Macskalandok 2019. szept. 16-29.

Cicás blog | 2019. október 4.

Először is meg szeretném köszönni mindenkinek, aki adó 1%-át felajánlotta védenceink számára! Nagyon nagy hálával tartozunk mindannyiuknak, hisz a menhely működése, az állatok jóléte és a szükséges ellátásuk, orvosi költségeik igen nagy összeget emésztenek fel. Önök nélkül nem működhetne  a menhely, köszönjük még egyszer négylábúink és markéknyi csapatunk nevében!

Visszakanyarodva a beszámolóhoz, igazán pörögtek az események. Szinte egymásnak adták át a kilincset, nagyon forgalmas és örömteli heteket tudhatunk magunk mögött. Igaz volt, ami beárnyékolta, de hamarosan ez is említésre kerül.

Azzal kezdeném, hogy Nyafi úr az utóbbi időben feladta a leckét nekünk. Nem volt hajlandó enni, bármilyen formában tálaltunk és akármiről is legyen szó, azonnal elszaladt, elbújt. A pasztától is viszolygott. Viszont ha kézből etettük, azt elfogadta. Aztán jött a nagy ötlet, elzárjuk megfigyelni, hogy eszik-e, mert nem tartható fenn ez a viselkedés hosszú távon. Egyedül már hajlandó volt enni. Pontosabban ezzel is trükközni kellett, mert ha kiszervíroztuk elé egy konyharuhára, akkor megette, a tálkából nem volt hajlandó. Már ezt is sikernek könyveltük el, étkezés közben elzártuk, aztán nyugodtan kolbászolt a többiek között. Majd újabb fordulat következett, mert Dallam nem tudott megbékélni a helyzettel és Marci közelségével, a többiekről nem is beszélve. Úgyhogy őt voltunk kénytelenek elzárni a kis kuckóba, Marci pedig élettársául kapta Nyafi urat étkezéskor. Viszont ők azonnal jó barátságok kötöttek és Nyafi úr étvágya is visszatért. Már jóízűen tálkából eszik újdonsült barátja társaságában, akit nem is hajlandó elhagyni, jól érzi magát bent vele, összebújva is szunyókálnak. 

Nyafi úr és Marci

Bikfic és Bubi nagy napja is elérkezett. Gazdijaik széles mosollyal várták a pillanatot, mikor indulhatnak el hazafelé a lurkókkal, Szegedre. A tesók szinte azonnal otthon érezték magukat és kölcsönös imádatban tengetik gazdis mindennapjaikat. 

Gazditól kaptuk: Bikfic és Bubi

Kedden Normához érkeztek látogatóba. A leendő gazdinak már van otthon egy régen örökbefogadott Tappancsos cicája, akihez betársul ez a bűbájos cicalány, kinek nem csak a külleme, de a természete is csodás.

Csütörtökön Norma megkapta a veszettség elleni oltását is, már csak az ivartalanítás utáni varratszedésre kell várnia. Atlasz az éves ismétlő veszettség elleni szuriját kapta meg, ami mindig nagy kihívás, hisz előre megérzi ha ő lesz porondon és úgy eliszkol, hogy alig győzzük követni. Csak ki kell várni, míg előbújik az aktuális rejtekhelyéről és pillanatok alatt túl is van a szuriján. Norma kölykei: Nikó, Ninett, Neila és Naomi, valamint Azúr és Aida kombinált oltást kaptak. Mindannyian igazán bátran viselkedtek közben, így gyorsan el is felejtettük velük a kellemetlen pillanatokat némi jutalomfalattal. 

Atlasz

 
 
Fiatal nő látogatott ki a menhelyre, elsősorban Odetthez. Odett félős természete miatt a látogatók zöme nem is látta őt, nemhogy hozzá érkezzenek. Ez esetben viszont nagyon optimistán álltunk a dologhoz. A leendő gazdijelölt több órát töltött kint ismerkedve Odettel és nagyon biztatót volt a hozzáállása. Nem rohant eszeveszetten, hanem kiült a polcra, gyakran volt látható helyen. Mindeközben Teklával kialakult a közös szimpátia, így a lány igen nagy dilemmában hagyta el a menhelyet. Ám másnapra megszületett a végleges döntés és csak Odett mellett tették le a voksukat. 

