A múlt heti blogomat ott fejeztem be, hogy Balástyáról befogadtunk egy tacskót, aki a kacsatelepnél kóborolt a semmi közepén. A megtalálók próbáltak segítséget kérni közelebbi szervezettől, de mindenhonnan elutasítást kaptak.
Mi fogadtuk őt, a leolvasó pedig rögtön jelzett. Csakhogy a gazda száma nem volt kapcsolható, oltása lejárt, így nem jutottunk előre.
Ráadásul Lilinek mostanában lehettek kölykei, emlőiből folyik a tej. Egyik szeme pedig csúnyàn be volt dagadva, váladékozik, alig tudja kinyitni. A szemcseppezés nem vezetett eredményre, így nekifogtunk keresni az okokat. Toklászt találtunk a szemében, ami bizonyára óriási fájdalmat okozott neki. Nekiveselkedtünk, és óriási szerencsével sikerült kihalászni. A közösségi oldalunkon közzétettük, hogy keressük a gazdit. Hát ez történt eddig, most pedig a folytatás következik…
Hétfő
A közösségi oldalnak köszönhetően jelentkezett Lili gazdája. A történetet bonyolítja, hogy valóban kölykei vannak, akik három hetesek, és állítólag nem esznek önállóan. Az már más kérdés, hogy eddig hogy tudtak életben maradni…
A probléma, hogy törvény szerint Lilit két hétig karanténozni kell, hiszen oltasa lejárt. Ez történhet külső karanténban, menhelyen kívül, vagy nálunk.
A hatósági állatorvos nem engedélyezte a külső karantént, tehát Lili kölykeit be kell hozni a menhelyre. Ez nemcsak a kölykök élete miatt fontos, hanem azért is, hogy Lili ne lapjon tejlázat.
Megkaptuk a választ arra is, hogy miként került utcára a kis csavargó: a munkások nem figyeltek, ők engedték ki véletlenül.
Az is kiderült, hogy a toklász nem most került a szemébe. Ők otthon már kamillás borogatással kezelgették, de sokra nem jutottak.
Hát igen, ezért is érdemes lett volna állatorvoshoz fordulni…
Egyrészt az oltással elkerülhető a karantén, másrészről nem kellett volna ennyit szenvednie a stemével, hiszen a toklász nem kicsit fájdalmas. Főleg a szemben!
És ha már itt tartunk, a kamillàt nagyon szeretjük, gyógyteaként kortyolhatjuk, de sajnos még mindig makacsul tartja magát a hiedelem, hogy mindenre jó. Hát nem jó mindenre, mert a kamilla szárít, így azert hosszútávon nem érdemes vele kísérletezni. Főleg szemben lévő toklász gyógyítására nem alkalmas. Ellenben egy állatorvos hihetetlen hatékonysággal tudja megoldani az ilyen jellegű problémát. Mondjuk az tagadhatatlan, hogy drágább, mint a kamilla…
Kedd
Ha már szót ejtettünk a törvényekről:
Azt is kimondja, hogy életvitel szerűen kutyàt láncon nem lehet tartani, illetve ha valamennyire időre megkötik, akkor megszabja a lánc hosszát is. Más kérdés, hogy ennek ellenőrzése lehetetlen.
Most Bordànyból menekült meg egy gyalázatos körülmények között élő kistestű kutya.
Gazdája még kölyökként egy méteres láncra verte, a nyakörvet, amit rárakott soha többet nem igazította. Így ez a csendes, jószándékú kiskutya egész idáig ott vegetált egy rövidke láncon, egyre mélyebb sebekkel a nyakán és a szívében. Míg meg nem látta valaki, aki tett ellene. A kutyus immáron nálunk van biztonságban, és csak remélni tudom, hogy egykori tualjdonosa megkapja a méltó büntetését.
A félénk, sovány kiskutyát Frédinek neveztük el. Oltása, chipje nincsen, csak tengernyi félelem és bizonytalanság a szívében. A nyaka körül nincs szőr, sok helyen csak a sebes hús látszódik.
