NavigációZeusz
Zeusz
Mi négyen, Teknős, Zokni, Adri és én együtt, egy helyről érkeztünk ide a Menhelyre. Lakossági bejelentésre hívták a Tappancs Állatvédelmi Őrszolgálatát Sándorfalvára, ahol borzalmas körülmények között éltünk. A kialakult helyzetet szomorú szívvel figyelte az egyik szomszéd, majd segíteni szeretett volna rajtunk, és ezért értesítette a Tappancsot. A bejelentés igaznak, valósnak bizonyult, beindult a gépezet a megsegítésünk érdekében: Bejelentő, Tappancs, Gazda, Önkormányzat, Menhely. Hát így jutottunk ki ide.
Most itt a Menhelyen megkapunk minden jót: féreghajtót, bolhaírtót, szurikat, bőséges, tápláló ételt. Még kicsit riadtak vagyunk és azt is látjuk, hogy sokat kell még tanulnunk, mert eléggé rakoncátlanok vagyunk. Ami nem is csoda hiszen elmaradt a szocializálásunk, úgy nőttünk, mint a gaz. Minden erőnkkel igyekszünk ellesni a jó dolgokat, mert különben nem lesz gazdink. Rossz kutya senkinek sem kell.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1162 olvasás
-
Zeusz még fordítva működik. A nyírás kezdetén kissé riadt, ijedt volt, a vége felé viszont már nem lehetett eldönteni, hogy kutyanyírás vagy hasvakarás, dögönyözés zajlik-e igazán. Minden kényes porcikájához engedett hozzáférni, a végén már teljes volt a bizalom, Zeusz láthatóan nagyon élvezte a kényeztetést.
Sajnos Zeusz szőre nehezen viseli a betonpadlós, szűk kennel adottságait, de most már könnyebb lett neki az élet.
Zeusz élénk, mozgékony, kíváncsi természetű kutya, aki nagyon szereti a dögönyözést is. Sajnos pórázhoz, nyakörvhöz még szoktatni kell, valószínű korábban soha nem viselt ilyet.
Zeusz testvére Adri került a családunkba. Tapasztaltból mondhatom, hogy egyáltalán fogalma sem volt Adrinak sem a nyakörvről, sem a pórázról. Egy-két fogsor nyom a kezünkön jelezte is a nem kívánatos és nem ismert eszköz elleni tiltakozást :-))
Adrinál egyértelműen a hám vált be és már nagyon ügyenesen sétál vele. (Igaz amolyan faltól-falig módszerrel, amitől hasraesünk). A reggeli és megérkezéskori garázsból ki-be álláskor már szalad és leül, hogy megtudjuk kötni addig amíg ki (be)állunk a kocsival, de ez sem volt mindig így, azonban ügyesen megértette, hogy rögtön elengedjük, ahogy lehet (de addig sok fejtörést okozott nekünk). Szóval Zeusz leendő gazdijának üzenem, hogy egy kis türelemmel, szeretettel és jutifalival bármi elérhető.
Adri is nagyon kíváncsi, gyors és élénk. Most éli második baba korát és reggelente sok meglepetés vár bennünket a kertben. Szétszedett foci cipő, kiharapott labda halmok, tollasütő, virágkaspók, vödör ki tudja honnan, kert bútor párnák, ugrálókötél forgácsra rágott véggel. Az egyik reggelre körbe tekerte magát ragasztó szalaggal. Nem örült az epilálásnak :-)
Időnként letámadja szegény öreg Morzsi kutyánkat is. Olyankor Morzsi füle illetve Adri feneke nyálas lesz. Innen tudjuk, hogy megint verekedtek. Így 1,5 hónap elteltével már sokkal kevesebbet bunyóznak és már nincs kaja féltékenység sem.
Ami a legfontosabb üzenetem a majdani Zeusz gazdinak az az, hogy ezek a kutyusok tényleg semmit nem tudnak a helyes viselkedésről, de olyan nagyon okosak, nagyon gyorsan tanulnak és megható ahogyan iparkodnak beilleszkedni az új családjukba. Adrival kaptunk egy cicát is, mert amikor éppen nem rombol, akkor csak és kizárólag az ölünkben tudja elképzelni az élete további részét. Olyan hihetetlen bizalommal fordul felénk, hogy az szinte érthetetlen azok után, hogy előttünk már más emberek olyan mértékben bántalmazták, hogy maradandó sérülései lettek tőle. Mindig elérzékenyülünk amikor ránézünk és eszünkben jut, hogy milyen kis vadóc volt és mennyire félt, amikor haza jöttünk vele. Sohasem fogjuk elfelejteni azt a pillanatot, amikor megpróbáltunk labdázni vele és fogalma sem volt róla, hogy mi az a játék. Nem úgy mint most!!!!!! Adrinál tündéribb rosszcsont kutyát el sem tudnánk képzelni. Igazi családtag, aki már örökre hozzánk tartozik.
Remélem Zeuszért is gyorsan megérkezik a szerető család!!!!!
Üdv: Adri gazdi
Ui.: Rájöttünk, hogy Adri tud pacsit adni és ezt nem mi tanítottuk. Lehet, hogy Zeusz is tudja.
Na, most már itthon vagyok!
Nagyon köszönjük ezt a beszámolót és az infókat. Engem személy szerint hihetetlen örömmel tölt el, hogy Adri ilyen helyre került, mert én személyesen részt vettem az ő előző helyéről történő elhozásában, láttam, hogyan élt, és most olvashatom, hogy mekkora változást sikerült az ő életében elérni. Ez szerintem sok ember munkájának köszönhető: aki szólt, hogy nem jó életük van ott a kutyáknak, aztán akik a menhelyre bekerülését segítették, utána a menhelyi gondozók és önkéntesek, és végül ti. Azt hiszem, mondhatjuk, hogy szép munka volt!