Az időjárási viszonytagságoknak köszönve karbantartónk nem tudott kültéri munkálatokat folytatni, ezért lecsaptam rá, hogy a rég esedékes szőnyegfelszedést megejtsük. Az aidses cicák nappalijában Isten tudja mióta halmozott dirib-darab padlószőnyegek, rajta nagy szőnyeg, természetesen a szekrények alá belógva, hogy még nehezebben lehessen tisztán tartani. Úgyhogy menniük kellett! Amint kiszállításra került az összes darab, megkezdődött a nagytakarítás, a bútorok visszatolása és a cicák előmerészkedtek addigi rejtekhelyeikről. Kivéve Sanyit, aki végig szunyókált a konyhaablakban és Félixet, aki megállás nélkül felügyelt és fontoskodott. A szoba közepére egy körszőnyeget kaptak, mégiscsak kell oda valami, amin tudnak káoszkodni. Alaposan szemügyre, pontosabban "orrügyre" vették, körbeszimatolták, majd Gléda végig gurult habtestével rajta (amit azóta is rendszeresen művel), Félix pedig rendeltetésszerűen játszószőnyegnek használja.
Ripsz-ropsz megérkeztünk a csütörtökhöz, ami valljuk be, nem a kedvenc napjuk cicáinknak. Ilyenkor felborul a nyugalmuk, hisz bárkire lecsaphatunk csoportosan, hogy a szükséges, aktuális oltást megkapják. Ám reggel már aggályokkal indult a nap, hisz a macskaházba lépve, ahol a karantén is van, nem várt Atlasz földöntúli vinnyogása. Olyan eddig még nem fordult elő, hogy ne az ő hangja köszöntsön minket, mikor lenyomjuk a bejárati ajtó kilincsét. Rohanás be a karanténban, fekszik, néz bánatosan. Egy hang sem hagyta el a száját, mélabús, fel sem kelt még a ketrec kinyitására sem. Ölbe ki, körbecsekkolás, semmi elváltozás, kis hányás a sarokban. Reggelire nem reagál, megnézte de inkább ivott egy korty vizet és visszagömbölyödött a párnájára. Pánik! Aztán amint megérkezett orvosunk, Hiszti és kölykei, Havas és Heves megkapták a második kombinált oltásukat, jött Atlasz vizsgálata. Lázmérés (ez ellen legalább kicsit tiltakozott) és lázas. Azon kívül semmi egyebet nem lehetett észlelni, torka, ínye, szeme, orra tiszta. Kapott fájdalom és lázcsillapítót szuriban és a doktor úr gyógyszert is adott hozzá. Most pár napig kapja a gyogyit, ami beadása nem okoz gondot, hisz falánk lévén még a natúr gyógyszert is hajlandó megenni. Délután az étvágya is megjött, így aggodalomra semmi ok, másnapra visszakaptuk az ordibáló kandúrt! Nem is gondoltuk volna, hogy a folyamatos, hangos és egyre hangosodó zsivaj mennyire tud hiányozni a mindennapokból.
Ezen kívül Denisz is kapott injekciót. Mivel korábban járt az állatorvosi rendelőben a hörgése miatt, most ismétlő szurit kapott és ha nem múlik el teljesen, a következő lépés a hörgőtágító gyógyszer lesz, de egyelőre ez még a jövő zenéje, most várjuk a hatását.
Pénteken Mohitó, volt Tappancsos cicánk gazdijai látogatták meg lakóinkat, külön figyelmet fordítva Tomira, aki nagy kedvencük lett még a korábbi látogatások alkalmával. A sok simogatás mellett hoztak finomságokat is, elsősorban a kicsiknek kedvezve, amit tiszta szívből köszönünk!
Hétvégén is érkeztek ki hozzánk kedves emberek cicákat simogatni, egyáltalán megnézni a macska részleget és hoztak is védenceinknek kedvüknek valót. Tetszettek nekik a látottak, rá is csodálkoztak milyen szépek és nagyok, és ez nagyon jól eső pozitív visszajelzés nekünk. Kutyasétáltatós önkénteseink is megleptek minket egy adománycsomaggal, amiben egy plüss brokkoli is helyet kapott. Odáig voltunk érte, de sajna a cicák azon kívül hogy megnézték, különösebb érzelmeket nem váltott ki belőlük, pedig nagyon menő! Hálásan köszönjük mindannyiuknak a figyelmességüket!
