ez egyáltalán nem jellemző és a járása is merev volt. Pár lépés után leült. Aznap volt az állatorvosi vizit napja, úgyhogy első utunk hozzá vezetett. Kicsit púpos volt a háta is, de külsérelmi nyomot nem talált rajta a doktor úr sem. Megüthette magát a játék hevében. Kapott szurikat, ez meghozta gyümölcsét, mert délutánra jóízűen lakmározott. Másnapra kicsit többet mozgott, de túlzásba nem vitte a játékot, legalább az étvágya visszatért. Harmadnapra viszont nyoma sem volt a fájdalomnak. Szeméből folyamatosan szívódtak fel a varratok, és amikor mind eltűnt annyira gyönyörű lett a kis pofija, nem győzzük csodálni!
Vákum szépen felcseperedett már, így megkezdődött az oltási programja. Első kombinált oltását ügyesen tűrte, nyikkanás nélkül a nyakigláb kandúrka. Ő folyamatosan ügyben van, mindig van mit csinálnia és egy pillanatnyi ideje sincs egy helyben ácsorogni. Fotózni is álmából felverve lehet, mert különben csak elsuhanó pacákat lehet megörökíteni róla.
Szombaton megérkezett Gülühöz leendő családja. Pár órát együtt töltött a fiatal pár cicájukkal és már nagyon várják, hogy ténylegesen az ő cicájuk legyen. Még két hetet kell várni a nagy pillanatra, hisz a fiatalok akkor tudják elvinni őt. Jutifalat virslit is hoztak Gülinek, aki önmagát nem meghazudtolva befalta mindet. Ebédkor csak elterülve pislogott mélyeket a többiekre a tálkák mellől.
Majd vasárnap reggel, a reggeli menhelyi körjárat idején arra lettünk figyelmesek, hogy a kutyakarantén lakói nagyon ugatnak kifelé. Őzek jellemzően járnak erre, gondoltuk most is az lehet. Egy fehér kis gumót láttunk a bokrok szélében. Jelezte ott létét nagy hanggal, de ezt az ugatástól nem hallottunk, mindenesetre a csapatmunka meghozta gyümölcsét és a kiscica biztonsággal bekerült a menhelyre. Nem tudjuk hányszor lesz még ilyen, hogy valaki játszi könnyedséggel kihajít egy kisállatot, majd lesz vele valami címszóval és alszik nyugodtan éjszaka. Tudom, hogy iszonyat hosszú a várólista, de azt is tudni kell, hogy annak ellenére, hogy mindenkinek a saját ügye a legfontosabb, mi naponta több ilyen nagyon fontos, sürgős, talált és "szomszéd macskája odafialt" házi szaporulatokról kapunk jelentést. Nekünk mind ugyanolyan fontos, nem jó kedvünkből nem segítünk azonnal, hanem mert véges a férőhelyünk... De visszakanyarodva a kis árvához, aki különc külsőt kapott a sorstól, tőlünk az Oszkár nevet kapta. Kb.2 hónapos kandúrka. Iszonyat bolhás volt, így megkezdődött a külső/belső parazitamentesítése. Evett, ivott, dorombolt is, majd az egész délelőttöt végigaludta. Kimerült volt, ki tudja mióta kuksolhatott odakint.
Várólistáról megérkezett Frappé. Őt a tanyavilágban találták korábban, szinte magatehetetlenül. Megtalálója elvitte állatorvoshoz, tejláza volt, vékony és fejét oldalra tartotta. Kölyköket nem találtak a környékben. Gyógykezelését lefolytatták, gondoskodtak róla míg nem tudtuk fogadni. Nagyon megszerették, viszont a kutyáik nem tűrték meg őt. Még pórázon is megtanult sétálni a mindenhez azonnal alkalmazkodó cicalány. Nagyon szépen köszönjük az eddigi gondoskodást! Frappé igazi bűbáj! Bújós, dorombolós, hálás. Nem utolsó sorban nagyon étkes, ő az a tipikus cica, akit öröm etetni, mert mindennek örül, minden ízlik neki.
Hétfőn napközben a nagyházzal szemben lévő erdő szélén találkozott össze kollégám egy cicával. Rohant oda hozzá, szinte ugrott a karjaiba. Annyira biztonságban érezte magát, még az sem zavarta, hogy kutyák ugatnak körülötte. Munkatársam a Frederik névvel ruházta fel a kamasz kandúrt. Elképzelhető, hogy Oszkárral együtt érkeztek, mindenesetre ki volt éhezve és szomjazva, több kullancsot távolítottunk el és ő is igencsak megvolt áldva bolhákkal. A jobb szemecskéje kicsit kacska, de attól hogy kisebb, még jónak tűnik, mindenesetre majd orvossal megnézetjük.
Megkezdődött az idei diáktábor első turnusa. Kedden a cicákról szólt a nap. Délelőtt folyamán ketté bontva a társaságot ismerkedhettek a cicák ápolásáról, gondozásáról és a vele járó teendőkről. Ezt az eseményt Izzy élvezte a legjobban. Minden évben van egy cica, aki kifejezetten imádja a táboros időszakot, idén ő az, aki nem tud betelni a sok-sok simogatással.
Délután a csoport a FIV-es cicák részlegében tett látogatást. Kaptak egy átfogó képet, mit jelent a macska aids/leukózis, beszélgettek a betegségekről. Az ottani cicák igazán előtudják adni magukat, így a gyermekeknek nem a jaaaj szegény beteg állat volt az első gondolatuk, hanem hogy ők is teljesen átlagos cuki cicák, csak rájuk jobban oda kell figyelni és erősíteni az immunrendszerüket.
Rendhagyó módon szerdára esett az állatorvosi vizit napja. Most Inci, Izzy és Ignác részesültek a veszettség elleni oltásban. Ignác olyannyira megsértődött, hogy drámaian kivonult a kifutóba a kanapé alatt lévő kosara helyett és nem is volt hajlandó visszajönni. Az sem kizárt, hogy eddig sohasem volt a kifutóban, de most tudta, hogy ezzel tud igazán nagy port kavarni és lelkiismeret furdalást kicsikarni.
A hét további napjain Fanni és Niki, régi önkénteseink, kik besegítenek a táboroztatás körüli teendőkben, besegítettek a cicák körül is, amit nagyon szépen köszönünk!
Nyugodalmasan teltek a hétköznapok, szerencsére új lakónk érkezésén kívül semmi kirívó nem történt. Annál inkább hétvégén, hisz Sármhoz látogató érkezett. Egy fiatal lány bicajjal érkezett ki Szegedről, hogy megismerkedjen választottjával. Sárm csak a jutalomfalatok miatt volt hajlandó szóba állni vele egyelőre. Ő félős jellem, ám annál étkesebb, így van az a helyzet, mikor nyitni kell. Ennek ellenére leendő gazdija végig mosolygó szemmel csodálta a nagyfiút, és nekem úgy tűnt, nagyon gyorsan megtalálják a közös hangot egymással.
De Sárm gazdisodására még várni kell egy kicsit, addig is 46 bentlakó cicával köszönjük, hogy velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások