Fizu

Nekem is szomorú sors jutott. Ketten, egy idős gazdasszonnyal éltünk, egymásnak. A gazdi, idős kora ellenére, albérlőként élt egy baktói víkendház félében. Persze, velem együtt szegénységben, de békében teltek az éveink. Idén nyáron szegény meghalt. Magamra maradtam. A néninek nem volt senki hozzátartozója, a város temette el. A ház tulaja a néni cuccával együtt engem is likvidált...egyszerűen kicsukott az utcára. Én hűségesen, egykori otthonom előtt az utcán, egy bokorban tengettem a napjaimat, hónapjaimat. Volt, hogy kaptam egy-egy lepottyanó falatot a szomszédoktól, de a környéken is próbáltam némi falatokhoz jutni. Jött a hidegebb idő, és különösen az egyik szomszéd rettenetesen sajnált. Ő hívta föl a Tappancsot, ahová kis idő múlva bekerültem. Itt nagyon jó, de azért én még mindig a gazdimra gondolok. Vajon lesz-e másik, aki emlékeztetni fog rá?

Kép(ek) a kutyáról

Fotó(k):