Bátran merem állítani, hogy egy csillaggal több ragyog az égen! Ilyen cica nem terem minden bokor aljában, pedig valószínű rövidke élete alatt korábban soha sem tapasztalta meg, milyen is puha párnán ejtőzni órákat... A történet Szüpürtykéről szól, aki ma átkelt a szivárványhídon. A múltheti hirtelen javulás nem tartott sokáig, olyan nehézkesen vette a levegőt, ennek ellenére jókedvű volt, a maga módján... Mindenesetre ebben a cirka két hónapban míg itt volt a menhelyen, maradandót alkotott, mert az emberek, a világ, a szeretet iránti rajongása példaértékű! És olyan rajongótábora volt, amivel nem minden cica büszkélkedhet, mivel csak hozzá járt ki egy kedves lány látogatóba, a társai elfogadták, Sanyi a szárnyai alá vette és nem utolsósorban mi is nagyon-nagyon szerettük! Miután elköszöntünk tőle, Sanyi, a hatalmas vörös kandúr megtisztogatta arcocskáját és belőtte a séróját, amiről készült egy díjnyertes fotó, csak sajnos a technika ördöge lévén véletlenül kitöröltem. De azért van még a tarsolyban fotó, így ezzel búcsúzunk:
Nicyka is látogatást tett a rendelőben, neki autoimmun ínygyulladása van a korára való tekintettel. Az evéssel nincs baja, persze a nedves eledel jobban csúszik, de ezt leszámítva egészséges mint a makk! Mindig zokon veszi, ha a hordozóba be kell mennie, ez most sem volt másképp, és amint kikerül olyan megvető pillantásokkal tud nézni, minden gondolata leolvasható az arcáról.
Rep Teri, művésznevén Nyanyus mától nagyszoba lakó lett. Egy fonott kosarat raktunk le korábban a földre, de senki még rá sem bagózott. Elhangzott, "majd Nyanyus értékeli", és így is történt. Szétnézett és beballagott, azóta is előszeretetettel bitorolja. Semmi extra erőfeszítést nem visz bele a hétköznapokba, ha bemegyünk, álmosan kinyújtózik a kuckóból, eszik mint egy raptor és ezzel a lendülettel, amint minden tál üres (le is ellenőrzi) visszavonul. Ezen kívül pár nap alatt egyszer bukott le, hogy épp a budiról tart vissza odújába. Mellette bármit lehet zajongani, vagy olyan mélyen alszik, hogy nem érzékel zajokat, vagy süket a szentem. Erre konkrét bizonyítékunk még nincs, de gyanítjuk az utóbbit.
Szerdán az a meglepetés ért minket, hogy 8 órától a környékben felújítás miatt áramszünet volt. Mivel az egyik cicák lakta helyiség pont akkor lett kész, a másikban pedig már be volt készítve a víz a szivattyú téli szabadsága miatt, így nem volt fennakadás. A macskaház felfűtéséhez viszont szükség van áramra, hogy a kazán tudjon működni (ez túl bonyolult, nem értek hozzá), szó mi szó, nagyon drukkoltam, hogy időben visszakapcsoljanak minket az áramkörre. Szerencsére fél egykor minden a helyére került, ezzel együtt a lelki békém is és már izzott is a tűz, a cicák pedig hogy egy bölcset idézzek: " vetkőzhettek gatyára"!
Csütörtökön fellelkesülve (nem volt aktuálisan oltásra váró cica), gondoltam a két szoba legrégibb lakóját fogjuk leszűretni ismételten FIV/FeLV gyorstesztre. Mivel ők azok, akik minden bentlakó, átutazó cicával érintkeztek, képzeletemben Huszárt és Fintort teszteltük. Huszárban biztos voltam, mivel ő cuki annak ellenére, hogy kicsit néha még velem is félős, de Fintort rábíztuk a szerencsére. Lesz, ahogy lesz, de ahogy végiggondoltuk, hogy vagy ő, vagy a rajta kívül régóta bent lévő cirmosok, Táncos és Csipisz az esedékes, még mindig Fintor tűnt a legvalószínűbbnek. Huszár gyorsan túl is esett a macerán, ügyes volt és bátor. Majd jött a nagyszoba. Macskavadászatra egyedül indultam, mert a fiúk amint meglátják a doktor urat, átváltanak sprinterbe! De nagy örömömre Fintor a fonott hordozóban volt, ami a törzshelye, így könnyen rácsukódott az ajtaja és kint is termett. Nagy szusszanás után már az asztalon volt és ódákat tudnék zengeni, mennyire büszke voltam rá, hogy mindenféle tiltakozás nélkül, egy morgás, egy megugrás nem volt, csak gyors véradás. Közben belenéztünk a fülébe, szájába ha már ott volt és mehetett is vissza zugába, majd be a szobába a polcra. A kő is leesett szívünkről, mindketten negatívak továbbra is.
