Heidi kölykei Huppli és Hicu már elég ügyesen megtanultak enni. Csak a komfort szopizás miatt veszik igénybe anyjuk szolgáltatásait. Ám reggelre Huppli aprócska mancsaival nem toporgott az ajtóban a reggelire várva, hanem kis ágyikójukban kuksolt. A hátulja összekenődve a híg székletével és semmiféle érdeklődést nem mutatott az ott létem felé. Hordozóba be, és amint kinyitott dr. Farkas Attila rendelője, munkatársam már érkezett is vele. Több injekciót is kapott kis testébe, aznap csak pasztát volt hajlandó (némi túlzással) enni. Muszáj volt ennie, túl kicsi még ahhoz, hogy teljesen üresen maradjon a pocija. Másnapra kevésbé volt levert, de a megszokott kicsattanó életérzés csak napok múlva lett úrrá rajta ismét.
Szombati Dobi mindeközben mint egy felhúzott vekkeróra egész nap, megállás nélkül zsizseg. Még enni sem eszik, csak mozgás közben bekap pár falatot, egyszerűen nincs ideje megállni.
Az örökbefogadó konténer kis szobájában teljesen beállt az étkezési rend. Mivel Úrfi falánksága miatt csak ő eszik a földön, a többiek ilyenkor már felsorakoznak az étkezéshez, ki-ki a maga polcára. Sáfrány eszik legfelül, alatta Fintor és Táncos, valamint Léna királylány, akit fel kell emelni mert addig ott ácsorog a lábunk mellett, míg ez meg nem történik. A legalsó szinten pedig Csipisz és Nenszi, ők is falánkak, így egyszerre fogy el az étkük. Ebben a bizarr piramisban, várnak minden nap kétszer...
Sanyi egyre jobban érzi magát a kinti helyiségben, ezt nem fogadják jól a többiek. Megpróbál ismerkedni, kapcsolatba lépni velük, követi őket, de kitart a kiközösítés. Félix kimondottan nem kedveli, meglepőmód elutasító vele, holott mikor ő érkezett nemrég, még nagyon jámbor teremtés volt, akkor ugyanezeket a köröket lefutotta ő is. Tenki önérzete is sérült, egyszerűen az étvágya is elmegy, ha meglátja Sanyit. Őt a mosókonyhába elzárva tudjuk evésre bírni simogatások közepette. Vannak lopott idők, amikor csak kettesben elvonulva próbáljuk megbeszélni a történteket, ő aztán partner benne, mondja is a magáét a maga hangos, panaszos hangján. Be is költözött a mosókonyhába, nem fűlik a foga a közös helyiségek használatára. Mivel Félix állandóan árnyékként követi, ezért az adandó alkalommal azonnal slisszan is ki Tenki mellé és fekszik rá a szennyes kosárra. Na, a nyugalmuk sem tartott sokáig, mert Sanyi is próbált becsatlakozni a fiúk mellé, ő a mosdókagylóba rejtőzött, amit nem néztek jó szemmel. És ott van Gléda, aki számára üresen maradt az egész lakrész, úgy járt-kelt a kis "birodalmában", mint egy igazi díva!
Ideiglenes befogadótól bekerült Molly és Mömbi, akikek a dorozsmai buszfordulóból szedtünk össze még szopós korukban. Hárman voltak, de egyikük nem élte túl a megpróbáltatásokat. Molly és Mömbi nagyon jól szocializált kölykök, akik egyelőre megszeppenve pislogtak, hogy hol vannak most, de mint a gépezet úgy dorombolnak, ha ember közelébe kerülnek.
Egyeztetés után egy család jött ki, kik hordozó boxokat kértek kölcsön négy cicájuk szállításához ivartalanításra. Tiszteletre és irigylésre méltó a felelősségtudatuk, ezért rajtunk nem múlott, hogy el is jussanak az orvoshoz.
Csütörtökön veszettség elleni oltást kaptak a szokásos vizit keretein belül Zselé, Elmó és Encsi. Zselét 3 napos kora óta nevelgettük, igazi kis haramia vált belőle, határozott, öntudatos jellem, akinek van egy nagyon szerethető oldala, mikor puszikat osztogat és hangosan zakatol. Nah, ezt oltáskor nem tapasztaltuk, hisz a legvadabb cicákat megszégyenítő módon morog és egyéb félelmetes hangokat adott ki magából. Nala és Nola, Mömbi és Molly, Dobi, Éber, Étkes és Életke pedig kombinált oltást kaptak. Velük semmi gond nem volt, pikk-pakk meg is voltunk, pedig nagyon izgágák a kölykök.
