Cicás blog

Bojler megérett arra, hogy beköltözzön a menhelyre. Túl van az ivartalanításon, és a sajnálatos FIV+ a gyorstesztje, ellenben a gyógyulás, javulás útjára lépett. Egyelőre még nagyon, de nagyon meg van ijedve, de tornáztatni, ingerelni, stimulálni a hátsó lábait, átmozgatni, masszírozni lehet. Nem is néz oda, hisz ha nem lát, akkor bizony nem is idegenek fogdossák. Ugye ő nem használta a hátsó lábait, valami megmagyarázhatatlan ok miatt, amire több állatorvos sem tudott pontos diagnózist.

Mindaddig, míg el készül leendő otthonuk, Grincs gazdijelöltje látogatja kiválasztottját. Egyelőre nincs eldöntve ki lesz a cicatársa Grincsnek, ezért mindegyik bársonytalpúhoz nyitottan áll. Szép lassan őket is ismeri névről, és a simi mindannyiuknak jár. A társa attól függ, hogy a ház elkészültével ki lakik a menhelyen, és aktuálisan kivel fog Grincs pajtizni. A kis édespofa mivolta mellett iszonyat energiákat szabadít fel, ha játékról van szó, és van egy bizonyos stílusa, amit nem mindegyik cica visel jól, úgyhogy hozzá hasonló habitusú élettársat kell választani.
 

Benő cica napról-napra jobban van, szinte szemlátomást javul az állapota. Szépen eszik, gyarapszik és víg kedélyű. Elérkezett a kontroll és varratszedés napja. A szteroid kúra végén jár, de úgy tűnik, hatásos, és reméljük a későbbiekben sem tér vissza ez a probléma. A limfómát, mit eshetőség, gyors el is hessegettük, mivel olyan jól reagált a kezelésre vörös kis barátunk, hogy kizárt, hogy ilyen komoly betegség legyen a háttérben. Sőt, ez a rengeteg jövés-menés a rendelőkbe sem hatotta meg a kis lelkivilágát, mert legújabban az új kedvenc menedéke a polcokon lévő hordozók egyike.

Mircike megint belassult. Az ínygyulladása belobbant, ilyenkor gyógyszereket kell szednie, hogy lehúzzuk a gyulladást. Sajnos más megoldás erre nincs, ezzel együtt kell élnie. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy amint érzékeljük a tüneteit, már kezdjük el a kezelését, mert különben nem tud enni, és tépkedi a bundáját. Ilyenkor pár napig pépes eledelt tud csak falatozni, villával törjük össze, és pici vízzel hígítjuk, hogy jobban csússzon.

Reggeli osztáskor is felettébb gyanús volt, hogy Matyó nem olyan nagy elánnal rongyolt oda a tálkákhoz, mint általában mindig. Komótosan, megfontoltan és kissé zsémbesen, mikor a többiek akadályozták útját. Később, mikor már mindenkinek tele volt a pocakja, és ledőltek takaritkozni, pihenni, alaposabban szemrevételeztük a nagyfiút. Egy helyen kinyalogatta/vakarta a lábát, meleg is volt, ráadásul az egyik pupillája kitágult, és nem is reagált a fényre sem. Állatorvosunkkal konzultálva lázcsillapítót kapott első körben. 

Félve tártuk fel Csabi cica meleg zugát, mert nem tudtuk mire számítsunk. Szerencsére Csabi éber volt, figyelt és simogatásért cserébe dorombolt is. Óvatosan mozgattuk csak, hogy átcseréljük a takarót alatta frissre, szárazra, mert kicsit összekoszolódott. Biztos hatalmas fájdalmai voltak, úgy nyúltunk hozzá, mint a hímes tojáshoz, ő pedig egyáltalán nem ellenkezett. Egy tüneményes cica. Izgatottan vártuk a rendelő nyitását, mert a kolléga már ott volt vele, hogy mihamarabb rá tudjanak nézni Csabira. Tudtuk, hogy nagy a baj, nem várakozhattunk.

Napok óta csak azt vártuk, mikor fog letelni a két hét, hogy lekerüljön Márvány lábáról a merevkötés. Mindenkinek kínlódás volt, neki is, de nekünk is látni őt ebben az állapotban. A nagy csomag a lábán, amitől alig tud mozogni, nem is mozoghat, fáj is neki, és még a tölcsér is a fején... De eljött a kontroll napja, minden bizodalmunk abban volt, hogy végre lekerül a kötése. A Vezér állatorvosi rendelőbe utazott, ahol a röntgen felvétel után bebizonyosodott, hogy Márvi szuper cicalány, az izma letapadt.

Mivel Márvány lába megnyeglett, rongylábának mihamarabb ellátásra volt szüksége. Gondoltuk ficam, vagy szalagszakadás... Egyik sem jó, de sajnos előfordult már. Mindenesetre borzasztó látvány volt, de őt nem gátolta abban, hogy jöjjön-menjen. A Vezér állatorvosi rendelő fogadta őt, és a kicsi őt, azaz Sziromot. Napokban feltűnt, hogy szárad össze a farka vége, gondoltuk nem árt megnézetni. Mivel megtalálásakor a halál tornácán táncolt, a keringése már leálló fázisban volt, ezért a farka vége elkezdett elsorvadni, ennek eredményét véltük felfedezni. Szirom farka vége pár nap múlva leesik.

Ízisz igazi szuperanyu! Minden kölykével tölt külön időt, szeretgetéssel, törődéssel, játékkal. Emellett egymagában is jókat játszik, van, hogy jobban pörög, mint csemetéi. Viszont a közös időtöltést sem vetik meg még mindig. Ha pihenésre kerül sor, akkor azt együtt teszik, egy kupacban, és a jól megérdemelt szundit a még mindig tartó komfortszopizás előzi meg. Igazából csak dagasztanak anyjukon, és összenyálazzák dorombolások közepette, de addig van ideje mindegyikük buksiját alaposan letisztogatni, alváshoz rendbe rakni. A kölykök amennyire jó tesók, annyira mások.

Két cica érkezésére készítettük elő a duplakennelünket. Gazdijuk sajnos elhunyt, ők pedig az üres lakásban éltek egy ideje magányosan, de természetesen ellátták őket. A két ivartalanított, hét év körüli kandúr megszeppenve érkezett a menhelyre. A nevük sem volt biztos, így mi új nevekkel ruháztuk fel őket: a vörös kandúr Benő lett, míg társa Bende nevet kapta. Benő egy hajszállal közvetlenebb, ám Bende az, aki egész testével óvta őt, mögé rejtőzött el biztonságba Benőke. Az érintést elviselték, de behunyták szemeiket, nem is akartak minket látni közben.

Soma átköltözött a felkészítő szobába. Remélni sem lehetett volna jobb fogadtatást mindkét fél részéről. Soma nagyon örült a pajtiknak, mindenkit megpróbált játékra invitálni, több kevesebb sikerrel. Mindenesetre ő nagyon jól érezte magát, önfeledten futkározott, örömködött.

Felemás érzésekkel kezdtük a napot, hisz az elmúlt időszak szomorú eseményei igencsak megviselték a lelkünket.  Ennek ellenére itt van a mi kis ördögfiókánk, ki a megszeppent, bűbájból és hatalmas szemekből álló apróságból nőtte ki magát, és lett a legelevenebb, legérdeklődőbb és talán az egyik leghangosabban dorombolós szeretetcsomag. Ő Kuszkó, a rettenthetetlen! És eljött a gazdisodása napja, amit már nagyon vártunk, de ugyanakkor nehezen is válunk meg tőle, hisz aktív, szerves része volt a mindennapjainknak.

Az elmúlt hétvégén kilátogatott külföldi ajkú hölgyet fogadtuk, hogy ő is személyesen meggyőződjön, nem Frici a majd egy éve elveszett cicája. Akkor még frissen költöztek Rúzsára, majd egyik nap azon kapták magukat, hogy a kinti-benti állataik közül egyik kutyájuk és cicájuk eltűnt, és nem önszántukból sétáltak el.  A kutyus több hét után előkerült az országhatár mellől, míg a cicának azóta is hűlt helye, pedig minden követ megmozgattak. Azóta elkészült a meglévő cicáik számára a kifutó is, még nagyobb figyelmet fordítanak az állataik és saját biztonságukra.

