Kutyás történések 2016. dec. 26. - 2017. jan. 1.

Morzsa

Őszintén megmondom féltem a Karácsony utáni héttől. A menhelyet ugyan alig keresték meg olyan családok, akik ajándékba szerettek volna kiskutyát vagy kiscicát adni, de biztos vagyok benne, hogy mégis sokan tettek így, és találtak is. Mi nem adunk örökbe ajándéknak kutyát, cicát, illetve bérelni sincs lehetősége senkinek sem. Az utóbbi időben sok helyről hallom, hogy már vannak "bérelhető" kölykök Karácsonyra. Azon családok, akiknek nincs lehetősége kutyát tartani, hazavihetnek egy hétre egy kölyköt. Ha a kutya szemszögéből nézzük, akkor ez egy végtelenül szomorú történet, hiszen amikor már kezdi azt hinni, hogy tartozik valakikhez, akkor újra menhelyen találja magát.

Rengeteg, magát tenyésztőnek valló szaporító "tudatosan" készül az ünnepekre, hogy a pici kölykök akkorra a fa alá kerüljenek. 5-6 hetesen, oltás nélkül, úgy hogy még az anyakutya mellett van a helye. Aztán a cuki kis beagle vagy yorki jó esetben túléli parvó nélkül, és néhány szerencsés kölyök valóban jó gazdit talál, de a többség sajnos pár év múlva már csak az udvarról szemlélheti a karácsonyfát, vagy még azt sem, hiszen megunt kutyaként a menhelyen végzi.

Cicás történések 2016. nov. 14-27.

Csipisz

Csipisz amióta bekerült anyjával Csillámmal, mindig a háttérben húzza meg magát. Mivel Lili felkerült a helyére, az ideiglenesen neki felállított ketrec üresen maradt. Arra a döntésre jutottam, hogy külön választom őket, ezért Csipiszke átköltözött. Csillám sokat fegyelmezte a fiát, nem hagyta érvényesülni. Ha elkapta a játék szele, a nyugodt anya rövid ideig bírta, majd adott egy fülest a kamasznak, hogy csillapodjanak a kedélyek. Na, ezzel nyertem egy plusz pontot nála, a távolságtartó cirmos önfeledten ugrándozott egy plüss macit gyömöszölve, majd nap végén megejtette az első dorombolását is hálaképpen. Ezzel napról napra jobb lett a kapcsolatunk is, már egyre többet hagyta magát simogatni. A farkincája tövének vakarászása közben eldobta magát és önelégülten hempergőzött.

A szomszéd kennelben anyja ráncai is kisimultak. Ő eddig is nagyon bújós cica volt, de most élvezi, hogy minden figyelem rá irányul és nem kell osztoznia benne senkivel sem.

Kutyás történések 2016. dec. 19-25.

Cinciri

A blogom bevezetője egy nem mindennapi, feldolgozhatatlan eseményt mutat be, ami ezen a héten a mi menhelyünkön történt meg.

Egy ideje már feszengek, és nem vagyok nyugodt. Épp a napokban említettem, hogy a szocializálatlan bull típusú kutyák lassan ellepik a menhelyet, az utcákat, az erdőket, és sajnos sokak úgy kerülnek idegen helyre, hogy a szocializáció legapróbb morzsáit sem kapták meg. Tenyésztésük célja hajdanán az egymás, és más állatok elleni harc volt életre, halálra. Megfelelő, hozzájuk értő gazdik kezében egy hálás, hűséges, barátságos kutya válik belőlük, ha időben megkezdődik a szocializáció és nem használják őket más célokra.

Nem a fajta ellenbeszélek, hanem a féktelen szaporítók ellen, akik kihasználják, hogy napjaink státuszszimbólumai ezek a kutyák! Labilis idegrendszerű, kiegyensúlyozatlan kutyákat pároztatnak, gyakran apja-lánya keresztezés utódainak keresnek 10- 15 ezer forintért gazdát, hogy aztán a rossz idegrendszerű kutyák pár év alatt elárasszák az egész megyét, országot. Ezek a kutyák sajnos nagyon veszélyesek tudnak lenni a környezetükre: prédának nézik a másik kutyát, a többi állatot, és nem egyszer a gyerekeket is, holott évekig problémamentesen éltek együtt. Kiváló fizikai adottságuknak köszönhetően úgy másznak át a kerítésen akár egy macska, hihetetlen magasságokba képesek ugrani is, de fizikai erejüknek köszönhetően bármit szét is tudnak szedni: szökésbiztos kerítést, kennelt.

