Még ha nem is 10 ágra, de jó erővel süt a nap, ezért felkerültek a kifutóba napközben Hicuka és Huppli. Ők amióta tudnak a világukról, azóta a karanténban vannak, és nem árt nekik egy kis homokon taposás sütkérezéssel spékelve. Eleinte teljesen be voltak rezelve, mert érkeztek a nagyok lecsekkolni - mik ezek, ők pedig ki sem merték dugni a fejüket a hordozóból. Aztán ahogy teltek a napok, úgy bátorodtak fel a törpikék.
Kedden Grimm és Gizmó FIV/FeLV tesztre, Mömbi és Szombati Dobi pedig teljes teszt és laborvizsgára utaztak dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Ahogy visszaértek, drága Icuka elcsukló hangon hívott telefonon, hogy Gizmó nagyon, de nagyon halványan leukózis pozitív. A testvérpáros elválasztásra került emiatt, és Gizmó mély depresszióba fordult. Ez a csodálatos cicalány gazdisodási esélye minimálisra csökkent. Eddig soha nem volt egyedül és nem is tudja mit kezdjen magával. Úgy tűnik fel is adta... Az arca besápadt, egyedül enni sem akar és az eddig játékos, állandóan menő, csupa kedvesség csak kuksol a sarokban, árván... Az ember ilyenkor szeretne kettészakadni, hogy az egyik énje állandóan Gizmót ölelje, de mint tudjuk erre nincs lehetőség és a többiek is várják a törődést.
Szerdán látogatók érkeztek ki a menhelyre, egy kislány szerette volna kiválasztani a kis kedvencét. Mivel több kölyköt is kinéztek a honlapon, először Étkest, Csokit és Csengőt bocsátottuk közszemlére. Ebben a körben Étkes volt a befutó, hisz ő aztán nagyon tudja kelletni magát.
Mivel fontos volt a negatív FIV/FeLV eredmény az új családtak kiválasztásánál, ezért csütörtökön dr. Farkas Attila megcsinálta Étkes és Mohitó tesztjét, mindkét esetben negatív eredmény született. Tomi megkapta a veszettség elleni oltását, ami újabb fordulópontot hozott életében.
Csütörtökön még, mivel gyorsan végeztünk az állatorvosi vizittel, ezért tudtuk fogadni Grimm gazdijait. Óóó, micsoda boldogság volt ez a kis cirmos és leendő családja részéről! Mosolygás, bújás, dorombolás lengte be a szobát. Grimm immár szegedi szobacica lett.
Pénteken megérkeztek a látogatóink a második körös cicaszemlére. Most Szombati Dobi és Mohitó volt soron, de melléjük szegődött Mömbi is, annak ellenére, hogy nem volt a listán. Meg is hozta gyümölcsét a mustra, újabb kedvence lett a kislánynak, Mömbi személyében. Le is foglalták a vasárnapi örökbefogadás napjáig.
Tomi sem maradt gazdi nélkül, hisz a fiatal lány, aki többször is látogatta, ismerkedett vele, megérkezett érte. Nagy volt a boldogság itt is mindaddig, míg elő nem került a hordozó. Tomi úgy érezte, megint csőbe van csalva, és valami rossz dolog történik vele, hisz oly sok jót nem jelentett neki a hordozó jelenléte, főleg az utóbbi időben... Jutifalatokkal kedveskedve, időt hagyva a megnyugvására csak úgy peregtek a percek. Nehezen békélt meg a helyzettel, elővette csúnya énjét, morgott is bőszen. Aztán csak sikerült átlendülni a krízishelyzeten és csapatmunkával sikerült beimádkozni a hordozóba egy jobb, most már végleges otthon reményében. Szegedi cicus lett ismét és gazdija biztosított afelől, hogy többet nem találkozunk vele.