Naponta kenegetjük, ő pedig minden érintésre összerezzen, hiszen az emberi kéz ismeretlen számára. Csak némán reszketve tűri, hogy kenegessük a nyakát, simogassuk a fejét, és várja a végét, hogy ismét elbújhasson, láthatatlanná váljon. Mert a láthatatlanság valamiféle biztonságérzetet nyújt neki. Hosszú küzdelem lesz ez neki, de bízom benne, hogy képes lesz megbírkózni a múltjával.
Szerda
Ma menhelyünk állatorvosa, dr Farkas Attila látogatott ki hozzánk a szokásos heti vakcinázásra. Most 1 veszettségi-kombinált oltást, 1 veszettség elleni oltást, 22 kombinált oltást, valamint 6 kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki.
Csütörtök
Két új lakóval gyarapodott a menhelyünk:
Penge Ásotthalmon kóborolt, és mivel nem volt chipje, nem tudták a gazdáját sem megkeresni. A gazdájának sem nagyon tűnhetett fel, hogy nincs meg a kutya, mert senki nem kereste.
Ő egyébként egy nagy testbe bújt kölyök, aki a menhelyre kerülést is kalandnak élte meg.
A Tavasz utcában két állatbarát fiatal egy apró csivavát talált, aki elég céltalanul bandukolt. Ráadásul a hőmérséklet is az egekbe szökött, így gyorsan autóba tették mielőtt baja esik, és bevitték egy állatorvosi rendelőbe chipleolvasásra. A nyakörves kutyusban nem vilt chip, így aztán a menhelyünket keresték, hogy segítsünk az elhelyezésben. A kis pöttöm öregúr koràt nem nagyon tudtuk meghatározni, ugyanis egyetlen foga sincsen.
Tekintve, hogy iszonyú hőség volt, így a betegszobában szállásoltuk el. Láthatóan nagyon megviselte ez a kis kirándulás a szervezetét. Jóízűen evett, ivott, aztán álomba is szenderedett.
A közösségi oldalunkon rögtön ki is posztoltuk, és jelentkezett is a gazda. Elmondása szerint a kutyust Picúrnak hívják, valóban nagyon idős, és kiszökött utána, így került utcára, egyébként lakásban él.
Picúr tehát Lilihez hasonlóan karanténidejét tölti a menhelyen, mert a méret nem szàmít, egy két kilós csivavára is vonatkoznak a szabályok.
Péntek
Aki már látta a menhelyet, az tudja, hogy oáratlan hangulata van nyáron. Hatalmas árnyas fák, nagy terület teszi elviselhetővé a hőséget. A városi klímához képest jóval hűvösebb, de azért a forróság itt is forróság. A fák árnyéka sokat enyhít a melegen, továbbá folyamatosan friss vízzel, tele töltött medencèkkel enyhítjük a forróságot. Ma annyira meleg volt, hogy nég a fiatalabbaknak sem volt nagy kedve játszani. Evés után mindenki keresett magának egy árnyékosabb helyet és leheveredett. A vízimádók pancsoltak, de voltak akik inkább a medence mellett a hűvös homokon nyúltak el. Egy biztos, ma igazi csendélet volt nálunk.
Szombat és vasárnap
Vanda önkéntesünk, aki egyébként kozmetikus, tavasztól őszig minden hétvégén azon munkálkodik, hogy szebbé varázsolja a menhelyi kutyák bundáját. Munkája akad bőven. A hétvégén Golyó és Vicuska frizuráját változtatta nyárira.
Sajnos a nyárnak negatív hatásai is vannak. Már tavaly is megtapasztaltuk, hogy milyen borzasztó gyorsan tud terjedni a szárazságban a tűz. A hétvégén ismét lángra kapott a száraz aljnövényzet, így értesítenünk kellett a tűzoltókat. Amekkora áldás a környezetünkben az erdő közelsège, legalább annyira veszèlyes is tud lenni ilyen esetben. Szerencsére senki nem sérült meg, és a menhelyi épületek is biztonságos távolságban voltak a tűz helyszínétől. Ettől függetlenül tragikus tehetetlenül végignézni a pusztítást. Erre ismét jó ideig emlékezni fogunk.
Köszönjük a 174 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
