Romi

Tisztán emlékszem arra, hogy egy forró májusi estén a "gazdám" elhurcolt egy lakatlan tanyába és ott, egy épületbe kikötve a sorsomra hagyott. Kutyául éreztem magamat: csalódott voltam, ráadásul az egész testem lázban égett, mert tiszta genny volt. Bőrbetegségem volt. Valószínű, hogy a gazda így oldotta meg a gyógyításomat. A lényeg, hogy véletlenül felfedeztek a tappancsosok mivel az ő tanyájukon volt ez az épület. Szegény, megrökönyödött gondozót magamhoz sem engedtem, mert ordítottam és támadtam fájdalmamban. Enni, inni adtak, de még akkor nem kommunikáltunk egymással. Ez így ment két napig majd egy kicsit meglágyultam, hálából elkezdtek gyógyítani. Ezen a helyen hagytak, mert olyan csúnyán beteg voltam, hogy nem mertek átvinni a Tappancs menhelyének a karanténjába sem. De láss csodát, napról-napra jobban éreztem magamat, komfortérzetem javult. És egy nap átvittek a Menhelyre. Itt tovább kezelték a bőrömet. Mára már a Menhely legnagyobb udvarában, szabadon élhetek. A gondos ápolást úgy hálálom meg, hogy a tudásomhoz képest a lehető legjobban védem a tanyát. Jó kutya vagyok, talán túlságosan is. 1-2 embert fogadok csak el. Velem nem lehet kukoricázni.

Kép(ek) a kutyáról

Fotó(k):