Ismételten tervben van a szobacsere a macska konténerben. Mivel a nagyszobában négyen vannak, a kicsiben meg heten, és oda érkeznek is még, hisz koronavírus hordozó cicából sajnos van bőven... A kifutó takarításával kezdtem el a procedúrát. Akadt is segítségem bőven, gondolhatják! A homok alapos átvizslatása, bútorok kitakarítása mellett arra kellett figyelni, hogy a szemeteszsákot húzó-tépő cicákra ne pottyanjon semmi. Lényeg, hogy nagyon élvezték a munkaakciót!
Szombaton össznépi találkozó volt a menhelyen, megalakulása 15. évét ünnepelte a kis csapat. Ez alkalomból többen is összegyűltünk, majd kapva-kaptunk az alkalmon és hatékonyabban tudtuk lebonyolítani a szobacserét. Icuka, Kitti és Alexa volt segítségemre, és közösen pár óra alatt végeztünk is a munkával. Míg a mindenre negatív 4 cica a kifutóba ki lett zárva, addig áttereltük a nagyszobába a gézengúzokat. Táncos és Csipisz adta fel a leckét, hisz ők ragaszkodnak a megszokotthoz, és elég nehéz őket kibillenteni ebből. Főleg úgy, ha idegen is van a közelben... Ezért a lányokat meg kellett kérni, hogy hagyják el a szobákat és Icuval ketten sikerült átkoordinálni őket a másik szobába. De már minden bútor a nagy szobából kikerült az udvarra, a kis szobából át a nagyba... Leírni is bonyolult, szaladgáltunk felpakolt kezekkel át egyik helyiségből a másikba. Aztán kezdett rendeződni a helyzet, mikor kiüresedett a kis szoba, új lakói fogadása előtt ki kellett fertőtleníteni mindent, de mindent! Alaposan átsuvickoltunk, a polcokat többször is, csak a mennyezet maradt ki.
Egy pár képet mutatnék a folyamatról:
A kifutó bútorzata is költözött a lakókkal. Gábor ezermesterünkkel új kilépőt építettem a kis szobához, már egyforma lépcső vezet az ablakokból. Ahogy a helyére kerültek a dolgok, bútorok, bújókák, egyesével begyűjtöttük a cicákat és vittük be a szobába őket. Csak Cakkoshoz kellettünk ketten, meg ugye egy hordozó is, mivel őnagysága továbbra sem ölcica... De ő is megvolt és birtokba vehették többük számára már ismerős lakrészt. Ők egyelőre még ki nem mehetnek, mert várunk még egy talajfeltöltésre friss homokkal, valamint pár napot a vírus teljes pusztulására.
A csajoknak köszönjük szépen a segítséget!
Vasárnap Ivett jött jobbá, szebbé tenni cicáink mindennapjait. Most az aidses ciccek körül serénykedett, Félix legnagyobb örömére, hisz meresztő szemekkel bámulta, ki az új ember, akit szórakoztathat. Ott is volt Ivett nyomában, akinek köszönjük szépen a segítségét!
Közben megérkeztek Mömbi gazdijelöltjei. Telefonon már jeleztem, hogy itt gond van, Mömbi levert, megy a hasa, étvágya is alig. Őt elvinni innen most nem lehet, de jöjjenek ki, aztán megbeszéljük. Így is történt. Mivel Étkes volt a másik befutó, ezért Mömbivel együtt őt is felvittem a család színe elé. Anyukának már a fotókon ő volt a befutó, és mivel Mömbi betegeskedik, ezért egyértelmű volt, hogy Étkes, akiért oda-vissza volt a család, gazdisodik. Megtörtént a papírmunka és indulhattak is Szegedre a vörös szeretetcsomaggal.
Mömbi pedig vissza a kis helyére.... Már második alkalom volt, hogy őt szerették volna, ám a nagy nap előtt kitalált valami aggasztó problémát. Jelen esetben nem tudtuk eldönteni, hogy a falánk fiú miért ilyen passzív, amúgy meg alig lehet levakarni magunkról...