Adományba kaptunk egy nagy adag marhahusit, amivel minden cicát azonnal az ujjaink köré csavartunk. A legapróbbaktól a legzsémbesebbekig, mindenki ott legyeskedett, és utána élvezhettük a csámcsogás kellemes neszét.
Gazdisodott Zselé, akibe még prüntyike korában szeretett bele egy kedves fiatal pár, és miután megkapták a használati útmutatót Zseléhez, hogy kézre, orra ügyelni kell, mert mindent megrág csupán csak szeretetből, haza is vitték. Zselé mától Szegeden folytatja pályafutását.
Hétvégén Alexa és Ivett segítette munkánkat, amit tiszta szívből köszönünk!
Hétfőn Tenki oldódott, már hajlandó egy légtérben lenni Sanyival. Sanyika befoglalta az ablakpárkányt, ami eddig Tenki helye volt, de még így is képes megtűrni a közelségét.
Lora szeme egyre csúnyább, jobban bevérzett neki. Nem viseli jól a szemcseppezést, már elslisszol ha meglátja a kezünkben. Egyelőre az étvágya jónak tűnik, de nagyon aggasztó a szeme állapota.
A héten megindult a menhely első gyerektábora. Szerdán kerítettek sort a cicákkal és a róluk való gondoskodás ismereteire. A gyerekek is és a cicák is jól szórakoztak. Kisebb csoportokba mentek be hozzájuk, ami azt jelentette, hogy Barack a lehető legtöbb simogatást be tudta zsebelni. A másik szobában Nenszi és Sáfrány volt a fogadóbizottság, a többiek inkább csak a kifutóból szemlélődtek.
Egy férfi érkezett ki kétségbeesetten biciklivel. Egy bevásárlószatyorból kikandikált két szempár. Szegedről hozta be a kölyök cicákat, egy nem túl jó környéken találta őket, ahol bántották is a kicsiket. Helyhiány miatt nem akartam őket bezsúfolni a karanténba, kis türelmi időt kértem, de míg a kilógó cicákat a kutyaudvar kerítése mellől összeszedtem, addig a férfi már el is suhant... Mint egy mérgezett egér szaladgáltam kezemben a 2 cicával. Elmondanám hogy a karanténba kutyaudvarokon keresztül visz az út, hordozó pedig nem volt előkészítve a fogadásukra. A cicák átmenetileg egy nyúlketrecben kaptak helyet, ami nem a legjobb számukra, de egyszerűen nem tudtam hova tenni, hisz ahogy a mondás tartja, a csilláron is macska lóg... Ők a Mohito és Merlot nevet kapták. Egyikük rühös, másikuk bajsza tövig leégetve... Valóban bántalmazták őket, csoda hogy még élnek egyáltalán a hallottak alapján.
Merlot fürdetését is beiktattuk, amit hősiesen tűrt a kis drága.
Lora viszont nem hagyott nyugodni minket, ezért dr. Sebő Ottó rendelőjébe küldtük, és vérképet kértünk. Az eredményei rosszak voltak, ezért megcsinálták a FIP gyorstesztet, mint kiderült pozitív volt, és ennek volt betudható a szembevérzés is... Lora már nem tért vissza, a cica-mennyországból néz le ránk.
Heidi ivartalanítva lett, amiért be is pukkadt. Még másnap is felejtős volt a bújás, csak fél szemmel volt hajlandó felnézni, egyáltalán nem állt velünk szóba.
Alexa segített ismét a cicák körül, nagyon ügyesen boldogul már közöttük, és szinte mindenkit ismer személyesen, mindenkihez van egy-két jó szava. Köszönjük szépen!
Az eddig Mollynak hitt cicus annyira beilleszkedett már, hogy amint meglát eldobja magát has simihez, és akkor jött a felismerés, hogy Molly nem nőstény... Úgyhogy mától Mollin néven fut.
Vasárnap megrendezésre került a második menhelyi séta. Sokan voltak kíváncsiak a cicákra is, így nekik is kijárt a figyelem. Kellemes kis napot zártunk, köszönjük a részvételt!
51 cicával vágunk bele az ismeretlenbe. Köszönjük, hogy velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások