"Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
A blogom újabb témájában azt szeretném bemutatni, hogy a gyermekek és családjaik hogyan viszonyulnak a körülöttük lévő kutyákhoz, beleértve a saját kutyáikat is, illetve azt, hogy milyen hibákat követnek el a mindennapokban, amelyek esetleg balesetekhez vezethetnek. A felnőttek által elkövetett hibák, sokszor rányomják a bélyegüket a gyermekek későbbi kapcsolatára az állatokkal.
A magyarországi kutyatartás a fejlettebb országokhoz képest jelentősen el van maradva, de ennek ellenére azt gondolom, hogy azért sok család életében a kutya fontos szerepet tölt be. A kutyával való megfelelő bánásmód és kapcsolat kiépítése esetén, a kutya jelenléte elősegíti a gyermekek érzelmi és szociális fejlődését, az empátia kialakulását.
Sokszor átsiklanak a szülők a tény felett, hogy a kutya nem egy játékszer, hanem egy élőlény, és nem lehet a végletekig hagyni a gyermekeiknek a kutya "szeretgetését". Igen, azért van a szeretgetés idézőjelben, mert a tapasztalataim azt mutatják, hogy a gyermekek nagy részének fogalma sincs arról, hogy miként kell bánni a kutyával. Gyakran előfordul, hogy a kutyát hátulról rohamozzák meg, visszafelé simogatják, hosszan, és erősen ölelgetik, húzzák a farkát, piszkálják, nyomkodják a szemét. Azt gondolom, hogy ameddig a gyermekek nincsenek tisztában azokkal az alapvető dolgokkal, hogy mit nem szabad csinálniuk a kutyákkal, és a szülők sem veszik észre, hogy a kutya már nem élvezi a helyzetet, addig nem kell meglepődnünk azon, ha balesetek történnek.
A szülő felelőssége, hogy megtanítsa a gyermekének (7 év alatti gyermekek nem, vagy félreértelmezik a kutyák jelzéseit) és a család kutyájának az egymással való helyes viselkedést. Ehhez viszont az szükséges, hogy a szülők maguk is jól értelmezzék a kutya jelzéseit, hiszen csak így képesek kialakítani egy gyerek-kutya biztonságos kapcsolatot. Utópisztikus az az elképzelésem, hogy Magyarországon minden kutyatartónak részt kellene vennie egy elméleti oktatáson.
A legtöbb konfliktus a gyermekek és a kutyák között annak köszönhető, hogy a gyermek és a szülők sem vették észre, illetve nem figyelték azt a rengeteg jelet, amelyeket a kutya küldött mielőtt egy magasabb szinten közölte volna a gyermekkel, hogy nem szeretné, ha tovább piszkálná. Igen, rengeteg apró jelet küldött, ha hiszik, ha nem. Az esetek többségében persze a kutyát hibáztatják, hiszen neki az a dolga, hogy mindent eltűrjön, szolgáljon minket és zokszó nélkül teljesítse minden kívánságunkat. Ez egy nagyon rossz hozzáállás.
Fontos és szükséges lenne, hogy a gyermekeket egész kicsi koruktól tanítani kellene arra, hogy mit lehet, és mit nem szabad csinálni a kutyával, hogyan szabad, és hogyan nem kellene "szeretgetni" simogatni. Valamint a szülőknek figyelmet kellene fordítania a gyermek mellett arra is, hogy a kutya miként érzi magát a gyermekkel való találkozáskor.
Saját tapasztalataim bemutatásával a célom az, hogy úgymond egy tükröt tartsak a szülők elé, hogy felismerjék azt, hogy legtöbb esetben nem a kutya a hibás, ha egy szituációban nem az elvárt módon viselkedik.
A foglalkozásokon, adománygyűjtő napokon 3 típusú szülővel találkoztam:
- A szülő, aki, amikor meglátja a kutyákat, elkezdi rángatni a gyermekét, mérhetetlen pánik uralkodik el rajta, hogy meg fogják harapni a kutyák a gyermeket, aki természetesen ösztönösen örül a kutyák látványának és szeretné őket közelebbről megnézni.
- A szülő, aki felelőtlenül elengedi a gyermeket, aki megrohamozza a kutyákat, majd a szülő 3 perc múlva megérkezik, mert még dolga volt.
- Az ideális szülő, aki együtt érkezik a gyermekével, és arra ösztönzi, hogy tegye fel a varázskérdést: "Meg szabad simogatni?" Illetve szól a gyermekének, amikor azt látja, hogy már úgy bánik illetve viselkedik az állattal, hogy az a kutyának kellemetlen. Ilyenkor érzem azt, hogy a felelős állattartás oktatásába fektetett rengeteg energiám és időm kezdi meghozta a gyümölcsét. Bízom benne, hogy a jövőben egyre több ilyen szülővel fogok találkozni.
Köszönjük, hogy blogunkat elolvasta!
Gácsi Mária
Hozzászólások