Kutyás történések 2017. febr. 6-12.

Csoma

Megjelentek a tavasz első hírhozói, a csicsergő madarak, a pár órás napsütés, ami segíti a télen kifáradt szervezetet egy kicsit feltöltődni. Sajnos azonban a tavasz nem minden üdvöskéje ennyire örvendetes. Bizony lassan megjelenik az utóbbi pár évben oly ádáz ellenséggé vált szúnyogok hordája is. Többször volt már téma a blogomban, de gyanítom, hogy nem utoljára, a szívférgesség, ami a fertőzött szúnyogok csípésével terjed, így nem mehetek el szó nélkül mellette. Az csak hiú ábránd, hogy a lakásban tartott kutyákat a szúnyogháló megóvja a csípéstől, hiszen ennek ellenére a szúnyogok bejuthatnak a lakásba, vagy a séta alkalmával is támadhatnak. A hosszú szőrű kutyák sincsenek biztonságban, hiszen az orrukat, fülüket nekik is ugyanúgy megcsíphetik.

Cicás történések 2017. jan. 9-22.

Sáfrány

p>Hétfőn egy nagy rakomány alutálcás élelem érkezett a cicák és kutyák számára. A felajánlást és a kiszállítás levezénylését nagyon szépen köszönjük! Nekünk már csak annyi dolgunk volt vele, hogy biztonságba helyezzük az adományt, még mielőtt a rossz időben sérülnek a dobozok. A cicák nagyon örültek a változatosságnak, a kutyák nem különben! Mi gondozók pedig annak, hogy elégedetten falatoznak védenceink.

Közben a napokban hűtőláda kipakolás miatt egy adag fagyasztott húst hozott ki egy kedves hölgy, ami között nagy mennyiségű hal volt. Mivel az üstben a többi husival együtt nem lehet megfőzni a szálkák miatt, ezért előkerült a nagy fazék és dolgozók melegedőjében lévő kályhán főtt a hal a cicáknak. Amint hűlt kicsit kezdődött a filézés, majd az időigényes munka gyümölcseként, 5 másodperc alatt bepuszilták a kis drágák.

Utcamacska beszámoló: 2017. jan. hó

Bella

Az év eleje ugyanúgy munkával folytatódott, mint ahogyan az év vége zárult. Az év első munkanapján már újra állatorvoshoz szaladtunk a Temető utcai kolónia utolsó nőstény cicájával is. Nem kevés logisztika volt megoldani, hogy neki is találjunk lábadozóhelyet ebben a rettenet hidegben, garázs és fűtetlen melléképület szóba sem jöhetett csakúgy, mint decemberben, de Irénnel közösen sikerült ezt is megoldani. Azonban az ivartalanítások bonyolításánál is nehezebb feladat még előttünk állt: a három félős, de nem vad (ez nagyon nagy szerencse volt!) felnőtt cicánknak gazdit kellett találnunk, olyan gazdikat, akik elfogadják, hogy a cicák pár hétig elbújnak és sok türelem kell hozzájuk. Őket nem helyezhettük vissza eredeti élőhelyükre, ugyanis januárban megkezdték a búvóhelyük, azaz egy romos ház földig rombolását.

Kutyás történések 2017. jan. 30. - febr. 5.

Jonatán

A hét elején érkezett hozzánk Jonatán, akit mint volt Tappancsos kutyát jelentettek be hozzánk. Az emberek szívesen hivatkoznak erre, ha a kutya sürgős bejuttatásáról van szó, de gyakran távol áll az igazságtól az állítás. Jonatán esetében egész elképesztő csavar volt a dologban:

Több évvel korábban menhelyi elhelyezést kértek két fiatal szukának, Bambusznak és Barkának, akik elvadulva éltek egy ház udvarában, több másik kutyával. Mivel nem tudtak velük mit kezdeni, hiszen félősek, vadak, szertelek voltak, így benyugtatózva hozzánk kerültek. Bambusz nagyon nehezen gazdira talált, de Barka jelenleg is a menhelyen él, és ami azt illeti nem is valószínű, hogy valaha gazdira talál. Az évenkénti veszettségi oltást nem felejtette el beadatni a tulajdonos a telken maradt kutyáknak, de ez minden évben külön kihívást jelentett. Ezt pedig onnan tudom, hogy a

Kutyás történések 2017. jan. 23-29.