Kutyás történések 2016. dec. 12-18.

Pedró

A már-már szokásos bevezetőm ezúttal lemarad a blog elejéről, hiszen ismét annyi minden történt a héten a menhelyen, mint egy filmben. Tele sírással, nevetéssel, izgalmakkal, fordulatokkal. Fogadják szeretettel!

Hétfő

Cicás történések 2016. okt. 31. - nov. 13.

Nimród

Bizakodóan indult a hét eleje, hiszen Lili és Úrfi állva fogadott a helyükön. Úrfi elvétve csinált már ilyet, ám Lili fennakadása óta most láttam őt teljes mivoltában először. Van hogy elcsuklik, rövid ideig tud még menni vagy ácsorogni, de ez meglepően gyors javulás.

Látogatók érkeztek ki cicázni. Nagy volt az ováció és az érdeklődés többük részéről, mindenki aki erre igényt szokott tartani, igyekezett kivenné a részét a közös mókázásból. Kellemes időtöltés volt ez a cicáknak is és a látogatóknak is. Köszönjük szépen!

Kutyás történések 2016. dec. 5-11.

Sziporka, Csuporka és Puszedli

Múlt heti blogomban pálcát törtem a magyar állattartási kutúra feje felett, de ha lehet, akkor most még mélyebbre ásta magát a szemben ez a bizonyos kultúra. Kétségbeesett telefon érkezett a szomszédos Dócról, ahol három kölyökkutyát találtak egy tanya melletti erdőben, a fagyban, egy szatyorba rakva. Mit kölyökkutyát, újszülötteket!

Már az is csodával határos hogy éltek, amikor megtalálták őket. Vélhetően nem túl sok idő telt el a megtalálás és kirakás között. Az újszülöttek átfagyva érkeztek a menhelyre, ami alaposan felborította a menhely életét, hiszen ez azt jelenti, hogy valakinek/valakiknek fel kell ajánlania az összes szabadidejét, hogy a kiskutyákat ápolja, mindemellett pedig ugyanúgy dolgozni is kell.

Cicás történések 2016. okt. 17-30.

Huszár

A múlt hétvégére bágyadttá, étvágytalanná vált Nikola dr. Farkas Attilához utazott reggel. A vöröske elég sok időt töltött a szabadban, magára utalva, vélhetően étlen-szomjan ahhoz, hogy áthűljön. A tünetek most ütköztek ki rajta, náthás. Adag szuri, gyógyszerek, táplálékkiegészítő paszta, mivel nem igen eszik. Ezzel elvoltunk pár napot, csütörtökön önállóan evett, jóízűen, sokat. A köhögése is csillapodott, erős a kicsike, gyorsan túl lesz rajta.

A cicalak nagyszobájában egy kedves jelenségre lettem figyelmes. A kanapén fogadott Levendula és Huszár egymás mellé gömbölyödve, és Levendula a kandúr tisztogatásával foglalatoskodott. Majd lejöttek reggelizni, akkor is sülve-főve együtt mozogtak, minden adandó alkalmat kihasználtak hogy összedugják a fejüket. Mintha Levendula gyermekéül fogadta volna Huszárt, oly bensőséges lett a kapcsolatuk. És nem csak most, minden alkalommal mikor közöttük mozogtam ugyanezt a meghittséget tapasztaltam kettejüknél. Huszár mindig is próbált valakihez kötődni. 2 hónapos kora óta bent van a menhelyen, bűne hogy cica lévén tart az idegenektől. Ám ha bizalmába fogadja az embert, amihez csak annyi elég, hogy pár alkalommal találkozzanak és figyelemmel legyenek felé, meghálálja. Gondolhatnánk azt, hogy a ragaszkodását szintén bent ragadt Hetyke testvérével osztja meg, de vele csak a játék idejét tölti. Hetyi annyira nem igényli azt, hogy állandóan az arcában legyen egy másik cica, még ha az a fivére is. Ő inkább magányos harcos típus, aki elviseli a többi cica társaságát, fogózni jó velük, de egyedül is jól érzi magát. Azért néha megesik, hogy szieszta időben ha valaki betársul mellé a kosarába, nem veti meg a puha ágymelegítőt.