Vasárnap fiatal pár érkezett meg, kik elsősorban Merlot után érdeklődtek, ám a sors furcsa fintora, hogy az eddig senki figyelmét fel nem keltő Merlotra a hét elején már szemet vetettek és hétfőre beszéltük le a látogatás időpontját. Így a pár megnézte a többi cicát is és a döntésük azon múlik, hogy a gazdijelöltekkel mire jutunk. Valamint kilátogatott a család, kik Édes és Kende között vacilláltak. Próbáltak dűlőre jutni, de nem sikerült elköteleződniük. Most Kende felé billent a mérleg, ám a kis fiú még mindig kötődik Édeshez, bár úgy tűnik talán hajlik Kende felé is, mert állítólag most Kende is közvetlenebb volt, mint a korábbi találkozásukkor.
Végül néhány szóban beszámolnék az új jövevényekről is, kik a szatymazi tanyáról kerültek be, ahol többedmagukkal magát állatmentőnek titulált férfi halmozott fel és igen rossz körülmények között tartott. A létszámuk 50 feletti volt, és szinte mindannyian betegek. Szerencsére több társukat sikerült elhelyezni más szervezeteknél, és hozzánk is kikerült Dzseki és Dumcsi. Dzseki, a fekete-fehér félszemű cica a fotói láttán azonnal "kiválasztottá" vált. Ő a híres-neves Jack Sparrow, a Karib tenger kalózai című film főhőse után kapta a nevét, kicsit magyarosítva és csajosítva. A jobb szeme oly mértékben gyulladt, hogy ki sem tudja nyitni, csak váladékozik, igazán félős, tartózkodó cicalány. Dumcsi neve rögtönözve lett, ugyanúgy mint a rá eső választás, mert dönteni nem tudtunk a sok cica közül, ezért a beszállítót megkértük, az első hozzá érkező cicát hozza társul. Dumcsi egy cirmos-fehér szintén nőstény cica, akinek a szája folyamatosan jár. Olyan igazi pletykás fajta, aki levakarhatatlan intenzitással keresi az ember társaságát. Megágyaztunk nekik a fürdőben kialakított lakrészen, hisz nem tudtuk még mivel állunk szemben és nem mertük így bevinni őket a karanténba a már ott lévő cicák miatt.
Hétfőn megérkeztek a várva várt gazdijelöltek, együtt. A fiatal nő Nyufihoz és Nyurgához jött ismerkedni, míg a pár Merlot-hoz. Pont szieszta idejüket töltötték cicáink, Nyurga nem is igen aktivizálta magát, hisz tudta, neki elég a külcsín, amivel meg lett ajándékozva és már ilyen kicsi korában kialakult benne az önkép, hogy neki kijár a rajongás. Ellenben Nyufi lázba jött és vígan mutatta meg milyen ügyesen tud játszani és egyáltalán, milyen cuki és közvetlen. Még mielőtt megérkeztek volna, nagyon vicces volt Nyurga nem várt megmozdulása. Nicyka az ablakban ücsörgött, mikor odasomfordált hozzá ez a kis hercegfiú és némi kedveskedős felvezetéssel, megpróbált Nicykából anyaságot kicsikarni. Talán a fotó visszaadja, amit sikerült lencsevégre kapni, miképpen is történt mindez. Nicy nagyon türelmes volt, Nyurga pedig lelkesen keresgélt, hasztalanul. Végül Huszár is becsatlakozott a duó érthetetlen ténykedéséhez, és itt rá is hagytam a lesifotózást, mert kezdett indiszkrétté válni a helyzet.
Szóval a kandúrocskák gazdija jól elszórakozott a kicsikkel, míg Merlot leendő családja próbált egyre szorosabb kapcsolatot kialakítani választottjukkal. Meglepő módon még Cakkos is hagyta magát nekik megsimogatni, igaz kis időre, de akkor is fontos volt kiemelni. Merlot befészkelte magát Huszár mellé, mostanában sok időt töltenek együtt, és mellette biztonságban érezvén magát, szépen lassan oldódott. Annyira beleélte magát, hogy ennyi figyelmet és simit kap, hogy eldobta magát és vakargathatták még a pocakját is. Konstatáltuk, nem lesz itt gond, csak türelem kell hozzá, míg új környezetében feloldódik. Ebben remélhetőleg segítségére lesznek a sziámi tesók, akik mellé kerülni fog. Nem érkeztem üres kézzel, mind a cicák, mind a kutyák számára hoztak eledelt. Köszönjük szépen!
Kedden Dr. Sebő Ottóhoz utazott a már jó egészségnek örvendő Atlasz ivartalanításra. Dzseki és Dumcsi állapotfelmérésre, valamint FIV/Felv teszre. Dumcsi tesztje halvány Felv pozitivitást mutatott, ezért ismétlésre kerül majd sor. Dzseki hasa és emlői miatt kezdődő vemhességre gyanakodtunk, miután a doktor úr megvizsgálta, hogy altatható-e, átesett az ivartalanításon. Ezután megkezdődik az antibiotikum kúra mindkettejüknél, valamint a későbbiekben Dzseki szemműtéte, pontosabban az elsorvadt szem helyének levarrása. Mivel Dumcsi tesztje kétes, ezért külön választottuk őket, a biztonság kedvéért.