Bora

Nagy változások következtek be Bora életében, aki rengeteget fejlődött a beérkező állapotához képest. Gazdája költözés miatt adta le, illetve a költözés következtében fellépő összeférhetetlensége miatt. Bora csak és kizárólag gazdáját fogadta el, a többi emberrel, még családon belül is, ellenálló, sőt agresszív volt. A kezdetekben nekünk is meggyűlt vele a bajunk, hiszen minden nap egy harc volt, amikor a kennelébe mentünk, amikor ételt adtunk neki, vagy vettük el az üres tálat, esetleg vizet akartunk cserélni. Abban biztos vagyok, hogy nem egyedül nekünk volt ez rémálom, neki legalább akkora volt. Minden túlzás nélkül mondom, hogy a szemei szikrát szórtak, és tisztán kivehető volt a teljes fogsora minden egyes találkozáskor. Igen, bizony sokszor megfordult a fejünkben, hogy mi fog történni vele, hogy ha ebből az állapotból képtelen lesz fejlődni. Nem a kezdeti ellenállással van a baj, hanem hogy ő heteken keresztül, tűzön-vízen át tartotta magát ahhoz, hogy itt mindenki ellenség. Komolyan azt gondoltuk, hogy ebbe az állapotba beleőrül, holott mindig így viselkedett, ha idegen ember tartózkodott a közelében, amikor még gazdijával élt.

Kutyás történések 2017. jan. 16-22.

Zákány

Sziporka és Csuporka ellátása és a munka mellett már nem bírtam a zákányszéki babákat is felelősen magamra vállalni, így a héten szabadságot vettem ki, és kölyköket pesztráltam. Mondhatjuk, hogy GYES-en voltam. Most tanultam meg igazán, hogy Sziporka és Csuporka milyen jó gyerekek. Életük első napjától minden egyes levegővételért meg kellett küzdeniük, mégis viszonylag keveset sírtak, viselték a sorsukat. Bezzeg Zamira, és testvérei! Nem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte óránként kellett felkelni hozzájuk, hiszen mindig sírtak. Nagyon kellett ügyelni, hogy teljesen el legyenek különítve Csuporkáéktól, így állandó váltásban, fertőtlenítés után foglalkoztam a két csapattal. Zamiráék szintén a férgesség miatti dugulástól szenvednek, emellett pedig nagyon falánkok, így minden evés után alapos tisztogatásra szorulnak. A féreghajtózás gőzerővel zajlik, de a picik nagyon nehezen nyelik le a pasztát is. Tálból esznek ugyan, de folyamatosan felügyelni kell őket, hiszen az éhség vitte rá őket, és még nem igazán fogják fel, hogy nem kell rajta keresztülgyalogolni, illetve ha megteszik, akkor nem találnak vissza, csak vinnyognak, így könnyen éhen maradnának. Még szopnának, de a cumit elutasítják, nyilván az anyjuk emlői hiányoznak, a műanyagot nem ismerik. A helyüket megállás nélkül takarítani kell, hiszen a férgesség miatt gyakran van ingerük, és persze nem is egyszerre jut eszükbe, hogy megkönnyítsék a dolgomat.

Cicás történések 2016. dec. 26. - 2017. jan. 8.