Kutyás történések 2016. nov. 28. - dec. 4.

Kidobott kölykök

A héten rengeteg olyan esemény történt, ami alkalmas lenne arra, hogy hosszabban, egy blog bevezetőjeként bemutassam.

Tulajdonképpen a történetek nem mások, mint a magyar állattartási kultúra hús-vér példái. Gandhi egyszer azt mondta, hogy a nemzet milyensége abban mutatkozik meg, ahogyan az állatokkal bánik. Teljesen egyetértek a mondandójával, de vajon ez egyetlen emberre kivetítve is így van?

Előfordulnak élethelyzetek, amikor az embernek nincs más választása, és az szolgálja a kutya érdekét, ha menhelyre kerül. De az ilyenek száma nagyon csekély. Az esetek legnagyobb százalékában megunt használat cikként, örökölt lomként adják le a kutyákat. "Nem tudom" magammal vinni, megtartani, kezelni a viselkedésproblémáját. Pedig valójában nem akarom.

Kutyás történések 2016. nov. 21-27.

Ali

A heti bevezetőmben Alit, a domaszéki nehézfiút szeretném bemutatni, vagyis inkább beszámolni arról, hogy melyen változások következtek be az életében.

Cicás történések 2016. okt. 10-16.

Tenki

Beköszöntött a hideg és ezzel együtt a még hidegebb éjszakák. Ezért elindult a fűtés szezon cicalakban. Az örökbefogadó konténer lakói napközben még kijárnak ugrabugrálni és vigadozni a kifutóra, de délután becsukódik az ablak és élvezhetik a radiátor melegét. Míg a karantén lakók és a FIV avagy Felv pozitív cicáink lakta épületben először a kazán kitisztítására, elkorrodált részeinek kicserélésére került sor. A radiátorok is légtelenítve lettek, por és szőrmentesítve. Ez főleg a konyha részben volt fontos, hisz az a fűtőtest felett van Tenki bázisa. Az ablak könyöklő az ő birodalma, onnan tartja szemmel az öreg kutyák udvarát és hangos köszöntéssel üdvözöl minden arra járó embert. Most is "segítő szándékkal" felügyelte a szösztelenítést, kis mancsával halászta ki a rések közé akadt bolyhokat. Imád a figyelem középpontjában lenni! Róla aztán mindent el lehet mondani, de hogy tapintatos lenne, nah azt már nem! Minden érte van, róla szól, neki készül és csak miatta történik. Tenki karakán jellem, ám az emberek társaságát nagyon igényli. Sokat bohóckodik, jókat lehet rajta nevetni, emellett dorombol ha ránéznek, a simogatástól pedig egyszerűen elveti magát, hempergőzik, felpattan és odabújik, majd megint elveti magát... Közben Gléda a konyhapulton ücsörög, várva hogy Tenki kitombolja magát és esélyt kapjanak a többiek is egy kis simogatásra, mivel a nagy úr nem viseli el ha mással van foglalatoskodva nem pedig vele. Béci túl jóindulatú és naiv, mindig bepróbálkozik, meghúzza magát az ember lábánál, nekidőlve várja a lopott simogatásokat. Majd amint Tenki túlbuzgósága lecsillapodik, kerülnek ők reflektorfénybe és mindenki megkapja a neki kijáró figyelmet és törődést.

Szöveg szerkesztése

Keresés

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 65 vendég van a webhelyen.

Tartalom megosztás

Friss hozzászólások

Jelen vagyunk

iWiW Tappancs klub Tappancs a Twitteren Facebook rajongótábor Youtube