Tappancs Állatvédő Alapítvány

A heti blogot ismét nem szokványos módon kezdem: a bevezetőt elhagyom, hogy inkább a napi eseményekre koncentrálhassak, és ne emeljek ki egyetlen témát sem.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban preferálom a bevezető helyett azt, hogy a napok legfontosabb témáját elemzem kissé hosszabban. Úgy érzem, hogy ezáltal az olvasókat talán egy picit közelebb hozom a menhelyi hangulathoz. Ráadásul így lehetőségem van több témát is egyszerre kiemelten kezelni. Ez a mostani blog is ilyen lesz.

A héten ismét annyi minden történt s menhelyen, hogy inkább nem választottam bevezető témát, pedig lett volna lehetőségem válogatni. Mégis inkább sorrendben tálalom az idei év állattartási kultúráját kiválóan demonstráló történeteket. Olvassák figyelmesen!

Hétfő

Alexa önkéntesünk ezen a héten is kitett magáért, ugyanis szinte minden napot kinn töltött a menhelyen. Köszönjük neki!

Nikkát Dr. Farkas Attila visszarendelte kontrollra a nem múló náthája miatt. Igazából, hogy mi ez a makacs, szűnni nem akaró dolog, pontosan nem is tudni, de minden tünete náthára utal, csak sokkal-sokkal intenzívebb. Ismétlő injekciót kapott, olyan spécit, mint két nappal korábban is, hátha. Talán egy hajszálnyit jobban volt, piciket már tudott enni is, de egyelőre még úgy tűnik nagyon messze a vége. 
Soma és Szénia továbbra is kapják az antibiotikumot és a mindenféle velejárót. Ők jobban festenek, mint Nikka, mondjuk hírül sem kapta őket annyira el.

A reggeli órákban egy nő érkezett a menhely kapujába, hogy az előző nap, mások által talált cicát leadja. A cicát a dorozsmai víztározónál találták, viszont megtartani nem tudják, így annak ellenére, hogy nincs helyünk, egy fikarcnyi sem, nem rendítette meg a dolog, úgy volt vele, hogy akkor lerakja hordozóstól, mert ő biztos nem viszi magával vissza. A cica jól táplált, és végtelenül kezes, az a ránéz az ember és már dobja is el magát figura. Kicsit szutykos, de ezt leszámítva biztos valaki ellátta.

Önkénteseink kutyasétáltatáskor macskacsaládra lettek figyelmesek közvetlen a menhely melletti erdőben. Felállítottuk az élőcsapdát, hátha sikerül összegyűjteni a tagokat. A legéhesebb egy kis lurkó lett, aki elég hamar kiszimatolta, és befalta a bekészített nedves eledelt. Nagyon félős és vadóc egyelőre, így nem néztünk meg a nemét, de annyira kandúros arca van, hogy azonnal ráragasztottuk a Soma nevet. Mint később kiderült, jogosan. Az apróság kb. három hónapos, igen vézna, de ez betudható a pár napos koplalásnak.