Szerdára leszakadt a hó, amellett még a mínuszok is röpködtek, ezért a macskakonténer vízellátó egysége is befagyott. Oda is hordani kell már a vizet a menhelyen egyedül a dolgozók közös helyiségében működő vízforrásból. Ebben az ádáz időben a gondozóknak dupla/tripla annyit kell menniük felvértezve locsolókkal, utat törve maguknak a hóban, mivel az állatok kényelme és szüksége a legfontosabb. Másnap némi enyhülés volt, ezért takarításkor kinyitottuk az ablakokat szellőztetni. Micsoda boldogság volt! A kis szobából csak Huszár indult felfedezni és tappogni a hóban, Nicyka gyorsan feladta és visszafordult. Míg a nagyszobában a kandúrok szinte egyszerre ugrottak ki és Táncos Csipisszel még fogózott is a hasukig érő puha hótakaróban.
Alig akartak bejönni, pedig muszáj volt, mert megbeszéltük, hogy egy tüsszentést sem akarok hallani!
Csütörtök lévén helyettes állatorvosunk, Dr. Bárkányi Pál intézkedett. Sziporka és Félix kapott kombinált oltást, valamint sor került Hiszti gyorstesztjére, ami negatív lett. Hiszti neve nem véletlenül az ami, nem tűr jól bármiféle kényszer helyzetet. Így felkarolva, simogatva lehetett levenni a két csepp vérét és érdekes, ebben a formában nem tiltakozott.
Pénteken megérkezett egy pár, Pestről. Korábban leegyeztetve jöttek, a lány szülinapi meglepetést szervezett le barátjának, aki imádja a cicákat, csak sajnos albérletében nem tarthat. A mi szegedi menhelyünk volt számára a legszimpatikusabb, ezért tették meg ezt a nagy utat. Hoztak cicáinknak kedvességet és több órán át tartó figyelmet, simogató kezeket és hatalmas játszadozást biztosítottak nekik. Tündériek, köszönjük szépen!
Szombaton önkéntesünk, Annamari segítségével kitakarítottuk a gazdijelöltes cicák fülecskéit, hogy teljes pompájukban várják gazdijaikat.
Vasárnap reggel sor került a búcsúra, hisz megérkeztek Nyurgáért és Nyufiért, kik Csanádpalotára költöznek be, valamint Merlot-ért, aki ettől a naptól tótkomlósi lakossá avanzsált. A gazdik lelkesek és boldogak voltak, Merlot kevésbé, de biztos szeretni fogja családját. Eddig még nem esett szó kis barátunkról, a cicák őréről Tapiról, aki odáig volt a kandúrkákért. Ahogy a hordozóba kerültek, odaült eléjük és értetlenül nézte, miért vannak bezárva. Kifelé menet többször is belelépett gazdijuk sarkába, mert annyira figyelte a dobozban meghúzódó kicsiket. Majd ahogy végigkísérte szemével, hogy elviszik őket, de nem jönnek vissza, a napját kosarában töltötte, megviselte aprócska barátai távozása...
Anyjuk, Nyafi átkerült a nagyszobába, hátha a változatosság kevésbé ösztönzi kölykei keresésére. Eleinte meghúzódott egy kuckóban, de amint rászegeződött az ember figyelme, ugyanolyan szívesen fogadta a kedveskedést és a többiek sem zavarták köreit. Ez fel is tűnt az Édes/Kende családnak, akik adománnyal a karjukban próbálták újra végiggondolni, ki is a számukra ideális cica. Már többen vannak a pakliban, hosszas elbeszélgetés fog ebből otthon kikerekedni. De ha már Kendét többedjére is felvittük a konténerbe, már ott is hagytuk. Jól érezte magát, felvette a ritmust, mivel Kázmér ügyes idegenvezetőnek bizonyult. Alexa is időt töltött a macskaházban, vele együtt felvittük Hisztit és kölykeit, majd figyelemmel kísértük a beilleszkedésüket. Sokat kacagtunk a kicsik próbálkozásain, és Havas végtelen riasztó riogatásain, amikkel bepróbálkozott a felnőtt cicáknál. Nem igen vették komolyan, de hogyan is lehetne? Anyjuk mindeközben árgus szemekkel pásztázta őket, főleg Hevest, aki bátortalanul igaz, de lelkesen elindult felfedezni a szobát, pontosabban az egyik sarkot és környékét.
31 bársonytalpú, pihe-puha cicukával zártuk a hetet. A nevükben is köszönöm, hogy velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások