Hét elején pihenőnapjaimat töltöttem, Icuka tartotta a frontot cicáéknál. Kétségbe esve telefonált, hogy egy férfi aznap többször hívta, hogy a Tappancsos cicáját vagy visszavesszük azonnal, vagy szélnek ereszti az utcán. Más választás nem volt, mint behívni a cicát, akkor még nem volt tudomásom kiről van szó, de mivel gazdi halála és összeférhetetlenség volt a vádpont, azonnal beugrott egy név. A sejtésem beigazolódott, megérzésem volt vele kapcsolatban, hisz a napokban többször is eszembe jutott ez a bizonyos cica. Tomi az.
Tomi, ez a folyamatosan szerencsétlenül járt fekete párduc. Az ő története annyi volt, hogy első gazdija meghalt, a lakás eladásra került, ő meg be a menhelyre. Annyira megzavarodott, hogy fújt, támadt, tartottunk tőle. Majd sikerült megbékélnie a világgal, kinyílt és megmutatta bűbájos énjét. Kialakult a kölcsönös bizalom és szimpátia. Felkerült a konténerbe, nem volt gond, kicsit házsártos volt, de 4 éves korára még szoknia kellett a többi cica jelenlétét. Elvoltak, de mindig is tudtuk, hogy ő tipikus egyedüli cica. Majd felcsillant Tomi nagy napja, örökbe fogadta egy fiatal nő. Mint kiderült másnap, nem is magának szerette volna, hanem édesapjának, aki nem támogatta az ötletet, így másnap a kirándulás véget ért, Tomi visszaköltözött a polcára. Teltek a hetek és újabb érdeklődők. Már felnőtt cicát szerettek volna egy idős néninek társul, és jött az ígéret, ha ne adj' Isten bármi történik, Tomit a család magához veszi. És itt tartottunk, sajnos a gazdija egy év után eltávozott, nyugodjék békében. Tomi pedig egy hónap alatt nem jött ki a család azóta magához vett két cicájával, így mennie kellett. Azonnal! Maréknyi hely sincsen, ezért az irodában vert tanyát szerencsétlen.
Közben az Árkádban megkezdődött a Fogadj Örökbe hét, a cicákat Nala és Nola képviselte. Összecsomagoltunk nekik minden szükséges holmit, és délutánonként beköltöztek a számukra kialakított karámba. Élvezték nagyon a nyüzsgést és a korlátlan figyelmet. Kihasználták önkénteseinket, hogy hurcibálják őket a nyakukban és szórakoztassák őket játékokkal.
Alexa időt s energiát nem sajnálva kedden is végig segítségünkre volt a napi munkánkban. Köszönjük szépen!
Nenszi bal lábbal ébredt szerdán, végigpofozta a társait. Aki csak megközelítette, vagy aki csak ki-be akart menni a kifutóra, kapott egy taslit, mert őnagyságának volt képe beülni az ablakba. Senki se állt le vele vitázni, mindenkinek vannak rossz napjai, ezzel ők is tisztában voltak.
Csütörtökön megtörtént a nagy találkozás Tomival. Nagyon sokat magyarázott, nem is emlékeztem, hogy ilyen nagy dumás ő. Stresszesnek tűnt, nem tudom lelkileg mit hogy élt meg, de a lábán végig foltokban hiányzik a szőr, mintha kitépkedte volna. Kedves volt és szeretethiányos, a gazdi szerepét most újra nekünk kell betölteni az életében. Kiszúrt magának egy macskamentás párnát és azzal szórakoztunk, hogy ahová a párnát raktam, oda feküdt Tomi, és amint eltűnt a párna, már rohant is utána.
Aztán látogatók érkeztek ki kölyök cicáért. Szinte alig értünk be a szobába, mikor a fiatal lány áhítattal nézett Encsire, majd hiába beszéltem a többi cicáról, ez eldöntött tény volt, hogy Encsi bizony révbe ért. Mivel neki épp a begyulladt fülét kezeltük, mert miért is ne mindig akkor lenne valami, vagy pont azt a cicát választják ki, aki kezelés alatt áll. Nah, de emellett még ami említésre méltó, hogy Nenszi elterült a látogatók előtt a földön, Elmó odafeküdt mellé és Nenszi mint egy gondoskodó anya, elkezdte mosdatni a kis vörös kamaszt. Nagy elánnal nyalogatta orcája minden szegletét. Elmúlt a rossz kedve, szerencsére nem tartott sokáig.