Lurko

AVidám évzárás következett egyik lakónk számára. Egy fiatal férfi érkezett ki, hogy már meglévő cicájuk mellé társat válasszon. Fő szempont volt, hogy a leendő cica legyen a hátrányos helyzetű feketék társaságából. Azonnal volt is egy jelentkező, igaz eleinte nem annyira akarta ő ezt az ismerkedést, de Tücsike unszolásomra csak beadta a derekát. Tudtam, hogy ő egy tüneményes cica, aki nem érzi jól magát tömegben. Mindig háttérbe szorította magát, meghunyászkodott, holott egy életvidám, kedves teremtés. Leendő gazdija nem is kételkedett a hallottakban és mint rövid időn belül kiderült, minden hozzá fűzött remény beigazolódott és Tücsike otthon kivirult és örök barátságot kötött a család minden tagjával.

Eljött a varratszedés ideje is Sziporka, Sára és Pilla ivartalanítása után. A lányok fickándoztak, mindhárman inkább máshol szerettek volna lenni, de a heg begyógyult, az idő letelt, más választásuk nem igen volt, mint beletörődni és átesni ezen.

Utcamacska beszámoló: 2016. év

Utcamacska projekt 2016 év

Beszámoló az Utcamacska Projekt - Szeged csapatának munkájáról

Régi álmom volt, hogy segíthessek azokon az éjszakában suhanó árnyakon, akiket senki nem vesz észre, akik nem kerülnek fel semmilyen közösségi oldalra gazdikeresőként, akiknek csak 1-1 pártfogójuk akad, akik megpróbálják őket lehetőségeikhez mérten legalább étellel ellátni. Azokon a suhanó árny-macskákon, akik rettegnek az embertől, akik soha nem tapasztalhatták meg, hogy milyen az emberi kéz érintése, vagy milyen egy puha fekhely a gazdi mellett. Hívatlanul jöttek a világra és úgy távoznak rövidke, szenvedéssel teli életük során onnan, hogy szinte senki sem veszi észre őket. És nagyon sokan vannak, fájdalmasan sokan.

Kutyás történések 2017. jan. 9-15.

Lajka

Néhány héttel ezelőtt alapos lelkiismeret-furdalás közepette kértem Liza eutanáziáját más kutyákkal szembeni agresszió miatt. A legszomorúbb az volt, hogy egy védtelen kölyökre támadt, az anyai ösztön leghalványabb szikráját sem mutatva. Sokszor újragondoltam azóta a történetet, mert nem tudtam magamban lezárni. Ezen a héten sikerült, és egy másik bull-típusú kutyának köszönhetem, hogy ma már úgy gondolom, hogy jól cselekedtem.

Egy kétségbeesett telefonhívást kaptunk, miszerint Zákányszék-Bordány átkötőút mentén az árokban fekszik egy anyakutya a bőrig ázott kölykeivel, és vehemensen védi őket, miközben életveszélyben vannak mindannyian. Addig okoskodtunk, míg helyet varázsoltunk, miközben a munkatársunk már úton is volt értük. Az anyakutya - akit később Lajkának neveztünk el -, kis híján a gondozónk hátsó felébe harapott, annyira védte a csemetéket, épp ezért nem is mert a bejelentő közelebb merészkedni. A menhelyen aztán kiderült a turpisság: Lajka, a bull-típusú kutya, aki pár perce még életét adta volna a kölykökért még maga is gyerek, olyan fél év körüli lehet. Nem a saját kölykeit védte, pusztán négy ártatlan pár hetes ordító kicsit, akik az életükért kiabáltak, és ezzel benne védelmező anyai ösztönt ébresztettek. Melléjük feküdt, testével óvta őket a fagytól, az esőtől, így mentette meg őket. A menhelyen külön kellett őket választani, mert a kicsik maguktól életképtelenek voltak, és meghűltek, Lajkának meg persze nem volt teje.

Évértékelő 2016.

Szeged egyetlen állatmenhelyén, a Tappancs Tanyán 2016-ban összesen 285 kutyát és 76 cicát sikerült befogadni, és átlagosan 159 kutya és 28 cica napi ellátását biztosítottuk.

Szöveg szerkesztése

Keresés

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 181 vendég van a webhelyen.

Tartalom megosztás

Friss hozzászólások

Jelen vagyunk

iWiW Tappancs klub Tappancs a Twitteren Facebook rajongótábor Youtube