Tappancs Állatvédő Alapítvány

Várólistáról fogadtunk két egy év körüli cicalányt, kiket még pici korukban talált egy állatszerető házaspár betegen. Kigyógyíttatták őket, próbáltak gazdit keresni nekik, de nem jártak sikerrel, a cicák közben meg cseperedtek, így átestek az ivartalanításon is. Egy garázsban tudták őket elszállásolni, több saját cicájuk miatt az otthonukban már nem fértek be. Ahogy kikerültek a hordozóból, már dugták fejüket az enyémhez, végtelenül kedves természetük van. Babóca inkább az ölben pihenős, babusgatós, míg Szofi az örökmozgó, felfedező buzgómócsing, de a simit ő is nagyon szereti.

Ádám önkéntesünk kitartó lelkesedése meghozta gyümölcsét! Már odáig sikerült Vörivel eljutnia, hogy a vörös kandúrka teljes extázisba kerül, és egy-egy simogatást is elvisel tőle. Nagyon egymásra hangolódtak, és számunkra is döbbenetes és csodálatra méltó, hogy Ádám felé milyen bizalommal fordul és nyit. Annyira hálásak vagyunk neki!

A hèten a rekkenő hőségé volt a főszerep, amiről már írtam, hogy mikènt tudjuk viszonylag komfortosabbá tenni kedvenceink èletèt.

Nagy forrósàgban kimarad nálunk a séta. Ennek az az oka, hogy ez a kutyàk kedvenc programja, és ilyenkor képesek arról is elfeledkezni, hogy túlhevülnek. Nem èrdekli őket semmi, csak a séta. Az ő egészségük vèdelmében tehát nyàron sajnos előfordul, hogy kimarad egy-két alkalom,sőt akàr még több, ha az èrdekük úgy kívánja.

Néhány hete téma volt a blogomban a veszettség. Írtam a tüneteiről, megelőzés lehetőségéről,és úgy általában a betegségről. Megemlítettem azt is, hogy a koronavírus járvány óta valahogy még nagyobb divat lett oltás ellenesnek lenni. Persze már előtte is voltak kételkedők, de azóta valahogy minden mögött összeesküvést látnak az emberek. 

Az elmúlt hetekben nagyon sok minden történt a menhelyen, így a blogban nem győztem beszámolni arról,hogy mikor milyen kutyák érkeztek hozzánk. 
A beszámolóimat javarészt felemésztik a beérkező kutyák bemutatása, aztán nekik érkeznek a "szürke hétköznapok" avagy a kötelező karanténidő, ami alatt a szerencsésekkel semmi nem történik,csak várnak. 

A trió, Tesa, Tigris és Gyapjú gyógyszerezése továbbra is folytatódik. Egyre inkább feladja a leckét, mert a kandúrok kezdik megunni a napi kétszeri tortúrát. Tigrisnek minden mindegy, ő nagyon együttműködő, már robog be a kis helyére, mikor látja, hogy készülődés van, de ő megeszi az eledelben is a pár szem gyógyszerét. Gyapjú már ott tart, hogy húzza el a fejét, de még csak-csak benyeli a nagy adag szirupot, míg Tesa már oda sem jön. Szájába direktbe nem lehet adagolni, mert fáj neki, és mintegy kis krokodil, pörög ha megfogjuk, azonban eledelben sem hajlandó megenni.