Hétvégén igazán csendesen teltek a napok. Gondoltuk felpezsdítjük kicsit az állóvizet, és felszállítottuk Kázmért. Ébernek is jól jönne egy játszótárs, ő meg aztán nagyon ért ahhoz, hogyan kell bulit kreálni. Azért csendben megjegyezném, hogy a kolónia szobában valaki rendszeresen felkapcsolta a villanyt, miután mi elhagytuk a menhelyet. Valakinek derogált a sötét, pedig macskák, állítólag látniuk kellett volna, de igaza is volt, minek erőlködjön. Az első számú gyanúsított a vörös-márványos bundával megáldott káoszkapitány volt, és mára úgy tűnik a rejtély meg is oldódott, mert azóta senki sem kapcsolgatta a villanyt. Szóval Kázmér képes fényt hozni társai életébe, reméljük hamarosan egy gazdi is megtapasztalhatja ezt. Reggeli előtt érkezett, de sokkal inkább izgatta az új környezet. Amint végeztek a többiek is, Táncos és Csipisz, mint kinevezett fogadóbizottság indult is lecsekkolni az új szobatársukat. Kicsit meg volt szeppenve a nagy legény, de a fiúk nagyon könnyedén beavatták. Majd megérkezett Édes, aki nemrég még együtt lakott vele és azon kacagtunk, amint tudatosult benne, kivel is van dolga, rohant is a szoba másik végébe és kétségbeesetten meredt ránk. Éber is körbe vizslatta, de egyenlőre még nagy játék nem kerekedett a dologból, de ami késik, nem múlik...
Hétfőn dr. Farkas Attila rendelőjében volt dolgunk. Denisz ment kirándulni, mert ha felpörgeti magát és futkosásba, hempergőzésbe kezd, hörög, néha köhög is. Kapott injekciókat és további gyógyszert írt elő neki a doktor úr. Porként, kajcsira szórva fogyasztja, egyelőre működik a taktika.
Kedden Eperke indult Makóra, dr. Sebő Ottóhoz, hogy kiderítsék, miért ilyen vörös az ínye. Fogai viszonylag rendben vannak, ínygyulladásra kapott szurit, és nála is megismételték a FIV/FeLV tesztet, boldogságos negatív lett ő is! Ahogy hatott a hatóanyag, úgy lett Eperke lelkesedése az evés iránt egyre jobb, már a száraz tápot is könnyedén megrágja, talán magára is kapott pár dekát.
Csütörtökön állatorvosunk kombinált oltást a nagy dumás Atlasznak, veszettség ellenit pedig Heidinek és Terikének osztott ki. Éber sem maradt ki a szúrópróbaszerű FIV/FeLV szűrésből, ugyancsak negatív lett. Sziporka esete után kicsit kétségbeestünk, ezért történnek az ismétlések. Meg Éber esetében azért is, mert kilátásban van a gazdisodása, de mindjárt erre is rátérek.
Egy nagyon kedves pár szeretett bele bájos pofijába, már hónapok óta figyelgették, csak a távolság miatt jegelték az ügyet. Közben lett egy kis mentvényük is, de Éber léte nyomott hagyott bennük. Eljött az idő, hogy lépjenek, és volt is nagy boldogság (legalább is részükről), amikor találkoztak. Éber tipikus "férfi", tudják az a gyertek és imádjatok típus, de a szeme sarkában ott volt a csillogás!
Szombaton megérkeztek érte, az örömködés után be került a hordozóba, és teljes harci pompájában elindult egy boldog, családi élet reményében Tatabányára.
Látogatók is jártak Kendénél és Édesnél. Nagypapa unokáival érkezett, nem is üres kézzel, mert hoztak cicáinknak elemózsiát. Hálásan köszönjük! A kisfiút Édes, a kislányt Kende bűvölte el, így a családi kupaktanács, és a szülők látogatása után pontosítunk kire esett a választás. De a gyermekek nagyon jól érezték magukat és a cicák is éltek a lehetőséggel.
Orsi önkéntesünk a héten több alkalommal is segítő kezet nyújtott a cicák ellátásban, és mindenkihez voltak kedves szavai. Nagyon szépen köszönjük, hogy kint volt!
Kedves Olvasóinknak is köszönjük, hogy követik bent lakóink mindennapjait! 32 cica pajti és jómagam kívánunk szép napokat ezzel a cuki csoportképpel!
Reni
Hozzászólások