cicák

- Úristen, a húgod macskáitól már nyávogást hallucinálok! – nevetett a lány, majd ment tovább. De úgy egy óra múlva, amikor már sötét volt, és már nagyon vacogtam, megint megláttam őket. Gondoltam, még egy próbát megér, és megint rájuk kiáltottam.

- Komolyan mondom, macskanyávogást hallok! – mondta a lány.

Egy napon nagyon rossz döntést hoztam, legalábbis először azt hittem, hogy szörnyen nagy bajba keveredtem. Elindultam otthonról, bár már nem tudom, hogy ez pontosan hol volt. Meg voltam fázva, úgyhogy anyukám mondta, hogy ne menjek túl messzire, azzal a szomorkás hangjával, mintha tudta volna, hogy nagyon beteg vagyok, és nem segíthet rajtam. Mondogatta, hogy ezen minden kiscica átesik, de napról napra reménytelenebbül csengett a hangja, ami engem is elszomorított. Éreztem, hogy felpuffadok, nagyon csikart a hasam, mintha belül mozgott volna valami. Meg aztán állandóan könnyezett a szemem és emellett még folyton tüsszögtem is. Mondogatta mama, hogy majd meggyógyulok magamtól, és el is hittem neki.

Beköszöntött a tavasz, vagy inkább mindjárt a nyár tört ránk. Megújult a természet, nemcsak a növények, de az állatvilág is. A minap megjelent az első kidobott cicacsalád is a Kossuth Lajos sgt. és Nagykörút sarkán. Két anyacicát és hét újszülöttet helyeztek ki egy dobozban sorsukra hagyva.