Az idei első beszámolót Aranyosi Ervin kedves kis versével kezdeném. "Gazdi keresők":
Kézen fogtuk egymást, s elindultunk messze, új helyet keresünk, - befogadónk lesz-e?
Nincsen hozományunk, csak a kedves arcunk. ígérjük jók leszünk... - mindig, mikor alszunk."
Csendes Karácsonyi napokat ünnepeltünk a menhelyen. A sok adományozónak hála, ünnepi menü várta az éhes szájakat. Már pedig ezek a szájak mindig vevők a falatozásra, nassolásra! Megkapták az új játékokat is, ami nagy érdeklődést váltott ki még a lustálkodó Merlotból is. Azonnal kisajátított magának egy egérkét, ami színben nagyon passzolt hozzá. Ezzel lekötötte magát egy időre, de önmagát meg nem hazudtolva, utána visszaballagott szunyókálni.
Édes a nagyszobában nagyon jól érzi magát. Önfeledt dorbézolásban tör ki időközönként, rohan át mindenen és mindenkin. Ezt az oldalát nem ismertük ezidáig. Egyre jobban oldódik fel és ennek hála egyre inkább veszi át az uralmat a szoba felett. Na meg persze a cicák felett is, akik meghunyászkodnak Édes nem mindig édes habitusa előtt. Az Úrfinak leterített takarót is eltulajdonította és olyanokat birkózik vele, öröm nézni. Ám hozzá tartozik, hogy az eltulajdonítás nem csak arra az időre szól míg ő kiéli magát rajta, hanem végérvényesen. Ha valaki megközelíti, már ott terem és mondja is a magáét. Aztán újra a takarón vezeti le a feszültségét. Olyan számára, mint a bokszzsák, csak épp nem üti, hanem rúgja, de azt nagyon!
A két ünnep között elmaradt az állatorvosi vizit, a héten megszokott nyugalomban meg is érkeztünk a péntekhez. Közben azért fontos megemlíteni, hogy Rep Teri elkezdte rendeltetésszerűen használni a lábát. Már nem a lábfején sétál, hanem igaz kicsit bicegve, de rendesen lépked a talpacskáján. A bicegés belefér, tudván nemrégiben még a medencéje törött volt. Ha nagyon belelendül a kuncsorgásba, még futni is képes és már az ugráláshoz is nekiveselkedett párszor, de jobbnak láttuk gyorsan felemelni, mielőtt megerőlteti magát.
Pénteken Alexa áldozatos munkájával segített a cicák gondozásában, köszönjük Neki!
Szombaton amellett, hogy sor került az évzáró bulira, ahol részt vett minden Tappancsos dolgozó, vezető és önkéntes, kinek szívügye a menhelyi állatok sorsa, egy hatalmas dolog történt még az örökbefogadó konténer nagyszobájának polcán. Olvasóink betekintést nyernek mindig cicáink jellemébe és bizonyára emlékeznek, Fintornak esze ágában sincs kapcsolatba kerülni az emberekkel amióta világ a világ! Dolgoztunk az ügyön pár hónapja, hogy ne fejvesztve meneküljön ha közeledünk felé és valószínűleg amiatt hogy ő is tudta év vége van megszánt és csoda történt! Ott fekürészett a polcon, ugyanúgy mint általában én pedig ráztam ki a takarókat, majd odanyúltam és hagyta magát simogatni. Boldogságnak nyoma sem volt, de mégis tűrte, én pedig kihasználtam a lehetőséget. Még bizonyítékot is készítettem róla!
Vasárnap, Szilveszter napján Félix bulis hangulatban volt! Felpörgött, játszott, bemászott mindenbe, még a szennyestartó sem úszta meg a terrort. Először csak annyit láttunk, hogy mozgásban van a szennyestartó, aztán felborult, és a kis habtestű benne ugrabugrált majd be is vackolta magát. Arra még tartogatott erőt, hogy a felmosófejre lecsapjon, pontosabban kinyúlkáljon és próbálja megkaparintani. Utána játékra invitálta Tenkit, majd Glédát is, de sajnos ők ebben nem voltak partnerek, ezért gyorsan talált magának egy újabb elfoglaltságot, egy doboz lebontásában serénykedett.
Év utolsó gazdisodott cicája Mohitó, kibe pár nappal korában szeretett bele egy fiatal pár. Nehezen tudott megboldogulni a helyzettel, hogy bezárult mögötte a szoba ajtó és nem tud visszamenni fogadott anyjához, Nicykához, aki mellől kiemeltem. Szorosan rátapadva Nicyre, ott pihent mellette, aztán pedig két ember felváltva nyúlkált felé, és próbálták megnyugtatni őt. A papírmunka után pedig behuppant a hordozóba, és elindultak hazafelé, hogy Szegeden együtt kezdjék az új évet családi környezetben.
A meglepetések még itt nem értek véget, Tomi a kifutóban tett egy kört. Régebben sem járt ki gyakran, most sem tapasztaltuk soha hogy érdeklődést mutatott volna a kifutó iránt, de most farok-felvágva, gőgösen tett egy kört kint. Mosolyt csalt az arcukra ez a megmozdulása.
Új hét, új év, új esélyek, új remények... A karanténból kikerült Lolita és Lepke, felköltöztek a kis szobába, ahol Nelli kivételével senki sem vett tudomást róluk. Pedig igyekeztek felkelteni a figyelmüket, hisz mint gyerekek a játszótéren, azt sem tudták boldogságukba mihez kezdjenek. Eddig is sok játék volt bent náluk, de természetesen azok nem olyanok, ezek sokkal menőbbek!
A háttérben folyt az ideiglenesünknél lévő nagyobb cicacsalád oltási programja. Hamarosan ők is bekerülnek a menhelyre.
Szerdán egy fiatal nő érkezett ki, aki masszőr-terapeuta, és gyakorlatát itt szeretné kamatoztatni nálunk. Úrfi lett a választott cica, akire ráfér némi izomerősítés. Mivel a hideg érkeztével már nem jár ki az udvarra a homokra, ezért egyre kevesebb mozgástere és igénye van, megint elkezdett gyengülni a hátsója. Judit alaposan átgyurmázta a végtagjait, nagyon élvezte!
Fiatal pár is látogatását tette nálunk, és nem is lepődtünk meg választottján. Nelli ragadta meg a figyelmüket és hiába pillogott rájuk Nenszi is nagy szemekkel, csak a minden lében kanál Nelli mellett tették le a voksukat. Otthon előkészülnek a fogadására, addig mi is megfigyeljük, bármi kirívó jelenséget produkál-e egymagában.
Csütörtökön állatorvosunk két kombinált oltást osztott ki Terinek és Lütyőnek, valamint újabb antibiotikumot írt ki Szüpürtynek, mert megint visszaesett a náthába. Immár ez a harmadik nekifutás, hogy ne csak enyhítsük, hanem teljesen meg is szüntessük a makacs nátháját, amit eddig csak napokra tudtunk visszaszorítani.
Pénteken Úrfi masszőre ismét kijött átmasszírozni a kandúrt, aki a kanapén elterülve várta őt. Annyira jól esett neki a külön foglalkozás, hogy végig dorombolta, hempergőzött és a szeme is mosolygott!
32 cicával vágtunk neki az új évnek, és köszönjük szépen kedves Olvasóinknak, hogy figyelemmel kísérték menhelyi cicáink életútját! Ezúton kívánunk egészségben, boldogságban és dorombolásban gazdag új évet Mindenkinek!
Reni
Hozzászólások