Kedves érdeklődőink! Nálunk már megint zajlott az élet és reméljük, hogy a tavasz közeledtével egyre inkább erre kell számítanunk. Ahogy ki fog pattanni az idő, a kutyák ellátásán túl a menhely területével, fáival, bokraival, kerítésével, épületeivel is foglalkoznunk kell. Lelkiekben erre már fel vagyunk készülve.

Február 15.-Február 21.
Újabb egy hét telt el a menhelyen a legnagyobb békességben. A szürke hétköznapok eseményeit nem sok minden szakította meg, de ezekről igyekszem most minél pontosabban beszámolni.

Szinte észre se vettük, úgy illant el velünk ez a hét. Főleg a kisvizslák örökbeadása adta a legnagyobb kihívást. A többi már ment rutinból.

HÉTFŐ

A reggel máris az egyik vizslakölyök örökbeadásával indult. Vandáért érkezett meg az általunk kiválasztott gazdi. A kis csibész Békéscsabára került.

Február 8. – Február 14.

És nekifeszültünk ennek a hétnek is. Ez mindig új reményekkel kell, hogy feltöltsön bennünket! Vagy mégsem? Menhelyünk " Örökbefogadás" nevű hajója masszívan megfeneklett! Mondhatni léket kapott... Legalábbis így tűnt a hét elején. De azért a hét végére egy kicsit ránk mosolygott a szerencse. És hogy mi van ennek a hátterében, rögvest olvashatjátok.

2013. január 5. – 2013. február 8.

Nem sok mindenről tudok beszámolni az elmúlt pár napot illetően. A mindennapos sürgés-forgás meg volt, de nem érkezett új lakónk, a régiek közül sem vittek el senkit. Azért belefogok a mesélésbe:

Én már megint itt vagyok a menhelyi blogommal, mivel eltelt egy újabb hét. Sok jó dolog most sem történt velünk. Mint általában, most is tettük a dolgainkat, aminek az eredménye felemás. Az örökbefogadás szinte a nullával egyenlő...és a menhelyünk egész működésének az alapja, hogy a meglévő kutyusaink közül örökbefogadás történjék!

Az idei év harmadik hetén robogtunk át. A fölállás mit sem változott: a meló rengeteg, a menhelyi kutyákból vajmi keveset fogadtak örökbe! Ezzel szemben napi szinten jónéhány kutyusnak elkélne a Tappancs segítsége!

2013. január 18. – január 24.

Remek hetünk volt itt a menhelyen! Volt örökbefogadás, volt állatorvos, volt sok-sok kaja, de ami a legjobb: nyugalom volt. Nem kellett rohanni, volt idő félős cicákat szelídíteni, nagytakarítást csinálni… Szuper volt!

Felejthető hét áll mögöttünk. Éljük az ilyenkor szokásos év eleji "bemelegítést", cuppogunk a menhelyi sárban és átéljük a nagy semmit. Egyszóval: az élet ilyenkor nem túl szívmelengető és eléggé lapos. Ettől már csak jobb jöhet! De egyelőre maradjunk a jelennél...figyelem, indítom a legfrissebb beszámolót!