Pedig Tekla ennyire cukin tud nézni

 
Csak hogy ne legyünk felhőtlenül boldogok, Pamutnak epilepsziás rohama volt. Legalább is látszatra olyannak tűnt. Elég gyors lefolyású volt a dolog és pillanatok alatt kitisztult. Fogalmunk sincs honnan jött, mi váltotta ki vagy egyáltalán ez volt-e az első, vagy mi történik most, de azonnal elkülönítettük őt egy nyugisabb helyre. Aggódtunk. Itt álltunk a gazdisodása küszöbén, reményekkel teli és most elöntött minket a teljes tanácstalanság. 

Pamut


 
Mindeközben megkezdtük a Svájcba utazó cicák felkészítését és a szükséges dolgok összeállítását. 

Hétfőn Pamut látogatást tett állatorvosunknál. Semmi kirívót nem talált, pupilla reflexei is rendben voltak, ezért engedélyezte az utaztatását.

Német diáklány érkezett ki édesapjával, hogy a lány ráleljen leendő kiskedvencére. Briós lett a nagy szerelem, ki a gazdija tanulmányai ideje alatt Szegeden fog lakni, majd ezután Németországba folytatják közös életüket.

Briós


 
Megérkezett a várva várt konténer, ami osztrák támogatónk jóvoltából az immunhiányos cicáink új lakrésze lesz. Még vannak tennivalók a ház körül, de szép lassan minden a helyére kerül, mi pedig izgatottan várjuk, mikor tudjuk költöztetni cicáinkat. 

Az érkező konténer

Norma varratszedése után megérkezett érte gazdija és meg sem álltak Kiskunmajsáig, ahol szeretetben és biztonságban kezdhet új életet. Többé nem kell attól tartania, hogy újra a menhely kapujában találja magát. 

Norma


 
Pamutnak újabb rohama volt. Konzultálva a külföldi szervezettel és állatorvossal arra jutottunk, hogy külön figyelem mellett utazhat és új gazdija biztosítja számára az azonnali orvosi vizsgálatot. 

Szombaton cirmosaink voltak porondon, először is Odett gazdisodására került sor, nagy drukkal és bizakodva várjuk a fejleményeket, ha már esélyt kapott és bizalmat szavaztak neki, reméljük ő is rövidesen rájön milyen szerencsés, hogy lett egy saját családja.

Odett

Majd Cakkoshoz érkeztek látogatók, kik korábban Merlot cicánkat fogadták örökbe és már akkor kialakult egy megmagyarázhatatlan, kölcsönös kapocs közöttük. Most jött el az ideje, hogy megpecsételjék ezt a románcot, mert azóta is gyakran érdeklődtek utána, pedig az első találkozás óta másfél év telt el, mégis állandóan ott motoszkált a fejükben...

Habtestű Cakkos pihen

Gabi önkéntesünk nagy csomag eledellel kedveskedett cicáinknak újfent, amit nagyon szépen köszönünk neki!

Dorozsmán talált aprócska cica lánnyal bővült az állomány. Ez a körülbelül 2 hónapos cica, kit Mayának neveztünk el az utcán kuncsorgott szeretetért és próbált minduntalan tartozni valakihez. Megszánták és kihozták. Dehidratált volt és nagyon éhes. Alig győzte teleinni magát, lányos zavarában azt sem tudta mit szeretne jobban, enni, inni vagy a simogatást élvezni.

Maya

Vasárnap egész napunk azzal telt, hogy az utazó cicáinktól elköszönjünk. Ezt nem csak mi tettük, mintha megérezte volna, Zseni is sokszor bújt pótanyjához, Nicykához. Amint megtörtént mindannyiuk begyűjtése és útra készen álltak, csak álltunk könnyes szemmel (főleg én), hisz 9 cica igen nagy űrt hagyott maga mögött. Akik nekivágtak a nagy útnak, hogy egy másik országban találják meg a boldogságot, ők Pamut, Panna, Lecsó, Zséda, Zseni, Roberta, Perdi és kölykei: Puffancs és Pacsi. Szerencsére mindannyian jól megérkeztek, épen-egészségesen, ami után nagy kő esett le a szívünkről, hisz meg kell vallani, nagyon-nagyon izgultunk. 

Zseni és pótanyja

A menhelyen 26 cica hajtotta álomra fejét. Jövőhéten viszont feltöltjük az üres helyeket. Új lakóinkról a következő beszámolóban olvashatnak, addig is kívánunk vidám napokat!

Reni

Hozzászólások