Reggel már arra készülődtünk, hogy Drazsét elküldjük állatorvoshoz. Amint nyitott, Lili már robogott is vele Dr. Tímár Endre rendelőjébe. Hosszas vizsgálat következett, valamint vérvétel is történt, hátha abból okosabbak leszünk. A gyorstesztje negatív lett, ami jó hír. Az már kevésbé, hogy vérvételkor (és teljesen laikusként írom most ezt), de ami kicsapódott, és átlátszónak kellene lennie, az opálos volt. Itt már sejthető volt, hogy valami nagy gáz van.

Nikkát Dr. Farkas Attila visszarendelte kontrollra a nem múló náthája miatt. Igazából, hogy mi ez a makacs, szűnni nem akaró dolog, pontosan nem is tudni, de minden tünete náthára utal, csak sokkal-sokkal intenzívebb. Ismétlő injekciót kapott, olyan spécit, mint két nappal korábban is, hátha. Talán egy hajszálnyit jobban volt, piciket már tudott enni is, de egyelőre még úgy tűnik nagyon messze a vége. 
Soma és Szénia továbbra is kapják az antibiotikumot és a mindenféle velejárót. Ők jobban festenek, mint Nikka, mondjuk hírül sem kapta őket annyira el.

A reggeli órákban egy nő érkezett a menhely kapujába, hogy az előző nap, mások által talált cicát leadja. A cicát a dorozsmai víztározónál találták, viszont megtartani nem tudják, így annak ellenére, hogy nincs helyünk, egy fikarcnyi sem, nem rendítette meg a dolog, úgy volt vele, hogy akkor lerakja hordozóstól, mert ő biztos nem viszi magával vissza. A cica jól táplált, és végtelenül kezes, az a ránéz az ember és már dobja is el magát figura. Kicsit szutykos, de ezt leszámítva biztos valaki ellátta.

Önkénteseink kutyasétáltatáskor macskacsaládra lettek figyelmesek közvetlen a menhely melletti erdőben. Felállítottuk az élőcsapdát, hátha sikerül összegyűjteni a tagokat. A legéhesebb egy kis lurkó lett, aki elég hamar kiszimatolta, és befalta a bekészített nedves eledelt. Nagyon félős és vadóc egyelőre, így nem néztünk meg a nemét, de annyira kandúros arca van, hogy azonnal ráragasztottuk a Soma nevet. Mint később kiderült, jogosan. Az apróság kb. három hónapos, igen vézna, de ez betudható a pár napos koplalásnak.

Mircike túl a gyorsteszten és első oltásán, átköltözött a felkészítőszobába. Na ott aztán mindennel és mindenkivel baja volt. Rég volt ennyi zsörtölődős cicánk, akik azt sem tudják, hogy fejezzék ki nemtetszésüket, hogy az életüket más cicákkal kell megosztaniuk. Szerencsére mindannyian szép lassal alkalmazkodnak, és elfogadják a többiek jelenlétét, de az első napokban Mirci is hangos elutasítással jelezte az arra haladók számára ellenszenvét. Tiszteletben is tartották a nagysága akaratát.

Úgy láttuk, eljött az idő, hogy Turmix felköltözzön az immunhiányos lakrészbe. Feloldódott teljesen, és a cicákkal is szociális, csak remélni tudtuk, hogy nagyobb létszámban is ugyanilyen tündibündi cukorfalat lesz. Így is lett, Turmix szinte azonnal beilleszkedett. Volt némi hőbörgés Boti részéről, de Turmix jól kezelte, teljes mértékben lepergett róla Boti mindenféle megnyilvánulása. Szerencsére rövid idő alatt lecsengett a mérgelődés irányába, és mintha mindig is ott lakott volna, Turmix teljes értékű tagja lett a kis társaságnak.

Újabb lakókkal bővült a menhelyi cicák száma. Ők egy idős bácsi cicái voltak, aki már kórházba került, mikor a rokonok segítséget kértek tőlünk. Addig is tisztességesen ellátták a cicákat. Mindketten már túl  vannak az ivartalanításon, kedvesek, érdeklődők, és a hordozóból is úgy jöttek kifelé, mintha mindig is ismertük volna egymást. Persze a karanténban, a szobakennelben már más volt a szitu, meglepődtek és összebújtak az idegen helyzettől. Eddig kinti-benti cicák voltak, szobatiszták és igencsak nagy termetűek. Az anyacica 5-6 éves, Mamó névvel érkezett.