De ez a többi kölyökkel sincs másképp... Mindenki nyugodtabb, bágyadtabb és főleg étvágytalanabb. Úgy etettük őket, hogy többféle élelmet is raktunk eléjük, hátha valamelyik ízleni fog, de nemigen... Aztán szájmustra és tessék! A kb. egyidős fiatalok fogzani kezdtek... Kaptak fájdalomcsillapítót, ez növelte az evési szándékukat, de volt mit csiszolni rajta.
Gizmó is elkezdett eszegetni. A depressziója az egyedülmaradás miatt elég sok idegszálamat felőrölte, simogatás közepette vagy kézből hajlandó elvenni az ételt, szerencsére. Úgyhogy egyelőre ez a taktika beválni látszik.
Nagyszoba lakóivá avanzsált Életke és Éber. A testvérpáros mintha oda született volna, bátran fedezték fel az új hely adta lehetőségeket. A irodába beköltöztek Hicu és Huppli, hogy ne kelljen őket minden nap átcuccolni a kutyákon, ezért amint kisüt a nap, már mehetnek is a kifutóba.
Egy idősebb férfi látogatott ki szerdán, aki meglepő kijelentést tett. Ő Csokit szeretné adoptálni, Svájcba, mivel ugyanúgy néz ki mint az elhalálozott cicájuk. Kb. egy hét múlva indul vissza, és akkor vinné is magával. Ezért csütörtökön megtörtént a FIV/FeLV szűrése Csokinak, szerencsére negatív eredménnyel. Emellett még a csupa báj és energia, Nelli is megkapta első kombinált oltását és mikrochipjét, amit hősiesen viselt.
Pénteken Mömbi és Szombati Dobi is becsatlakozott a kölyökricsajba az örökbefogadó konténerben. Dobinak kellett egy kis idő, míg akklimatizálódik, de hamar beszállt a játékba.
De ez a féktelen játszadozás számára nem tartott sokáig, mert szombaton megérkeztek Dobi gazdijai. Ő nem az a kezdeti nagyon bújós fajta, az előző látogatóknál ki sem jött a hordozóból, most meg szinte azonnal ugrott fiatal gazdija karjaiba és dorombolt a végtelenségig. Azt hiszem ennél több jel nem is kell, a kölcsönös érdeklődés és szimpátia megvolt, Szombati Dobi is útnak eredt Szeged városába.
Szombaton önkéntesek vettek részt a kutyák sétáltatásánál, de nem hagyták ki a cicaházat sem. Ahogy beléptek, özönlöttek ölükbe, nyakukba az apróságok, nagyon szeretnek ember közelében és a figyelem középpontjában lenni. Szépszerivel begyűjtötték a nekik kijáró simiket és végtelenül cuki-muki énjükkel mosolyt csaltak az önkéntesek arcára. Köszönjük nekik a cicáknál töltött időt!
Vasárnapra virradóan Egérke látogatói érkeztek ki. Egy család, akik beleszerettek fotogén arcába. Egérke igen dekoratív, ez tény. Emellett kedves természete van, amit be is mutatott és levett mindenkit a lábáról. Nem volt megilletődve, azonnal bújt a lábukhoz és hagyta magát minden téren. Ám van egy önző, oltalmazó énje is, ami a cicákat illeti, de emberekkel szemben soha nem tett semmiféle rossz megnyilvánulást. A kolóniából gazdisodott már Eperke, aki vissza is került, mert befordult az egyedülléttől, ezért most egy hétre fent marad majd az irodába, Hicut és Hupplit kitúrva onnét, akik emiatt beköltöztek a nagyszobába.
Fontos megnéznünk, hogy idegen helyen hogy reagál, hisz kisgyermek mellé kerül. Bizakodunk...
Ennek fényében köszönjük figyelmüket mind a 43 cicánkkal együtt!
Reni
Hozzászólások