Mömbi és Szombati Dobi visszakerültek a karanténba. Ők csak átutazóban voltak az örökbefogadó részen, mivel még nincsenek meg a szűréseik.
Huszár mindig is szerette, ha valamelyik cicatársa gondoskodik róla. Rigóval volt meg a nagy összhang, mielőtt örökbefogadták, és visszatérte után is azonnal vele vette fel a kapcsolatot újra. Mivel Rigó gazdisodott, nem sok választási lehetősége volt, de azért Nicykánál bepróbálkozott párszor. Töretlen lelkesedése meghozta gyümölcsét, Nicyka odadugta fejét Huszáréhoz, ezzel felbátorítva őt. Ettől kezdve Huszi jövet-menet simult Nicyhez, és még puszikákat is kitudott belőle csikarni.
Pénteken Egérke, Hóci és Tomi utaztak dr. Sebő Ottó rendelőjébe koronavírus szűrésre.
Nicyka idősebb korára való tekintettel és mert hangosan szuszog a kis drága, kis labor vizsgálatra ment, minden értéke rendben van. Lehet csak a nagy meleg és a szépen felszaporodott kilók miatt szuszog kicsit hangosabban.
Vasárnap véget ért az Árkádban a Fogadj Örökbe hét, Nalába és Nolába az utolsó félórában szeretett bele egy fiatal pár, akik együtt szeretnék örökbe fogadni a testvérpárost.
Velük hétfőn egyeztettünk, és kedden már Balástyán hajtották álomra fejüket a csajok.
Cakkos eddig csak játék közben lépett kapcsolatba társaival, de most hogy Huszárnak kezd visszatérni a csábereje, még Cakkost is ujjai köré tudta csavarni és láttam ám, amint Cakkos lopott egy puszit a kandúr orrára. Meglepődtünk mindhárman, kapkodtuk is a fejünket, aztán ment minden tovább a megszokott kerékvágásban, reggeliosztással gyorsan megtörtem ezt a zavarba ejtő pillanatot.
Félixünk hátán a napokban újra kopni kezdett a szőr, bőre kicsit sebes, enyhén levedző volt. Ugye kollégám segítségével már levágtuk a szőrt arról a területről és Betadinnal lefertőtlenítettük, majd a csodálatos Kék Lukács krémmel könnyen letudtuk kenegetni, míg megtudunk róla valamit. Ekcémás. Erre injekciót kapott. Egész gyorsan javulásnak is indult a beteg bőrfelület.
Tüszike is felkerekedett, ő a jobb szemgolyója eltávolítására érkezett a rendelőbe. Teljes káoszban indult a napja, hisz belépve a szobájukba láttam, hogy a nagy fonott kosár leesett a földre, persze aljjal az égnek. Bármennyire is soknak tűnik a 15 macska egy szobában, azonnal feltűnik ha egy nincs ott. Félve nyitottam fel a kosarat és ott kuksolt alatta a szentem. Nem tudni mióta lehetett a kosár rabja, de épp alvásból sikerült felébreszteni. A szabadság érzete nem tartott sokáig, hisz bekerült egy hordozóba. Nagy műtét előtt állt, nem ehetett, amivel nem értett egyet és ez az apró, törékeny kis teremtés kezdett bepipulni. Szerencsére társai úgy esznek mint raptorok, hamar ki is került a hordozóból egy kis időre. Amint visszatért a menhelyre, megágyaztunk neki egy ketrecben, ahol a lábadozási idejét töltötte. Pár napig antibiotikum és fájdalomcsillapító egészítette ki a mindennapjait, ami beadása nem kis feladat, nem bírja a kényszerhelyzeteket.
Pénteken ismételten Alexa segítette a munkánkat. Köszönjük szépen! Az állatorvosi vizit is e napra esett, dr. Farkas Attila veszettség elleni oltást osztott ki Heidi, Grimm és Gizmó között, valamint kombinált oltást Örs, Merlot és Mohitó kapott. Hétvégén megérkeztek Encsi lánykáért, kis gazdija édesapjával. Őt is megnézte a doktor úr, és engedélyt kapott a gazdisodásra. Nagy volt a boldogság mindkét fél részéről, Encsi röszkei szobacicaként folytatja pályafutását.
Elmó kevésbé volt boldog, azóta kétségbe ejtő nyávogással keresi helyét a nagyok között.
46 védencünkkel együtt köszönjük, hogy ismételten velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások